Ezek után hogyan nézzek az anyósom szemébe?

Ma ünnepeltük a férjemmel a második házassági évfordulónkat. Van egy kislányunk is, ő most nyolc hónapos.

Mivel ma volt évfordulónk áthívtuk anyósomat, hogy vigyázzon a lányunkra, amíg mi kikapcsolódunk egy kicsit. Elmentünk sétálni, ebédeltünk egy étteremben, stb. Hazaértünk körülbelül délután fél háromra, ami azt jelenti, hogy ez a kiruccanás három órát vett igénybe.

Mikor beléptünk az ajtón, hallottuk, ahogy a kislányunk keservesen sír, gondoltam magamban, hogy anyósom biztos éppen nyugtatni próbálja. De mikor beléptünk a nappaliba, azt vettük észre, hogy a kislányunk a kiságyban van, keservesen sír, és már vörös volt a feje szegénykémnek.

Na, nem is kellett több, a párom behívta anyósom a KERTBŐL aki a szomszéd nénivel beszélt. Jó nagy lecs*szést kapott a férjemtől, amíg én a kislányunknak adtam inni, amitől nagyjából megnyugodott. Meg is etettem, attól még jobban lett. Aztán el is szundított és amíg a férjem még mindig anyósommal ordított én kisírtam a szemem. Kihívtam a védőnőnket, akkor már anyósom nem volt nálunk, a védőnő pedig azt mondta, hogy szerencsére nem lett nagy baja, pótoljuk be a folyadékhiányt. Ki is száradhatott volna a kislányunk. És könyörgöm, azért hagytuk anyósomra a lányunkat, mert azt hittük megbízható. Három fiú gyereket nevelt fel, 65 éves és tapasztalt nő. Legalábbis eddig annak hittem.

Most jelenleg meg tudnám fojtani egy vödör vízben, annyira dühös vagyok rá.