Aki az anyós és apóssal lakik egy lakásban, mit csinál ha nem akarja hogy mindennap a babáját nézegesse?

Az első hozzászóló vagyok.

Mindkét felet megértem.

Megértem a nagyszülőket is, nem tudni mennyi van már hátra nekik , állandóan látni szeretnék az unokát.

De szeretetük fojtogató.

Ezért pontosan átérzem a te helyzetetdet is.

Mivel mindkét félnek igaza van, a megoldás a távolság.

Valahogy költözzetek el...

Nem is tudom hogy oldanád meg, hogy ne lássák minden nap? Egész napra elbújtok a szobába, vagy titokban kicsempészed az ajtón? Mert máskülönben látják, ha akarod, ha nem. És ha látják biztos van hozzá egy két kedves szavuk. Ezzel szerintem semmi baj nincs.

Mellékesen megjegyzem én SOHA nem szültem volna gyereket az anyós lakásába, de az anyukáméba se!

azt nem ertem, hogy ha ennyire ellenekezel ellenük, akkor miert nem költöztök el. Oke, nyilvan nem tudtok, de akkor meg el kell fogadnod, ezt a-szerintem egyaltalan nem olyan szörnyü-helyzetet. Tudom miröl beszelek, nalunk is hasonlo a szitu, bar nem lakunk együtt, de amikor megszületett egy hetig nalunk lakott az anyos, falnak tudtam volna menni, de segiteni jött, tisztaban voltam vele, hogy nem dugdoshatom elöle a babat.

Amugy akkor forditsd meg, ha naponta több orat velük van a gyerek, akkor beszelj meg nepi par orat, amikor csak veled van.

Aki erre a kérdésre azt mondja ez mért baj, az nem érti miről beszélsz!!! Ugyanebben a cipőben vagyok, és nagyon tele a bakancsom azzal szinte óránként a nyakamra jár anyósom, meg vadidegen embereket jönnek ide látogatóba - az ő ismerősei -, miközben én szoptatok. Persze meg sem kérdeznek... Sokszor úgy jön hogy fel is ébred a gyerek. Nincs nyugtom, emiatt tiszta ideg vagyok egész nap, mindenen felkapom a vizet és hasonlók. Ha megoldottad a rejtélyt szólj, mert én is kiváncsi vagyok! Mert szólni sem merek, mert mit képzelek hiszen van hol laknom ami az ő háza, sok mindent fizet helyettünk. Nem akarom hogy sértődés legyen. Páromnak már mondtam szépen de azt mondja viseljem el a fentiek miatt.. Ez mostmár mindig így lesz, hogy hallgassak, mert le vagyok kötelezve???

Egyébként volt hogy magunkra zártam az ajtót, de nem használt ez sem.

Ha úgy gondolod, hogy az anyosodék értelmes emberek, beszéld meg velük a gondodat. Mond meg, hogy egy kicsit több intimitásra vágysz, ez a mostani helyzet tarthatatlan számodra.

Én például a lányom szobájába már 14 éves kora óta csak úgy nyítok be, ha elötte kopogtam és ő szól, hogy lehet. Most 20 éves és hetente ha egyszer begyek hozzá. Mert tudom, hogy esetleg zavarom puszta jelenlétemmel.

Ha anyósodék értelmes emberek meg kell, hogy értsék.

Ha nem, imkább ne szólj semmit, de gyűjtsetek valamennyi pénzt és huzzatok el onnan amikor lehet. Addig ez a kényelmetlenség az ára a " potyázásnak ".