Miért baj, hogy JÓ a gyerekem?

Bocsánat a kérdésért, de nagyon kiakadtam az utóbbi napokban.

A kislányom 3 hónapos, és eddig akárhol voltunk vele, mindenhol el voltak hűlve, hogy milyen csendes, nyugodt baba, mindig kérdezik, hogy itthon is ilyen-e? Mondjuk, hogy igen, erre mindenütt azt kapjuk, hogy:

ad1: várjunk még pár hónapot, majd jön a fogzás meg a szepa, meg majd dackorszak, meg stb. Éééés? Akkor most ki sem élvezhetem, hogy nyugodt babám van, mert majd nem lesz ilyen?

ad2: Biztosan túletetem, azért ilyen nyugodt... 3 hónapos, 5500 gramm, 2900-al született.

És még egy csomó ilyen beszólás van! Arról nem is beszélve, hogy amikor a múltkor oltásra vittem, beszélgettünk néhány anyukával (kinek hol tart a gyereke, mit eszik, mekkora, hogyan fejlődik, stb). Mindegyikük panaszkodott, hogy 3-4-5-6 alkalommal kelnek éjjelente, meg egész nap le sem tudják tenni a babájukat, mert akkor sír. Mikor rám került a sor, minden fakszni vagy villogni vágyás nélkül elmondtam, hogy a lányom 5 hetes kora óta átalussza az éjszakákat (általában 10-12 óra alvas, néha kicsit kevesebb), jól elvan a játszószőnyegen, főleg, mióta tud hasról hátra fordulni, most épp a hátról hasra fordulással próbálkozik. Nem dicsekedni akartam, mindenki más is elmondta hol tart a gyereke, utána mégis engem néztek ki maguk közül, meg szinte dühösen mondták, hogy milyen szerencsés vagyok.

Tudom, hogy szerencsés vagyok! És pontosan tudom, hogy a legtöbben nem azok, és hogy a legtöbb családnak/nőnek nagyon nehezek az első hetek-hónapok egy kisbabával! De akkor most érezzem magam rosszul, amiért nekem nem nehéz? Hazudjak mások lelki békéjéért?