Anyukák! Szerintetek gáz, ha egy első gyermekes anyuka egy pár hónapig (pl. 0-12 hónap között) magához költözteti az édesanyját, hogy segítsen neki?

Én imádom az anyukámat, de már képtelen lennék vele együtt élni, akár ideiglenesen is.

Nekem nem volt semmilyen segítségem, csak annyi, hogy amikor kisfiam megszületett, akkor a párom itthon volt 2 hétig, szabit vett ki, hogy össze tudjunk rázódni, és pihenhessek is (császáros voltam). Egyébként olyannyira nem volt segítségem, hogy szüleim 100 km-re laknak, anyósomék 200-ra, szóval még csak az sem volt, hogy "na akkor átugrok, mert valami van"...

És itt vagyok, élek, virulok, tökéletesen el tudtam látni mindig is a kisfiamat, most már 2,5 éves lesz, és ha újra kezdeném, sem csinálnám másképp. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz időszakok, de az segítséggel sem lett volna másképp.

Ha van lehetőséged és igényled, nyugodtan költöztesd oda anyudat!

Nem vagy rossz anya, inkább gondoskodónak tűnsz!

Nekem ikreim vannak, 16 hónaposak, anyu a kezdetektől itt van minden nap pár órát hétköznap, mert én nélküle már világgá mentem volna!

Így van, ahogy az első írta, biztos nem bírnám ki huzamosabb ideig anyámmal egy fedél alatt, pedig imádom. De őszintén, nekem már az is sok volt, hogy ebéd után jött, este ment. Szoptatni sem tudtam, ha ott volt. Persze, így a lakás szaladt,de ez engem a babanélküli időszakokban sem tudott meghatni, ha mondjuk határidős munkám volt.

De elítélni nem ítélek el senkit emiatt, csak nekem fura. Én még most is félek kicsit, hogy majd egyszer a szüleim magukhoz akarják rántani az irányítást, pedig külön lakom tőlük 5 éve, férjhez mentem és két gyereket szültem. Ha pedig odaköltözne anyum, biztos mondaná a jótanácsait:)

nem gáz és rossz anya se lesz tőle.

én el se tudom képzelni amúgy, hogy hozzánk költözzön anyám vagy anyósom :) miután született a fiam anyám 3szor, anyósom egyszer jött át 2-2 órára, igazából ennyi bőven elég volt, mindketten kiokosítottak, hogy mit nem csinálok jól :D aztán bezártam az ajtót és csináltam úgy ahogy én azt szerettem volna :) nekem sokkal jobb volt, hogy nekem kellett mindent megcsinálni és nem is tartottam egy hatalmas feladatnak. élveztem minden percet, amikor aludt megcsináltam a házimunkát. mondjuk elég pörgős vagyok, nem igényem, hogy csak a babázással foglalkozzak, mikor alszik akkor én is pihenjek, így tényleg nem is tudnám elképzelni, hogy valaki kimossa a szennyesemet helyettem vagy megfőzzön ránk. sőt, bevallom, engem zavarna :S de ugyanakkor irigylem (jó értelemben) akinek van segítsége :)

Én azt mondom, hogy ezt embere válogatja.

Van, aki fogadja a segítséget, van, aki nem.

Nem lesz ettől senki sem jobb, sem rosszabb anya.

Nekem anyum messze lakik, ritkán találkozunk.

Anyósom a szomszédban, minden nap átjön babázni. De csak játszani. A házimunka az enyém, sőt sokszor én főzök neki is, cserébe ő meg hétvégén, de ennyi.

Viszont mi a nagymamánál nőttünk fel, mindig ott voltunk, ő főzött ránk, ellátott engem és a tesóm, de ettől anyukám nem volt rossz anya.

Szerintem nem gáz, ha valaki így érzi jónak.

nekem szinte a szomszédban lakik anyukám de mégsem akarom , hogy minden áldott nap látogasson, pedig tündéri természete van és nagyon jól kijövünk, de pont ezért nem akarom ezt megváltoztatni. anyosóm na ő jönne állandóan de szerencsére messze lakik, bár pedzegette, hogy költözne közelebb is...

én inkább szeretem magam megoldani amit lehet, max alkalmi segítséget kérek

Most komolyan: felnőtt ember vagy, vállaltál egy gyereket, miért kéne bárkinek is segítenie? Egyszer-egyszer ok, de állandóan??? És anyukádnak mi lesz a saját életével? Egy évre otthagy csapot-papot és bébiszittert meg házvezetőnőt játszik? Ne is haragudj, de ez szerintem a durva kihasználás kategória.

Nők ezrei oldják meg minden segítség nélkül a 2-3-4-5-akármennyi gyerekük és a háztartásuk ellátását. Nekem az már a teljesen tehetetlen kategória, aki ennyire az anyukájára szorul. Nem mondom, segítsen az első pár hétben, amíg összeszeded magad, ha másként nem megy, de állandóan?

Én az első babánál egy hétig fogadtam el, hogy anyukám főzzön ránk, meg naponta eljöjjön egy-két órát, de azt is inkább azért, mert annyira akart segíteni, nem akartam megbántani, hogy nem engedem. A második babánál (az első két éves volt, amikor született) is kb. egy hétig segített, eljátszott a nagyobbal, megfőzött, de mondjuk nekem a férjem sem volt otthon, dolgoznia kellett, olyan a munkája, hogy nem szállhat ki bármikor, hiába jár az egy hét plusz szabi. Ha ő otthon tudott volna lenni, akkor megoldottuk volna problémamentesen anyu nélkül is.

Azért egy kisbaba nem a pokol 99. bugyra, hogy segítség nélkül nem lehet vele boldogulni. Amúgy ha neked nem is, a férjednek tuti agyára menne, hogy az anyós egy évig ott parkol nálatok, még akkor is, ha amúgy szereti. Anyukád részéről pedig ez akkora áldozat, amit normális ember nem vár el.

8.vagyok!

Nem érzem,hogy kihasználtam volna az anyukámat! Kölcsönösen jól jártunk szerintem,hiszen ő ebben az időszakban pont munkanélküli volt,viszont a férjem nem ért rá itthon maradni,és ugye ketten vállaltuk a babát. Nem gondolom,h napi pár óra babázás kihasználás lehet.

Gabka77, szerintem félreértetted, a kérdező nem azt kérdezi, hogy 1 évre gáz-e ha odaköltözik a mama, hanem az első egy évben pár hónapra :)

1 hónap segítségtől azért nem lesz tehetetlen valaki, de ha 1 évről beszélünk akkor egyetértek veled :)

de én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy megbolondulnék ha egyik nagyszülő hozzánk költözne! :)

és tényleg a szülésből felépülés után már semmi olyan nincs amit egy anya meg ne tudjon oldani egyedül :)

hacsak nem az a vágya, hogy mindent helyette megcsináljanak... ;)