Kedves első gyermekes Anyukák! Éreztetek korábban hasonlót? Őszintén?

Ezek előtt valahogy én is így voltam, csak magamra gondoltam, magamnak vásároltam csavarogatam barátnőkkel, cigiztem, buliztam, szerettem szépen öltözködni, vékony voltam csinos, mindig megfordultak utánnam az utcán a pasik!

Most van egy 3 hónapos lányom, s ő a mindenem. Abszolut nem érdekel velem mi van, hogy nézek ki, mit veszek fel, kivel hol mikor találkozzak, bulizás eszembe sem jut.

Csak a lányommal szeretek lenni, ha itthon hagyom fél órára apával már azon izgulok mi van vele, elmegyek vásárolni nem az van mit vegyek magamnak hanem neki.

Egy pici baba nagyon megutja változtatni az embert, s nem rossz dolog, sőt jó, nem is hiányzik ami ezelőtt volt.

Annyi boldogságot ad a baba amikor rád mosolyog, gőgicsél neked, a szemedbe néz hosszan, öleleheted puszilgathatod.

Nem kell mindent feladni. A napirended biztosan:) , de öltözhetsz ugyanúgy csinosan, és nő maradsz, de anya is leszel.

Én is féltem egy kicsit mert nekem mindig legalább 2 állásom volt, reggeltől estig dolgoztam, csinosan öltözködtem, cigi, buli stb... és akkor jött a fiam, már 10 hós, és megint csinosan öltözködöm, dolgozom csak itthon. igaz már nem cigizek:), de egyáltalán nem bántam meg. Az életed Te alakítod, persze szülés után mindig egy valaki van az első helyen, a baba.