Hisztis babák anyukái, apukái, hogy reagáltok a kitörésekre?

Leginkább nem figyelek rá, kimegyek a szobából, otthagyom. Ha nagyon gázos a helyzet, akkor elterem a figyelmét, megkérem segítsen ebben-abban. Ha fontosnak érzi magát, akkor valahogy rögtön megnyugszik és inkább segít hiszti helyett. Van, hogy naponta 10x pakolunk be a mosógépbe, mert hiszti helyett erre kérem meg őt... :)

Leszidni nem szoktak, inkább dicsérem, amikor már megnyugodott és valami mást csinál.

Legszívesebben ordítanék dühömben néha, de azt úgysem érti és legalább nem viselkedem én is dedósan. :)

nem szoktam

bocs k-t írtam m helyett

Hasonló cipőben járok én is 15 hónapos kislányommal. Olyan, mint a szélvész. Mostanában kezdte komolyabban űzni a hisztizést. Próbálgatjuk a figyelmen kívűl hagyást. A legfontosabb azt hiszem a határozottság. Lássa azt, hogy határozott vagy. Ebédnél nem akar megmaradni egy helyen, rohangálna. Vissza kell ültetni a székre, és ha feszíti magát, akkor is visszatartom és elmondom neki határozottan, hogy most eszünk, nem nyulkálunk sehova, nem játszunk, a nyakában ott kell legyen az előke, nem hisztizünk, hanem eszünk. Pár perc és belenyugszik. Aztán szépen eszik. Párszor elmondom neki, hogy azt nem szabad, ha nem hallgat rá, akkor felveszem vele komolyan a szemkontaktust rálegyintek a kezére (mert nagyon kicsit ütök) és komolyan elmondom neki, hogy figyelmeztettem (mert előtte elmondom neki, hogy dádá lesz, ha nem hallgat rám)Erre jönnek a krokodil könnyek, ilyenkor senki nem vígasztalhatja meg, elmondom neki, hogy miért kapta, és hogy többet ne csinálja.

A határozottság és a türelem a legfontosabb.

Itthon én is el tudom terelni a figyelmét, pl a kezébe nyomok egy játékot, vidd át a másik szobába, stb.

Séta közben viszont sokkal nehezebb, általában otthagyom (nyilván nem megyek látótávolságon kívülre), hátat fordítok neki, és szép lassan elindulok, egy idő után elunja a hisztit, és nevetve szalad utánam.

De volt olyan is, hogy mikor földhöz vágta magát, egy idegen nő odaszaladt, felkapta, és elkezdte vigasztalni, erre nagyon bepipultam, hogy egy vadidegen ember hülyét csinál belőlem a gyerekem előtt.

Vagy mikor az úttest közepén kapta el a hisztéria, elkaptam a dzsekije elejét, és úgy vonszoltam át az úttestre, erre egy öregasszony kezdett papolni, hogy más a kutyájával különbül bánik. Én meg habzó szájjal kiabáltam az öregasszonnyal, hogy ne ítélkezzen, nem lát bele a helyzetbe, nem hagyhatom a kocsi előtt fetrengeni, stb, szóval megint lealjasodtam a gyerekem előtt.

Szóval nem könnyű sehogyse, de a figyelem-elterelés tényleg beválik általában, kell, hogy fontosnak érezze magát:) 18 hós a fiam

A szituációtól függ!

Legtöbbször a figyelemelterelést alkalmazom, néha a figyelmen kívül hagyást!

Az elfenekelést SOHA!

Agresszió agressziót szül!Aztán majd pár hónap múlva csodálkoznék,hogy miért püföli a gyerekem a játszótéren a többi gyereket vagy esetleg engem vagy Apát dühében!Hát miért??Mert ezt látja tőlem!??!

Szóval fizikai bántalmazás nincs,még rálegyintés sem!

Huhhhhhhhh én sose gondoltam, hogy a mi időnk is eljön, de eljött kb. két hete.

19 hónapos a Kislányom és valami eszméletlen dolgokat csinál. Teljesen kifordult magából. Őrjöng, dobálózik, földhözvágja magát.......nagyon dúrva.

Ma a liftben gondolta úgy, hogy vágna egy hátast, és majdnem odazárt minket az ajtó, tele volt az egyik kezem, úgy kellett a szabad kezemmel kihúzni, mint valami rongyot. Nem volt hajlandó lábra állni, feszített, üvöltött, toporzékolt.

Na a hisztik alkalmával két reakciót vált ki belőlem. Az ilyen komolyaknál rettenet dühös vagyok, de próbálom nem mutatni, és próbálok okosan viselkedni.

A lightosabb hisztiknél pedig ha hiszitek ha nem, olyan röhögést vált ki belőlem, hogy alig bírom abbahagyni, a férjem már mondta, hogy nem vagyok normális, és ez nem jó reakció. Tényleg nem tehetek róla, önkéntelenül jön.

Olyan alapon meg szerintem pont, hogy jó reakció, mert látja, hogy marhára nem dühít, sőt kiröhögöm.

Szégyellem magam, de ez van.