Családi ágy = anya + apa + gyerek (ek) egy ágyban? Nalunk igy mukodik, nalatok?

Az egyik topicban már kifejtettem a véleményemet erről, és most ide is leírom, hogy erről az egészről az egyik szomszéd jut eszembe, akinek a férje külföldön dolgozik. Két hetente hétvégén jön csak haza, és amíg távol van, a két gyerek anyukával alszik. Egyszer csak az apuka hazalátogatása előtt egy nappal a kisfiú ezt mondta: Milyen kár, hogy apa hazajön! Így nem aludhatunk veled!

Szerintem ez akkora gáz, hogy nem igaz! Kár, hogy apa hazajön... Köbö főbelőném magam, ha idáig jutnánk...

Nálunk az első éjszakától kezdve a saját kis kuckójában, külön szobában van a gyerek. Nem azért csináltunk szép szobát neki, hogy aztán velünk aludjon, ráadásul az ágyunk sem túl nagy.

Van bébiőr, nincs messze a két szoba egymástól (két lépés az egész), így én teljesen nyugodt vagyok. Egyébként a bébiőrön is van olyan funkció, hogy a baba hangját áthozza a mi egységünkre. Na ezt is kábé három nap után kikapcsoltam, mert minden nyögésére, nyekkenésére fent voltam. Pont elég, ha meghallom, hogy sír (nem kis hangja van a babimnak). Így azóta csak a légzésfigyelő része van bekapcsolva.

Egyébként tényleg, vajon miért is lett lepontozva az, aki külön altatja a gyereket? Nem kellene feltenni csak azért ilyen kérdést, kedves kérdező, hogy provokálj másokat, önigazolj, és főleg azért sem, mert úgy látszik, más álláspontot nem tudsz elfogadni, csak azt, ahogy nálatok van!

Banyuci

Nekünk nagyon pici a hálószobánk. Olyan igazi háló.......az ágyunk van benne, két éjjeli szekrény és egy gardrób.

Jelenleg 31 hetes terhes vagyok, és csodaszépen ki lett színezve a gyerekszoba. Tele vagyunk tervekkel, és egy gyönyörűszép szobácska fogja várni a Kislányunkat. A szobájába lesz egy heverő, amin én fogok aludni addig, amíg össze nem szokunk, és ki nem alakul a rend az életünkben.

Eszembe sincs, hogy együtt aludjunk, hisz az az Ő kis birodalma lesz, ami közel van a mi szobánkhoz, és ahol én bármikor Vele maradhatok, ha szüksége lesz rám.

Rettegnék, ha velünk kellene aludnia, hisz Apa és én is elég aktívak vagyunk álmunkban.........sokszor megrugdossuk egymást :-)

Mi is verekszünk. :) A párom jó hangosan horkol is. Már csak ezért sem lenne jó egy ágyban aludni. Ja, és a gyerek meg vándorol az ágyában. :)

Banyuci

Kislányom 16 hónapos, születése óta külön szobában, a saját kiságyában alszik. Igen, nekem valóban kényelmetlen volt, az első hónapokban éjjelente 3-4 óránként kelni, etetni,de az ő kényelme nekem fontosabb volt a sajátomnál.

Sose volt problémája az alvással, este fürdés, vacsi és a saját kishelyén elaludt.

Boldog, kiegyensúlyozott baba, apa is én is imádjuk, ettől függetlenül külön alszunk. Szerintem ez így normális.

De mindenki csinálja úgy, ahogy jónak látja.

Mi egy ágyban aludtunk a gyerekekkel kb 2 éves korukig,akkor kaptak nagy ágyat,és szépen,gond nélkül vették használatba.Én nagyon szerettem érezni ahogy álmukban hozzám bújnak vagy átölelnek, hallani a szuszogásukat,és amíg szoptak,így volt a legegyszerűbb és a legpihentetőbb az éjszakai szopi.Nagyon jókat aludtunk,az éjszakai ébredések ellenére sosem voltam kialvatlan zombi.

Én megértem aki nem akar a gyerekével aludni,mert mindenkinek a saját döntése,csak azt nem értem,miért kell ócsárolni,leszólni,riogatni aki viszont igen.Nálunk nem véletlenül alakult így,szándékos volt,és nem is bántuk meg.Nem igaz az sem,h lehetetlen átszoktatni egy gyereket a saját ágyába,nálunk nem volt belőle hiszti egyik gyereknél sem.

A házaséletet meg lehet oldani,máshol-máskor,bizonyítja,h 4 gyerekünk van.:)

Én a mai napig szeretem,mikor reggel felébredve még bezsúfolódnak a mi ágyunkba egy kis szundikálásra.:))

Mi most már csak akkor vagyunk hárman az ágyban a gyerekkel, ha napközben játszunk, vagy a férjemet ébresztjük a délutáni szunyókálásból, illetve az esti tejivás ott történik.

Két és öt hónapos kora között egyébként velünk aludt, arra volt jó ez az időszak, hogy megtanulja átaludni az éjszakát, de akkor egyik napról a másikra visszaraktuk

Nálunk nem. A gyereknek van saját ágya, aludjon ott, nekem, nekünk is szükségünk van a nyugodt pihenésre, nem beszélve a társas és házaséletről. Én egyáltalán nem vettem magunk mellé a kicsit. Most volt egy időszak, ami megzavarta a lányt, sokszor átjött éjjel-rájöttem, jó érzés, ha mellettem van, de szemernyit sem aludtam, mert forog egész éjjel és letúr-szóval nem a kényelemről híres megoldás...

De kinek a pap, kinek a papné...