Van olyan, hogy mérgesen rákiáltasz a gyerkőcödre, mert annyira nem fogad szót, és utána lelkiismeret furdalásod van miatta?

Az enyém 19 hónapos. Konkrét rosszalkodásért nem szoktam rákiabálni, maximum, ha valami veszélyeset csinál (pl. kimegyek egy pillanatra, és mire visszaérek, az asztal tetején ül), akkor volt már, hogy ijedtemben rákiabáltam, emiatt nincs lelkifurdalásom. Ha már nagyon nem szörnyű, inkább fojtott hangon elmondom, hogy ezt meg ne lássam még egyszer, esetleg a fenekére csapok (ilyen egyszer volt), emiatt sem érzem rosszul magam, valahogy kezelni kell a szófogadatlanságot.

Ami lelkiismeret-furdalást okoz, az az, amikor nem rosszalkodik, csak "idegesít." Például főznék vagy tanulnék, ő meg a visítva a nadrágomat rángatja. Olyankor sajnos rá szoktam kiabálni, és ezután tényleg rosszul érzem magam, hiszen csak játszani szeretne, nem ő tehet róla szegény, hogy nem érek rá. Én meg tudom, hogy ha békén hagyna, hamar végeznék, és tudnék vele foglalkozni, de olyan pici még, ő még nem fogja fel.

De tényleg nagyon édesek tudnak lenni! Neki is van pár direkt figyelemfelkeltő rosszalkodása, olyankor nem szidom meg, hanem csak elvezetem, és leülök vele játszani, hiszen látszik a szemén, hogy csak azért csinálja, hogy vele legyek.

Igen. Sajnos keménynek kell lenni. Ebből tudsz engedni, de ha mindig csak kedves vagy és türelmes, akkor a fejedre nő és utólag sokkal nehezebb lesz féken tartanod és megtanítani neki a határokat.

Én is azt hittem, hogy csak szeretettel, öleléssel, kedvességgel lehet nevelni egy gyereket. De sajnos ez nem így van. Mire 4-5 éves lesz már nem lesz lelkiismeretfurdalásod miatta.

Ez a dackorszag eleje és ez egészen korapubertás korig kitarthat.

Ne mondj neki nemet. A nem pont a dacolást hozza benne, de van ezer másik szó, kifejezés dolog amivel elérheted azt amit akarsz.

Vagy is polc pakolás. Olyan polc ahol veszélyes fontos dolgok vannak el kell tüntetni. De adjunk teret a gyereknek a pakoláshoz és pl a szobájában vagy máshol nevezz ki egy könyvespolcot ami az övé és pakolgathatja kedvére. Ilyenkor ha másikhoz nyul én egyszerüen nem nemet mondok hanem megmutatom mi az amit pakolhat. Már is azt pakolja. Ha nagyon nem akarok hogy pakoljon valahonnan elzárom, lepakolom, de folyamatos fegyelmezés semmit nem ér.

èn elöször nemet mondok, mert van hogy simán segít. ha nem segít akkor jönnek ezek a dolgok. pl fiókjai is vannak amit lehet kipakolni, újjat odacsípni stb...

pl van egy terráriumunk, amit nem lehet elpakolni és elkezdte az üveget ütögetni. ami veszélyes. elöször jött a nem, de nem segített (ekkor hallottam erröl a másik variációról), és elkezdtem neki mondani, hogy simogassa a terráriumot. ha oda megy, simítsavégig. és habár pár hétbe bele tellett, már egyáltalán nem ütögeti, ha esetleg oda is megy csak simít egyet rajta meg megnézi az állatokat benne.

kitartónak kell lenned. és a nem helyett egy alternatívát adni neki.

a nevelési tanácsadó aki adta az ötletet így fogalmazott:

a kisgyerekeket könnyü kordában tartani ha megtaláljuk a megfelelö szavakat hozzájuk. Ha egy gyermek ebéd elött csokit akar, és mi nemet mondunk rá, csak jobban fog ordítani, hogy de ö még is akarja. De ha egyszerüen azt mondjuk, hogy ebédután lesz csoki akkor elfogadja az alternatívát. ha nem fogadja el, akkor ott nincs következetesség a háttérben, vagy is hiába van másik dolog beigérve a szülö nem tartja azt be.

Nem rosszalkodik, hanem figyeli a reakciódat, és abból tanul. De abban igazad van, hogy extra türelemre van szükség ebben az időszakban. Nálunk 1 évesen folyton a konnektoroknál álldogált a lányunk, ha látta, hogy valaki figyeli, és várta, hogy mit szólunk hozzá. Most, 15 hónaposan már ha konnektor közelébe téved, ő mutatja, hogy "nem-nem". Az a lényeg, hogy nem elég azt mondani, hogy nem szabad, hanem röviden meg kell magyarázni. Ugyanígy megtanulta a lányunk, hogy a radiátorhoz sem szabad hozzányúlni, ugyanúgy mint a konnektornál, megáll előtte, nyújtja a kezét a radiátor felé és magyaráz babanyelven. Ilyenkor mondjuk neki, hogy "igen, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert forró, nagyon okos vagy". És akkor megy tovább.

Lehet, hogy ha nem rosszaságnak, hanem tanulási folyamatnak fogod fel, akkor több türelmed lesz hozzá. :-)

A csokis példához kapcsolódva: onnantól működik, amikor már van időérzéke a gyereknek. Amíg csak a "most" van neki, addig nem érdemes bevetni olyat, hogy majd ebéd után kap csokit, mert csak a csokit fogja megérteni belőle, és onnantól kezdve csak azt akarja.

Nem szabad gyengének lenni! Én is majd' megzabálom, mikor hosszú szempilláit rebegtetve ártatlanul néz rám, és közben folytatja a rosszaságot! Akkor sem hagyom a kisasszonynak!

16-án tölti a 16 hót, most ott tartunk, hogy ha nem a bece-, hanem a teljes (vezeték+kereszt) nevén szólítom, akkor döbbenten néz, mint aki azt mondja: "Ééén? Dehát nem csináltam semmit!!!"