Anyukák, hogyan reagáltok a (még) nem-anyukák kioktatásaira?

Lehet hogy szerencsés vagyok, engem nem oktatott ki soha senki. Igaz, hogy a barátnőim között nekem viszonylag későn lettek gyerekeim, de azért van pár, akiknek még mindig nincs. Nekem nincsenek ilyen tapasztalataim.

Mondjuk szerintem az hogy "ő nem így fogja" az még rendben van, de az, hogy "Te rosszul csinálod" az gáz. Valahogy jelezd neki, ha bánt.

tegnap néztem épp egy filmet, ahol anyuka más anyukákkal is barátkozni akart.

Bekerült egy anya társaságba. Ö psziciháter volt. Az egyik 6 éves gyerek még erösen harapott amire anyuka elmondta mi okozhatja. Többet nem hívták meg a csoportba......

Akinek nincs gyerek annak elmondom, hogy ez nem ilyen egyszerü, a gyereknevelés nem fekete és fehér, hanem bizony nagyon szines.

Pl nekem van egy nagyon jó barátnöm, az egyetlen gyermektelen. èpp pár hete jött át unokahugival, aki 6 éves és "áldott jó gyerek", soha nem hisztizett, szuper gyerek a család elmondása szerint. Aztán barátnöm teli szájjal szidta a másik barátnönket hogy a 2 évese milyen, mit nem csinál meg stb... Próbáltam elmagyarázni neki, hogy minden anyának más a fontos, és a másik anyának nem fontos x dolgok stb... De nem értette meg.

Majd mentek haza és a kislány beült hátra és nem csatolta be magát. Mire bekopogtam hogy csatolja be magát. A kislány rám vicsorgott, és közölte hogy nem mert soha nem szokta... Na ekkor mondta a barátnömnek, hogy látod, mindenkinek más a fontos. Mi el sem indítjuka motort addig míg mindenki be nincs kötve, számunkra a gyerekek élete a legfontosabb, és mindegy hogy hisztizik akkor is be köti mindenki magát. Nekik ez nem fontos, és ennyi.

Szóval a gyereknevelés össze tett, és szines, ezért lesznek külömbözö emberek, és ez így van jól.

Ilyen nekem is volt:) Egy két olyan fiatal anyuka jelölt osztotta az észt akinek még csak tervben volt a baba aztán meg terhesen hogy na ő így meg így sose csinálná..stb. finoman próbáltam mondani hogy én se mindent így terveztem, de 3 gyerekem 3 különböző személyiség ami egyiknél bejött ahhoz a másiknál felesleges lett volna körömszakadtáig ragaszkodni stb. de ők csak fújták a nagy okosságokat...

aztán megszülettek a babáik, hát nem nagyon akartak 100% tervszerűen viselkedni ahogy anyukák elvárták tőlük:))

Egyikük belátta mennyire nagy hülyeségeket mondott még mikor nem volt babája, másikuk azóta is saját igazát hajtja kíméletlenül beszólogatva mindenkinek aki másképp csinálja mint ahogy ő:)

Hát ez van. Én elengedtem a fülem mellett nagy részt.

Na az alvás nem alváshoz egy kis adalék tőlem:

Én is sok mindent láttam a barátaim körében, mindenki máshogy csinálta az altatás dolgot. NEkem az tetszett leginkább, hogy este "letesszük a saját ágyába és alszik".

Megszületett az első gyerekem. Így cselekedtem. 6 hetes korától átaludta az éjszakákat. Szinte meg is veregettem a vállam, hogy "milyen ügyes vagyok", és tényleg nem értettem, hogy mi ezzel a probléma. Láttam, hogy más családban működik, a miénkben is, hát ez a "megoldás", jól van. Viszonylag hamar vállaltuk is a másodikat, mert hát egy gyerekkel "egyszerű az élet".

Megszületett. Hasonlóan cselekedtem vele, mint elsővel. Este szopi, aztán letettem (volna) az ágyába, de üvöltött. 4-5 hónap kellett, mire egyáltalán a saját ágyába tudtam tenni, és 20 hónap, mire az első éjszakát átaludta. Pedig sok mindent kipróbáltunk, tényleg.

Gyerekfüggő. Olvashatunk 100 féle jótanácsos szakkönyvet (megtettem), de a gyerek alvási ritmusába csak részlegesen lehet "beavatkozni", legalábbis szerintem.

De meglátom hármaska majd milyen lesz, hamarosan! :o)