Nincsen ilyenkor hiányérzetetek, vagy lelkiismeret furdalásotok?
Kisfiam most 11 hónapos.
Őszintén szólva, néha úgy érzem, hogy kijárna nekem egy kis pihenés 11 hónap után. Mióta megszületett nem nagyon járunk el sehová, eddig a legnagyobb esemény ahova elmentünk, az apósom születésnapja volt. Szeretnék egy kicsit kikapcsolódni, egy kicsit lazítani kettesben a férjemmel. Ő ezt száz százalékosan támogatja.
Tegnap este meg is beszéltük, hogy mikor megyünk és hova, de ma reggel mikor néztem, hogy mit csinálhatnánk, elkapott a lelkiismeret furdalás. A kisfiamra gondoltam, aki anyósoméknál lenne, nélkülünk. Távol tőlem, életében először.
Fogalmam sincs, hogy hogyan viselné és nincsen szívem "magára hagyni", de ha most nem kapcsolódok ki, akkor egy ideig megint nem lesz rá lehetőségem.
Kezdek ebben megőrülni tegnap este óta, mert az anyai ösztöneim nem engedik, hogy a kisfiamat lepasszoljam anyósoméknak és vígan szórakozzak.
Nagyon aggasztó és rossz érzés, ilyenben még nem volt részem, mert első baba.
Mit tehetnék ez ellen? Ti mit tudtatok tenni?
Egy 25 éves anyuka.
Hát lehet, hogy most engem itt jól le fognak pontozni, és lehet, nem erre a válaszra vársz, de én nem hagynék otthon egy ilyen pici babát, bár nem tudom, hány éjszakáról van szó, de nálam egy éjszaka se jöhetne szóba.
Kikapcsolódásként el tudok képzelni egy vacsorát, egy egy napos kirándulást, de semmiképpen nem valami több éjszakás különlétet a gyerekeimtől.
Menj. 25 voltam, amikor a fiam megszületett. Én is ugyanezt csináltam. Egy a lényeg, hogy olyanra bízd a fiad, akire nyugodtan rábízhatod. Írjál listákat, kösd a lelkére stb. stb. Összekovácsolja őket az együtt eltöltött idő. Tudom, ezerszer eszedbe jut, még talán bőgni is fogsz a pihenés helyett, pedig nem tragédia, csak mi anyák ilyenkor olyan marha fontosnak és nélkülözhetetlennek tudjuk érezni magunkat.
Sőt, néha menjetek színházba is. Mire hazaértek, addigra alszik. Ha meg nem, akkor végre odabújhatsz hozzá és nem kell várni reggelig. :) Ki kell mozdulni, mert a párod elhanyagolva érzi majd magát, te pedig egy depis, begyöpösödött anyuka leszel. Jobb, ha már most nem szoksz hozzá az otthonüléshez.
Hát nézd, sok okosságot nem tudok mondani. Három gyerekem van, a legidősebb 3,5 éves. Őt is csak fél éve "merem" elengedni max. 1 éjszakára és csak az anyukámékhoz. De! Tudom, hogy ez az én hülyeségem, mert a gyerek többet is simán el lenne, jól érezné magát még lehet az anyósomnál is (ő benne sajnos nincs bizodalmunk). Az egyszerű ok, az én hülyeségem. Mert nem tudom jól érezni magam nélkülük. Még nem. Én remélem eljön az az idő, mikor jó szívvel hagyom, hogy elvigyék őket.
Ha megbízol az anyósodban, úgy érzed, hogy a gyerek szereti őket, akkor pedig nem hiszem, hogy lenne más akadály rajtad kívül. És lehet a házasságod is megkívánná azt a kis pihenést. Érleld magadban a dolgot. Amúgy ha nem jó szívvel engeded a gyereket, nem is fogod jól érezni magad nélküle, akkor teljesen felesleges az egész.
Nézd, ha olyan emberekkel lesz a kicsid, akivel kölcsönösen imádják és ismerik egymást, akkor ez a gyereknek is jó :) Anyósomékra nem tudnám nyugodt szívvel otthagyni, mert kéthetente találkoznak, nem ismerik a gyerek jelzéseit, apósomtól konkrétan fél. De anyukámék imádják, minden egyes nap találkoznak (5 percre lakunk tőlük és minden nap átsétálunk :)), ezért tudom, a fiamnak is szórakoztató velük lenni. Ő másfél éves éves, kb. 8 hónaposan voltak együtt nélkülem először egész napra, de anyukám már 3 hónapos korában is vigyázott a fiamra, amikor nekem vizsgám volt a suliban (akkor diplomáztam levelezőn).
Tehát ha szeretik és ismerik, akkor nagyon jól fogja magát érezni :) Mi egyébként úgy csináltuk, hogy fokozatosan hagytuk ott. Első alkalommal csak egy órácskára, amíg bevásároltunk. Utána két órára (a vizsgám ideje), és ma már elvan velük egész napot, ugyanis anyukámék gyakran "elkérik" és elviszik játszóházba vagy sétálni, szánkózni, stb.
Ha a kicsi jól szórakozik, és a szülők is, az nagyon jó :) Ez pedig megvalósul, ha olyanra hagyod, akikkel kölcsönösen szeretik egymást és ismerik is egymást, ha anyósodék ilyenek, nincs miért aggódnod.
És persze ne feledd a mondást: egy anya, ha a gyerekével van mindig kikapcsolódásra vágyik, ám ha kikapcsolódik, állandóan a gyereken jár az agya :))))) - milyen igaz :)
Szia!
Magasságos ég ne hari,de nagyon túlaggódod.A kisfiadnak is szüksége van "kikapcsolódásra"!
Ez egy teljesen normális emberi érzés (az aggódásod is),de hidd el jól ellesz.
A lányomnak a hónapban volt a sulis farsang.A kisfiamat(14 hós) 6 óra hosszára az anyósra bíztam.Észre sem vette,hogy eltüntem.Örült az új környezetnek és a más játékoknak.
Csak lazíts biztos rátok fér:)
Ismerős!
Én is ugyan így voltam/vagyok,kisfiam 14 hónapos,a legtöbb idő amikor az anyósommal hagytuk az 3 óra volt,sírtam amikor mentünk el,és alig vártam,hogy hazaérjünk,DE! muszáj egy kicsit lepasszolni,mert egy idő után rá megy a kapcsolatra,kell hogy csak kettesben legyetek a pároddal,ha tehetitek vidd át anyóshoz,2-3 órára,és minden ott töltött idő hosszabb legyen,kis idő múlva fél napra is ott hagyhatod! Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!