Sok anyuka miért nem veszi észre, hogy a gyerek egy tükör? Amilyen az anya lelki állapota és az élete, azt tükrözi vissza a baba.

Ezt nem igazán értem,bocsi!Azt tudom,h mi a férjemmel mindent megteszünk a babónkért.Mindég ugy csináljuk,h neki jó legyen.

Nem hinném, hogy sokan locsolnák a babájukat hideg vízzel. Ezt a hisztis alkalmakra értetted? Később, mikor már nagyok lesznek, akkor már tudnak hisztizni, de a babák azért sírnak mert bajuk van amit egyedül nem tudnak megoldani. Illetve sok anyukának nem olyan egyszerű az, hogy csak úgy "rendbe hozza magát", gondolj bele, ha valaki egyedül neveli a gyerekét, és tegyük fel sírós babája van, és nem sokan segítenek neki. Lelkileg nagyon szilárdnak kell lenni ahhoz, hogy ne boruljon ki az ember lánya. A gyerek valóban tükör, annak a tükre, hogy mi milyen szülők vagyunk. Jó hogy ezt így felismered, legalább tudod mit kell tenned. Ez egyébként inkább egy fórumtéma, mint hogy egyszerű válaszokkal meg lehetne válaszolni.

Hát szerintem is elég hülye kérdés, már ha ezt kérdésnek lehet nevezni. Persze a gyerekek megérzik a szülő hangulatát, pl. sokan mondták, hogy a fiam is pont olyan mosolygós mint én, de ettől még ha egy gyerek rosszalkodik, az nem feltétlenül azért van, mert a szülők viselkedését veszi át. Azért kíváncsi vagyok, hogy neked vannak-e gyerekeid, és ha igen, mekkorák, ha ilyen bátran kritizálsz más szülőket.

Sztem pedig jó a kérdés és igaz is.Ha én kicsit idegesebb vagyok a gyerek is nyűgös,nem jól alszik stb...Azt pedig mostanában vettem észre(10 hónapos),hogy ha rászólok olyan dologért,amit neki még nem szabad olyan hangsúllyal kezd el gajdolni,mint ahogyan én veszekszem.Ha jó kedvem van,nem aggódok a amindenapi dolgokon Ő is sokkal jobb kedvű egész nap és az alvás is könnyen megy.

Azt én is tapasztalom, hogy ha feszült vagyok a baba is az. De azért a baba egy telejsen önáló lény, más génkészlettel, személyisségvonásokkal,temperamentummal ezért nem reagál pont úgy a dolgokra , mint az anyja, és nem az anyja kicsi mása.

Bocs a helyesírási hibákért, de rohanok...

Én nem mondtam, hogy a megállapításnak nincs értelme, csak azt, hogy ez nem egy igazi kérdés. Másrészt meg van itt egy kis eltolódás. A "baba" akkor tükrözi leginkább a szülők lelki állapotát, amikor még nagyon pici. Később már az eltanult viselkedési mintákat mutatja ő is. Viszont a "babát" nem szokás hideg vízzel leönteni, csak a gyerekeket, hiszen azok szoktak hisztizni, a babák még olyat nem tudnak. Nem azt mondom, hogy ez a helyes ideapi rutin a problémák kezelésére, de amikor egy 3-4 éves gyerek egetverően hisztizik, akkor néha nem árt drasztikusnak lenni.

Kíváncsi lennék neked van-e, mekkora és mennyire sírós, hisztis a babád? Ugyanis nem teljesen igaz amit írsz csak részben. Az maximálisan igaz, hogy a baba megérzi, átveszi a mama hangulatát, de az nem hogy ha hisztis akkor a mama miatt az. Én nem vagyok egy hisztis nő -és gyereknek sem voltam az egy kicsit sem- és nem is nagyon bírom ha más hisztizik, a babám mégis borzasztóan hisztis tud lenni. Ismerek olyan anyukát aki a türelem és a higgadtság mintaszobra és a kisfia mégis olyan hisztis, hogy én minden nap csodálom érte, hogy ennyire türelmesen bírja. Tehát nem teljesen igaz amit írsz, kérdezel és kíváncsi lennék hogy bizonyos nagyon kemény szituációkban (közértben hiszti úgy hogy a fölre levágja magát, hiszti bárhol csak mert nem úgy van valami ahogy ő szeretné, hiszti azért mert nem engedsz meg neki valamit... stb) te hogyan viselkednél? Nem mondom hogy mindig nagyon keménynek kell lenni, hisz gyerekek akik persze hogy próbálgatják a határokat, kell is nekik hisz ebből tanulnak, de igenis vannak olyan helyzetek amikor szükség van egy kicsit keményebb hozzáállásra és ezt vagy bevallják az emberek vagy nem, de nem hiszem el, hogy van olyan anyuka akinek az évek alatt sohasem "pattant még el az agya".