Miért baj, hogy JÓ a gyerekem?
Bocsánat a kérdésért, de nagyon kiakadtam az utóbbi napokban.
A kislányom 3 hónapos, és eddig akárhol voltunk vele, mindenhol el voltak hűlve, hogy milyen csendes, nyugodt baba, mindig kérdezik, hogy itthon is ilyen-e? Mondjuk, hogy igen, erre mindenütt azt kapjuk, hogy:
ad1: várjunk még pár hónapot, majd jön a fogzás meg a szepa, meg majd dackorszak, meg stb. Éééés? Akkor most ki sem élvezhetem, hogy nyugodt babám van, mert majd nem lesz ilyen?
ad2: Biztosan túletetem, azért ilyen nyugodt... 3 hónapos, 5500 gramm, 2900-al született.
És még egy csomó ilyen beszólás van! Arról nem is beszélve, hogy amikor a múltkor oltásra vittem, beszélgettünk néhány anyukával (kinek hol tart a gyereke, mit eszik, mekkora, hogyan fejlődik, stb). Mindegyikük panaszkodott, hogy 3-4-5-6 alkalommal kelnek éjjelente, meg egész nap le sem tudják tenni a babájukat, mert akkor sír. Mikor rám került a sor, minden fakszni vagy villogni vágyás nélkül elmondtam, hogy a lányom 5 hetes kora óta átalussza az éjszakákat (általában 10-12 óra alvas, néha kicsit kevesebb), jól elvan a játszószőnyegen, főleg, mióta tud hasról hátra fordulni, most épp a hátról hasra fordulással próbálkozik. Nem dicsekedni akartam, mindenki más is elmondta hol tart a gyereke, utána mégis engem néztek ki maguk közül, meg szinte dühösen mondták, hogy milyen szerencsés vagyok.
Tudom, hogy szerencsés vagyok! És pontosan tudom, hogy a legtöbben nem azok, és hogy a legtöbb családnak/nőnek nagyon nehezek az első hetek-hónapok egy kisbabával! De akkor most érezzem magam rosszul, amiért nekem nem nehéz? Hazudjak mások lelki békéjéért?
Kedves 20:41-es válaszoló, azért dicsekszik, mert csak őszintén válaszolt, mikor megkérdezték, hogy milyen az ő kislánya?
Kedves kérdező, hogy én is ezt mennyiszer megkaptam, hogy dicsekszek, s sajnos még mennyiszer megfogjuk kapni...
AZoknak, akik azt írták, dicsekszem:
Hol dicsekvés az, ha elmondom, hogy az én lányom ilyen? Akkor ennyivel a többi anyuka meg siránkozik, amikor elmondja, hogy az övé nem alszik, nincs el egyedül? Egy szót nem szóltam volna, ha nem kérdeznek! De kérdeztek engem is, mint a többi jelenlévő anyukát!
Eleve, tegyük fel akkor a kérdést, hogy mi számít dicsekvésnek? Mi a definíciója? Dicsekvés az, ha valaki a kapott/szerzett anyagi, érzelmi, vagy bármely egyéb javakkal kérkedik a külvilág felé, ha túláradó örömét leli abban, hogy másoknak rendre elújságolja/megmutogatja az adott tárgyat, érzelmet, stb. Ha a férjem csinál egy kandallót, és az különösen szépre sikerül, akkor azzal majd dicsekszem - a családomnak, mert ők azok, akiknek közük van hozzá.
Amikor a lányunkat csináltuk, nem lökött különösen finoman, sőt, kimondottan frappáns csípőmozgásokat sem produkált egyikünk sem, de még csak egy hiperszuper vibráló gumitűzoltó sem segítette a nemzést, ergo képtelenség azzal dicsekednem, hogy de jól sikerült ez a gyerek, hála a multifunkciós análvibrátornak.
Tényeket közöltem, mert kérdeztek. Ez nem dicsekvés.
2 gyerekem van az első JÓ baba volt (az már más, hogy a dackorszak előhozta belőle az ördögöt)De mindig tudtam, hogy azért van, mert szerencsés vagyok (és valahol azt is, hogy 2X nem leszek) Messzi nem érdekelt, hogy ki mit szól hozzá, de őszintén nem érzem azt, hogy elvárás lenne az, hogy egy gyerek keljen éjszaka vagy sírjon, ha nincs kézben (bár lehet csak én forgok olyan körökben ahol nem az)
A második 16 hónapos és még mindig nem alussza át az éjszakát igaz elvan magában és már jól is eszik.
Mondjuk nem bírom elképzelni azt az életképet amikor a váróban kinéznek az anyukák, az milyen :) de biztosan velem van a baj, mert én idegenekkel soha nem beszélgettem ilyenről.
Az meg, hogy valaki irigykedik egy egyhuzamban lehúzott 3/4/5 órás alvásért miért baj? :)
Ejha, de kár hogy csak most láttam meg ezt a kérdést!
Én is a szerencsések klubjába tartozom.:))
Irtó jófej a kisfiam, imádom!:))
AMit leírtál, szóról-szóra,, mind igaz, velünk is így van.
És tudod mit? Miért ne lehetnék büszke arra, hogy ilyen nyugis babám van? Büszke vagyok rá, és imádom!!
Az irigyeknek meg nem kell dicsekedni, úgyis látják, hogy milyen a babád, még ha te meg sem szólalsz.
Egyébként: Én meg azt nem bírom hallgatni, amikor panaszkodnak, sápítoznak, hogy jajj, nekik milyen nehéz. Ha én "dögöljek meg mert jó gyerekem van és majd megtudom később", akkor ők meg pukkadjanak meg az irigységtől :P
Alap, hogy soha nem panaszkodom (más téren sem). És egyébként azért némi közünk van a gyermekünk lelkiállapotához, és nyugodtságához, nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!