Milyen módszerrel lehet fegyelmezni másfél-kétéves körüli babákat (gyerekeket)? (pl. sarokban állás, seggreverés, stb)

Szerintem feszegetik a határokat, és érdekli őket, hogyan reagálunk. :) Szükségük van korlátokra, biztonságérzetet ad! Sosem voltam híve a testi fenyítésnek, mintababa lányomnál erre nem is volt szükség, mert ha összevontam a szemöldököm, már pityergett is. :)

Na de most jött a fiam. Párom szokta mondani, amikor kérdezik, hogy jó baba-e: "nem, bűn rossz, de mi ilyet akartunk!" :D Hát ő igen... Na szóval a kisfiam 2 éves múlt, és pár napja új műsort eszelt ki magának: esti pancsi után nem az elalvás következett, de nem ám! Lemászott az ágyról, és uzsgyi! Felmászott az éjjeli szekrényre, tologatta a kisautókat, futkosott, én meg utána! Visszavittem 5-ször, akkor is kezdte elölről. Nem értettük, mi a csuda ez, mi zavarta ennyire meg, miért nem marad az ágyban, még ha nem is alszik el rögtön?? Hiába a mesélés, bármi, semmi sem tarthatta az ágyában. Gondoltam, na majd én megoldom (amúgy pedagógus lennék), behoztam a kis műanyag széket, oda leültettem, és közöltem vele, hogy ha nem akar aludni, oké, akkor ott csücsülhet. Persze le akart mászni, de nem engedtem. Végül 1-2 perc után csak felállt, fogta a széket és hangosan kacarászva tolta-vonta-forgatta... nem hatotta meg a bünti! Aztán elszaladt megint, felmászott a sarokülőre, ahonnan lejönni sem nagyon tud, mentem utána, és közöltem, hogy ha még egyszer.. akkor rá fogok csapni a popójára. Persze mintha a falak mondanám: ágyba beteszem, mellé ülök, ő meg már nincs sehol, villámgyorsan tolat le az ágyról, és rohan... És akkor anyucika bizony rácsapott a pelusos popsira. A kis drágám sírt, jajveszékelt, és könnyes szemmel kiabálta az arcomba: "miért tetted ezt?? miért???" (mondatokban beszél már hónapok óta). Elmondtam, hogy miért, aztán be az ágyba, betakartam, és nem hiszitek el, de 3 perc múlva édes mosollyal az arcán mélyen aludt!! :) Mint aki megkapta, amiért küzdött: igen, mi megvédjük önmagától is. :))) Még két este kezdte ugyanezt a cirkuszt, mindkét alkalommal ugyanúgy végződött a dolog, nem használt a szép szó, a fenyegetés. De a 3. estén már csak pár percig kísérletezett, aztán elaludt szépen. A 4. nap estéjén pedig már meg sem próbálkozott, fürdés, mese, alvás. Azóta sincs ezzel gond. :))) Minden gyerek más, még a testvérek is, a fiamnál ebben az esetben erre volt szükség. Azóta se kapott ki semmiért, nem volt rá szükség.