Egy anyának nagy tragédia, ha nem tud szoptatni? Nincs teje vagy egyéb okokból?

Ezt embere válogatja, ki tragédiaként éli meg, ki lazán veszi. Persze, hogy a gyereknek a lehető legjobb az anyatej, amit semmi más nem tud pótolni, de ha nincs, akkor ezt el kell fogadni, semmivel sem lesz kevesebb egy tápszeres baba. Akik meg gyártják a különféle elméleteiket, hogy a gyerek jobban ragaszkodik az anyjához, ha szoptatja, meg többet beteg, szerintem marha nagy butaság és valami hülye statisztikán alapul.

Ez kb. olyan hülyeség és úgy megosztja a buta anyukákat, mint a szülés és a császár. Egyszerűen felesleges és hiábavaló agyalni rajta.

nekem tragédia volt, mármint úgy éltem meg. Még mindig fáj, ha rágondolok, és szégyellem is, pedig nem tehettem róla.

Az meg egyenesen bőszít, ha rákérdeznek, tudtam-e szoptatni a gyerekeimet.

Nekem első 6 hétig szopott aztán abbahagyta.

Bár sürgősségi császárral jött világra a lányom és nem volt egyszerű az első 4 nap, de igyekeztem. Próbáltam figyelni arra, hogy hogyan "idomít" a lányom. Mit tegyek, ő mit szeretne.

Szerencsém volt vele, mert nem egy ideges típus. Szépen megvárt mindent. Jó persze 5 perc után már üvöltött, de valahogy érezte azt szerintem, hogy igyekszem mindent úgy csinálni, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat.

Aztán jött a 6. hét és vége lett a szopásnak. Mai napig nem tudom miért. Semmi nem változott meg rajtam. Talán bennem, de a lefejt tejet elfogadta, így szerintem nem velem volt a gond.

Mégis rosszul esett.. hát persze, hogy kétségbe voltam esve. Azt hittem, hogy eltol magától és nem kellek neki. Páromtól mindig azt kérdeztem, hogy rossz anya vagyok?, nem szeret?, mit csinálok rosszul?

Aztán kiderült: SEMMIT! Körülöttem lévő összes kismamának 2 hónapos kor alatt abbahagyta a gyermeke a szopást. Sok kismamától hallom mióta mi ezen átmentünk...

Ez lassan olyan, mint a Kólika. Nem tudják az orvosok sem megmondani, hogy miért van ez. :|

Nekem sem volt tejem, de egy pillanatig sem bánkódtam, hanem mentem a gyógyszertárba a tápszeres recepttel.

Ki, milyen érzékeny, ezt tényleg embere válogatja. De szerintem ebben az esetben nem kéne kétségbe esni. Ha nincs tejci, akkor nincs tejci!

Attól még imádom a gyerekemet. 14 hónaposak ikrek, náthásak voltak csak eddig.

Nekem volt tejem,de nem szopott:(,fejtem neki 6 hónapig,mindkettőnknek jobb és könnyebb lett volna ha szopizik,de nem akart.Én megtettem mindent,hogy sokáig kapjon anyatejet.Ez van sok mindent nem lehet tenni ilyen esetben,csak elfogadni:(

Üdv

Én fel tudtam volna dolgozni,hogy csak 2,5 hónapig kapott anyatejet a babám,azt is csak üvegből mert nem tudott szoppizni.

De sajnos elég nehéz volt,mivel úton útfélen mindenkinek ez volt a maximum 3. kérdése,hogy "és,van elég tejed? szoptatod?"

Na emiatt kicsit kiborító volt.

Eleinte rengeteg tejem volt, aztán hirtelen megcsappant.

Attól kezdve pótolni kellett. Nekem már ez is óriási tragédia és szomorúság volt. Szerettem volna sokáig szoptatni a kislányomat, de nem sikerült. :(

2 hétig sikerült. nekem most 4 hós és a mai napig hiányzik. Dráma volt az egész. Olyan dolgokat csinálok amiket álltalában nem szoktak direkt az anyukák, hogy pótoljam ezt az érzést.

pl.: kislányom teljesen magától elalszik a kiságyában, vagy akár a játszószőnyegén játék közben. Ennek ellenére nem tudom magam miatt úgy letenni, hogy meg ne várjam amíg a kezemben elalszik és még utána is egy fél órát minimum ringatom. Más meg örülne ha nem kéne folyton ringatnia ahoz, hogy elaludjon. Ha nem játszunk vagy nem épp a játszórészlegén vagy az ágyon vagyunk akkor mindenhova hurcolom magammal és imádom ha a mellkasomnál van a feje. Egy nap ezerszer eszembe jut és fájó szívvel csavarom a cumisüveg tetejére a kupakját. Igaz, hogy nem szeret más ölében lenni és ha ott is van akkor hisztizik ha nem lát, de ennek ellenére ha én lerakom valahova sose sír hogy vegyem fel ha van játéka a közelben. Mégis folyton csak rajta csüngnék és érzem a hatalmas lelkiismeretfurdalást... Én a mai napig szomorú vagyok emiatt. Hiába volt kegyetlen nagy fájdalom. Sokkal hatalmasabb volt az az érzés hogy a kisbabámat én táplálhattam és ez az egy amit rajtam kívül soha senki nem tudott megadni neki. És amikor már én se...

IGEN, TRAGÉDIÁNAK ÉLTEM MEG. Mikor az anyósom elkéri a cumisüvegét, hogy ő etethesse meg...(nem nagyon ismerem csak mióta a gyerek megszületett de számomra ugyan úgy egy idegen és párom miatt nem mondhatok nemet)...nah olyankor még megforgatja bennem a tőrt...