Szülés után hogyan viseltétek a látogatók hadát?

Nekem szerencsém volt.2 hétig anyu hozta az ebédet anyós fürdetni jött segíteni 1 hétig az elején.Jó egy hónapig szinte csak a család jött.A barátaink jó része megvárta a minimum 1 hónapot, és előre bejelentkeztek.

Néha az agyvérzés kerülgetett tőlük. Hiába mondtuk, hogy 2 hétig ne jöjjön senki, sz@rtak rá. Hazajöttünk a kórházból, 2 óra múlva már jött a szomszéd, stb. 2 nap alatt legalább 10 ember fordult meg nálunk, volt aki fél 7-kor jött, este 10-kor még itt ette a fene... Megfogadtam, ha lesz 2. gyerek, anyumon kívül senkit nem fogok beengedni, csengethet reggeltől estig!

április végén szültem,már jó idő volt,hozzánk első héten jöhetett barát,család, bárki,én örültem,persze ha előtte szóltak..Egyébként én nem vtam szívbajos,senkit nem ugráltam körül(max kv,üdítő),nem zavart,ha nem volt makulátlan rend,sőt,ha vki hosszabb időre jött simán átküldtem a férjemmel a másik szobába,míg szoptattam..Érdekes módon senkit nem zavart,a babára voltak kíváncsiak..

Én elvártam volna, hogy legalább a 6 hetet várják ki a külsősök ( vagyis a szülőkön, testvéreken kívüli családtagok és a nem rokonok), ehhez képest jöttek már a második héten nem rokonok, sőt volt olyan, aki (nem rokon és nem is közeli barát) a szülést követő 2. napon bejött a kórházba! Én nagyon rosszul viseltem ezeket a korai látogatásokat, szerintem nagyon nagy butaságra vall. Most már 2 hónapos a kisfiam, most már jöhetnek, de azt most sem bírom, ha nem szólnak előre, vagy órákig ülnek nálunk, akkor is, ha már a gyerek nyűgös és fürdésidő van. Én nem értem az embereket, miért ilyen kíváncsiak. Szerintem bele sem gondolnak, milyen zűrzavarban van az ember lánya első gyereknél. Pont elég az új élethelyzetbe beleszokni, nem kellenek még a kíváncsifáncsik is!

Hozzánk jöttek már az első napokban, nem bántam, nem voltak sokáig. Az jobban zavart, hogy a kórházban volt állandóan átjáróház, pedig császároztak. Azt visszacsinálnám, ha lehetne.

Én voltam olyan hülye, hogy megkértem anyámat és a két tesómat, hogy ha megszületik a baba, jöjjenek már le egy hétre segíteni! Hát ezt azóta már nagyon megbántam! Ahelyett, hogy segítettek volna, nekem kellett őket kiszolgálni, kerülgetni őket, főzni rájuk, stb..! Ismétlem, ez a kórházból kijövés utáni nap volt! A gyerek aludt nappal, én főztem, takarítottam, azért velük is kellett lennem, beszélgetni, ja és még a tetőpont az volt, hogy azokba a napokba jött szinte az egész família(anyós, após, nagynéni, kereszt szülők), úgyhogy nálunk alapjába véve nem esett le senkinek, hogy ilyenkor nem kéne zavarni! Bár ez az én hibám is volt, nem akartam senkit megbántani azzal, hogy nem engedem látogatni a gyereket! A gyerek fél éjszaka fent volt(nagyon nehezen aludt vissza)és a 3. napon besokalltam! Közöltem anyámékkal reggel, hogyha enni akarnak, főzzenek, mert én alszok a gyerekkel napközben! Máris volt 3 fogásos ebéd, süti, minden! Úgyhogy ezek tudatában a másodiknál biztosan másképp fogom csinálni! 6 hétig senki! Vagy csak max a nagyszülők, de nem napokig!

Én a kórházi látogatást preferáltam, de az első napon meg is bántam, mert 10 percenként jött valaki (vagy valakik) és a folyosó utolsó kórterméből kijárkálni külső-belső varratokkal és "drénnel"... háát.. kész gyötrelem volt. Szóval, ha lesz következő baba, csak a szűk családot fogom kérni/engedni a látogatásra!!