Milyen nem követendő példát láttok ismerősök, rokonok, barátok gyereknevelésében?

Nekem több közeli ismerösöm és családtag is étkezési problémákkal küzd.

Sajnos mindenhol a csoki, tejszelet, túrórudi, édesjughurt, túródesszert, és még sorolhatnám mi gyöz. nem eszik a gyerek és azzal tömik mert legalább kalóriát visz be cimszóval. na nálunk ez nem lehet, habár csokit is kap néha napján, de nem midnennapos ezek a dolgok.

a másik tesóméknál nincsenek a gyerekek az össze pakolásra megtanítva mindenhol játékok, szinte az egész ház egy rumli. mi minden este össze pakolunk, még kicsi nem kötelezö részt venni, de szinte hétröl hétre többet csinál a rend érdekébe. ha kidöl valami már hozza a rongyot stb...

Sógornőméknél a nagyobb volt a fekete bárány, a kicsi a bezzeggyerek. A naggyal állandóan kiabáltak,ha csak megmozdult is, az apja gyakran megrázta, cibálta a ruhájánál fogva. Rossz volt nézni, más okból de nagyon összevesztünk,azóta nem tudom,mi van náluk.

A másik sógornőmnek egy lánya van,a nő harsány,a kislány visszahúzódó, csendes. 5 éves,az anyja simán mondja előtte, hogy nem érti,miért ilyen nyámnyila,mulya ez a gyerek, olyan hülyén viselkedik stb.

Nekem két gyerekem van, ezeket a dolgokat sikerült elkerülni, de biztos nálam is vannak hiányosságok.

Még csak az első babánkat vártam (most a harmadikat :)), amikor egy ilyen kérdés felmerült bennem, mint ez. Mi az, ami az ismerős, rokon, barátoknál nem tetszik, amit én tuti nem így fogok csinálni?

Nekem akkor egy kb. ilyen listám lett:

- nem fertőtlenítek mindent, nem sikálom non-stop a kéglit (itt néha már átesem a ló túloldalára: ha nagyon szalad a lakás, akkor előkapom a porszívót...)

- nem lépkedek lábujjhegyen, Halász Juditon kívül mást is hallgatok (jelentem, ez pipa: a gyerekeim imádják az én zenémet is)

- nem hagyom, hogy a gyerek csak és kizárólag velem legyen el, apa is és a nagyszülők is tudjanak vele/velük mit kezdeni. Ez is pipa, volt ugyan egy átmeneti időszak, amikor csak én etethettem az elsőszülöttet, de ezen hamar túllendültünk.

- KÖVETKEZETESSÉG. Na, ez néha nehezemre esik, de nagyon igyekszem.

- (bár nem gyereknevelés, de szerintem ide tartozik) nem esem kétségbe, ha EDA-val/császárral kell szülnöm, ha nem tudom szoptatni, hanem tápszerezni kell a babát. Részben teljesült: első EDA, második sima, első kizárólag szoptatott, második 4 hónap után tápszer.

- barátnőimmel (főleg gyerektelenekkel) max. 5 percet beszélek a gyerekekről, utána témát váltok. Nincs szerintem annál borzasztóbb, amikor egy nő csak a pelenkákról tud beszélgetni régi kolléganőivel/ismerőseivel.

Szerencsére elég jól sikerül(t) inkább a gyerekem igényeire és jelzéseire figyelnem, a saját fixa elképzelésem vagy mások külső okosságai helyett. Néha nehéz szembe menni az árral, de tudom, hogy ez a jó út és általában nekem is lesz igazam ezzel a módszerrel.

Korábban azt hittem, az a jó, ha az ember konkrét korlátokat állít fel mindenkorra, de mára eljutottam odáig, hogy erre szinte csak a tényleg veszélyes helyzetekben van szükség szerintem. Hála égnek olyan gyereket (és férjet) kaptam, akik mellett muszáj volt megtanulnom rugalmasnak lenni és ez hatalmas kincs, mert így sokkal könnyebben tudunk alkalmazkodni.

- nem "tartom" a gyerekemet a járókában, amíg nem tud két lábon járni;

- nem veszek neki ajándékot, ha sikerül bilibe kakilni (múltkor sógornőméknél új játékot láttam, és vagy 10 percig gondolkodtam, milyen esemény volt a családban, hogy én elfelejtettem ajándékot venni az unokahúgomnak. Kiderült, hogy a hétvégén a bilibe kakált, azért kapta a játék mikrót, nyitható ajtóval, működő gombokkal, hozzá való műanyag ételekkel);

- ha fázik a gyerekem, több ruhát adok rá, vagy feljebb veszem a fűtést, vagy jobban betakarom (szintén sógornő: ha nagyon hideg van éjszaka, és látja, hogy fázik a 3 éves lánya, akkor sem ad rá több takarót, vagy még egy réteg ruhát, mert szerinte az kényeztetés. A kislányának nincs sapkája, tavaly télen sem volt. Idén májusban lesz 3 éves.)

- nem mondom automatikusan, ha találkozok egy kislánnyal, hogy milyen szép (ő, a ruhája, a haja vagy akármi). Ezt nagyon sokszor tapasztalom, és nekem is nagyon oda kell figyelnem, hogy ne az legyen az első szavam, ha találkozok az unokahúgommal vagy a szomszéd kislánnyal. Az oka, hogy legalább én ne erősítsem azt bennük, hogy az emberek első és legfontosabb értéke a külsejük.

Ha még jut eszembe, megírom. :)