Te mit tennél, hogy ne szenvedjenek a gyerekeid? Gyerekotthon vagy nem?

Valószínű én is így tennék. Nem tudnám elviselni, hogy a gyermekeim ilyen körülmények között nőjenek fel. Én úgy gondolom, hogy akiknek megadatik az, ami a legalapvetőbb egy családnál, az összeteheti a két kezét és örülhet, hogy neki ilyen sors jutott.

3 gyermek anyukája

Sajnos a szegénységgel gyakran együtt jár a kosz is. Nekünk "természetes", hogy van melegvíz, mosógép, tűzhely, porszívó, sok embernek meg még tüzelőre se telik. Maga a szerencsétlen, kilátástalan sors hoz egy tehetetlenséget is.

De amúgy igen, rövid időre ilyenkor jobb lenne egy otthon, ahonnan kivehetnék őket, miután kicsit összeszednék magukat. Munka csak annak nincs, aki kifogásokat keres.

kérdezés nélkül el venném a gyereket az ilyentől.és nem azért,mert kőszivü vagyok,vagy mert mi milliomosok lennénk. De a kicsik nem élhetnek fütés nélkül,mocsokban.. (mellesleg a tisztaság és tiosztálkodás nem pénz kérdése,nálunk vidéken kútról kellett hordani a vizet mégis MINDENKINEK kötleező volt anapi egy fürdés,ha fene fenét evett akkor is.)

Felháboritonak találom,hogy az ilyen nyomorból nem mentik ki a kicsiket,sőt,még "sztárt" is csinálnak a tv-ben szerencsétlenekből .

Én biztos otthonba adnám a gyerekem,minthogy fagyban,koszban kelljen élnie.

Szia!

Én nem értek egyet a nevelőotthonnal. (bár attól függ, hogy mennyi időről lenne szó) Ahol én nőttem fel, rengeteg gyermekotthon van. Vannak ott romák, magyarok vegyesen ... Olyan gyerekek akinek elhunytak a szülei, akiknek szegények a szülei és nem tudják őket eltartani, akik magatartászavarosak ... stb. Van olyan ismerősöm aki jóformán abból él, hogy állami gondozott gyerekeket vesz magához és eteti, nevelgeti őket. És sokszor teljesen készen van idegileg, mert ezek a gyerekek egyszerűen nem becsülik már meg azt amit onnan kapnak, pedig amit tud megad nekik, zsebpénzt, ételt, ruhát, játékokat, megfelelő életkörülményeket ...stb. De az otthonban nevelkedett gyerekek annyira elkanászosodnak ... (ez a legszebb szó rá) Nincs aki szeresse őket, nincs aki nevelje, formálja a személyiségüket! Nem tanulnak mást csak lopni, csalni, hazudni, cigarettázni, csavarogni! Mi mindig féltünk az állami gondozott gyerekektől amikor este kint mászkáltak az utcán, mert folyton kéregettek és kötekedni kezdtek ha nem adtunk nekik cigarettát vagy pénzt, sokszor a nevelőt is megverték, míg az nem emelhetett rájuk kezet! Egyszerűen nem lesz belőlük jó ember! (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!!) Mindig szeretethiányosak maradnak és az alapvető normákat senki sem tanítja meg nekik ... Erre az óvoda/iskola sajnos kevés ... :( Mondjuk abban az esetben amit Te leírsz, talán még az otthon is jobb megoldás, de mindenféleképp csak átmenetileg! Amíg a szülők egy kicsit össze tudják kaparni magukat! Esetleg valamilyen szervezethez vagy alapítványhoz is fordulhatnának segítségért! Ők lehet, hogy gyűjtést szerveznének nekik, vagy valamennyi pénzt tudnának nekik adni! Én ennyit tudok hozzászólni.

Kívülállóként könnyű azt mondani, h menjenek otthonba a gyerekek, mert ott jobbak a körülmények, de ha én kerülnék ilyen lehetetlen helyzetbe, biztos foggal-körömmel ragaszkodnék a gyerekemhez. Valószínűleg azt gondolja az ilyen szülő, h a szereteten kívül semmi mást nem adhat, és legalább a család maradjon egyben.

Természeten ezzel nem azt mondom, h megértem, ha vki nem dolgozik és mocsokban él. Szerintem sem indok a pénz hiánya arra, h vki rendetlen és koszos legyen...bár lássuk be, h igen nehéz lehet vezetékes víz, fűtés, mosógép nélkül kimosni és megszárítani a ruhákat vagy pl. tisztítószert vásárolni, amikor ételre sem futja. Ápolatlanul pedig nem lehet állást találni. Szóval ez egy ördögi kör.

Egy szó mint száz, én biztos nem tudnék olyan gyakorlatiasan gondolkodni, h szorult helyzetemben a kislányomtól megváljak. Ott lenne vége az életemnek.

Nehéz helyzet, de én sem válnék meg a gyerekemtől, az életem értelmétől! Akkor kiért keljek fel nap, mint nap?

Ezt most értsétek jól!

És szerintetek akik ilyen hozzáállással élnek (lásd az apa henyél, nem dolgozik, nem jár utána), azok összeszednék magukat, ha otthonban lennének a gyerekek? Fenéket! Mi változna? Semmi...

Ja, és a gyerekeknek valóban a szeretet és az apa-anya egység a legfontosabb!! Ezt nem lehet bepótolni, hogy "na most pár hónapra, félévre, évre otthonba mész, majd találkozunk, meg látogatlak" és OTTHAGYLAK! -a gyerek ezt így éli meg. Nekik ez egy hatalmas törés lenne.

Nagyon nehéz ügy ez. Nyilván nem csak az anyagiakkal van gond, hanem a szülők hozzáállásával is. Rend és tisztaság akkor is lehetne, ha nincs pénzük...

Az otthonba adással az a baj, hogy nehéz visszaszerezni őket, és lelkileg olyan megterhelő lehet, hogy talán már nem is küzdenének érte...

Nekem egy lányom van. Őszintén szólva nem hagynám, hogy ilyen körülmények között éljen. De nem adnám otthonba... eleve nem kellene eljutni idáig... Munkát kell találni. Akármilyet. És ha nincs a közelben, akkor távolra kell menni. Ha apa nem talál, akkor keressen anya és legyen otthon apa. És azért az nagyon ritka, hogy tényleg senki ne tudjon átmenetileg se segíteni egy családon.

De megdöbbentő körülményeket látni... én tegnap a híradóban szereplő huszonéves anya 1 hónapos babával (aki feltehetően bántalmazta a gyereket és előzetesben van) történeten hüledeztem.... "normálisan ellátta a gyereket"... csupa olyan bébiételes üveget mutattak, amiből a legelsőket 4 hónapos kortól lehet adni, de volt aminek látszott a cimkéje: 12 hó+ ... :S És hát a "házuk".. az egész egy szoba volt, amiben oltári rendetlenség és kosz... komolyan, ha ilyeneket látok elsírom magam! Annyira sajnálom ezeket a szegény gyerekeket!!!

Amikor gyereked van, akkor a büszkeségedet már le kell tudni nyelni.

... és segítséget kell kérni. Rokonoktól, barátoktól, az államtól, stb.

9. voltam, csak ez lemaradt.