Kismamák! Hogy fogadtátok a babátok 1. megbetegedését?

Az én 2 hónapos kislányomnak kötőhártyagyulladása lett tegnap, váladékozik a szeme.

Majd megszakad a szívem, éjjel is sírtam többször, mikor felriadtam, hogy megnézzem a kiságyban.

Tudom hogy a szemcsepp hipp-hopp elmulasztja, de nagyon rossz látni, hogy az amúgy egész nap vigyorgó boldog kislányom nem nevet.

Én nem vagyok egy nagyon aggódó típus, ezen kívül sok gyerek van a családban, így természetes volt, hogy az enyémek is betegek lesznek.

Persze figyeltem rájuk, kihívtam az orvost, de lelkileg nem viselt meg. Természetes. Sokkal többet árt a gyereknek, ha érzi rajtam, hogy aggódom. Nekik is könnyebb volt, ha vidámnak és felhőtlennek látnak. Amikor nagyobbak voltak és volt súlyosabb bajuk is, akkor sem mutattam soha, hogy aggódnék értük.

Megijedtem, de nem pánikoltam be.

A fiam is kb így volt beteg, mint az ikreid, ő két és fél hónapos volt. Éjszaka vettem észre, hogy el van dugulva az orra, szerencsére volt orrcsepp otthon, az javított a helyzeten, mert a porszívós orrszívóval nem akartam felébreszteni. Reggelre már köhécselt és folyt az orra, de lázas ő sem volt. Persze hétvége volt, dokihoz nem tudtam vinni, annyira meg nem volt beteg, hogy ügyeletre menjünk. A patikus ajánlott egy szirupot a köhögésre, azt kapta, folyamatosan néztem a lázát. Hamar rájöttem, hogy ez nem is volt igazi betegség, mert két nap alatt elmúlt, a hangulata és az étvágya teljesen jó volt végig.

Négy hónaposan pedig átsöpört az egész családon egy hányással, hasmenéssel járó vírus, nah akkor már pánikoltam is. Nagyon sok baba kórházba is került vele. Én is elkaptam, a babának akkor még semmi baja sem volt, egy héttel később kezdődött el nála a hasmenés, mint nálunk. Akkor felhívtam a dokit, ajánlott recept nélkül kapható hasfogót, azt mondta, hogy ne vigyem be a rendelőbe, mert nagyon sok a beteg gyerek, csak még betegebb lenne, kórházba csak akkor menjünk, ha hányni is fog és nem hajlandó enni, inni.

Szerencsére megúsztuk, a pár napig tartó hasmenésen kívül más baja nem volt, evett, ivott normálisan, jó kedve volt, nem hányt.

Mi elég könnyen átvészeltük. Lányommal nappal nem volt gond, pedig még lázas is volt. Ugyanolyan jókedvű volt, vidám, játszott, nevetett. Folyt az orra folyamatosan, állandóan szívtam és cseppentettem.

Az éjjelek kicsit nehezek voltak, mert sokszor felsírt, éjjel is szívtam , cseppentettem, de erre meg felébredt, és vissza kellett altatni.

De összességében sokkal rosszabbra számítottam.

Az en kisfiam mar a szuletese elso napjan beteg volt, streptococcus bakteriummal fertozodott, 10 napig intenziven volt, mindenhonnan kis csovek logtak belole, azt nagyon nehezen viseltem, pont Karacsony volt, raadasul csak 3 orankent latogathattam, es szoptatni sem tudtam. szornyu volt.

most tulestunk a 3 napos lazon, korhazban voltunk 1 ejszakat, mar sokkal jobban viseltem. szerintem fontos, hogy ne erezze rajtam, hogy ketsegbe vagyok esve.

inkabb az a rossz, hogy a folyton nevetgelo, orokmozgo baba par napra, szotlan, nyugos, bagyadt babava valtozik, es hogy nem tudod hipp-hopp elmulasztani az adott betegseget.

Jo egeszseget mindenkinek!!!:)