Nincsen ilyenkor hiányérzetetek, vagy lelkiismeret furdalásotok?

Nálunk minden hétvégén állandó program kimenni a mamáékhoz és ott aludni.Mikor odaérünk, mama szinte szó szerint "elbirtokolja" a Manót és minden körülötte forog, mi csak pihenjünk.Mondjuk ezt nagyban megkönnyíti, hogy tápszeres baba és a mami mindent úgy csinál, ahogy kérem tőle.Mintha csak velem lenne a Manó. Ezt épp a szeparációs szorongás elkerülése/mérséklése miatt vezettük be és egyenlőre nagyon jól bevált. Imádom a fiamat, egész hetem róla szól és persze hétvégén is ott vagyok vele, de jól esik néha megnézni egy filmet úgy, hogy értem is, mit mondanak, vagy végigaludni egy éjszakát reggelig kelés nélkül.Sőt, szégyen, nem szégyen volt olyan hogy délután kivittük Manót és mi csak másnap délelőtt mentünk ki, mert elmentünk moziba vagy vacsizni, kicsit együtt lenni Apával.Engem tényleg jobban megviselt, mint őt, azóta nem aggódom, jó helyen van, jó kezekben, ő így szokta meg és nem bánt, hogy nem csüng rajtam napi 24ben a ragaszkodásától, hanem önálló és kiegyensúlyozott nélkülem is. Szerintem ha anyósodékban megbízol, hogy mindent úgy tesznek ahogy kéred és felhívnak ha bármi van, akkor tessék kikapcsolódni, neked is jár ez 11 hónap után.mondjuk azt nem tudom a kicsi milyen kapcsolatban van anyósoddal, azért ez is sokat befolyásol, de ha nem csak havonta egyszer látja, akkor hajrá!Legfeljebb felhív és repültök a kicsihez :)