1 eves gyonyoru jokisfiu babam, nem panaszkodhatok ra. Ma pl. foztem es odajott nyuszogott es rajtam logot, egy darabig turtem aztan szzinte felkaptam es abbahagytam a fozest, talan durvan kaptam fel?

Neked néha el kell szabadulni otthonról!!!!!

Megoldani, hogy valaki vigyázzon a kicsire! Menj el csavarogni,semmit se csinálni, bóklászni- rendbejön a lelked. És újra türelmes leszel. Legalább 3x egy héten 1-2 órára. Van, akire rá tudod bízni??

nekem is vannak hülye gondolataim néha. én is meg szoktam néha rázni ha nem marad veszteg amikor be akarom pelenkázni. olyankor rámnéz - és veszteg marad. tehát néha igenis tudnia kell, hogy szót kell fogadni. Persze a nap 99%ban puszilgatom, ölelgetem, énekelek neki, összebújunk, szopizik, stb.

Én is ki tudok akadni ha sokat nyafog,ez normális a részedről.

Tényleg mozdulj ki többet!

Elképzeled,hogy lenyomod a víz alá???

Gyorsan keress fel egy orvost!!

Én azt gondolom, hogy ezek a kimerültség, depresszió kezdeti jelei lehetnek. Tényleg intézz magadnak gyerekmentes szabadidőt, pihenést, sétát. Menj barátnőzni, moziba, amit szeretsz. Ne hagyd elhatalmasodni magadon a depressziót, mert az egyikőtöknek sem lesz jó!

Embert próbáló időszak ez minden anyukának, akárki akármit is mond, de még a neheze csak most fog jönni kétéves kor körül, pihenned kell, feltöltődni más jellegű programokkal!

orvos! eszembe nem jutna ilyen, volt hogy fölkaptam elvittem az ágyhoz letettem,kimentem lehiggadtam. De hogy viz alá nyomnám/még gondolati szinten is/soha!!!!

keress fel pszichologust!!

Azt hogy ezt képes voltál ide leírni, és kimondani - kétlem hogy indokolttá tegye azt hogy dokihoz fordulj. Nem mondom, hogy most egy bűnös lélek vagy vagy ilyesmi, de azt sem hogy ez rendben volt.

Én azt nem értem, hogy írod gyönyörű, jókisfiú, nem panaszkodhatsz rá - és nem értem hogy akkor miért tartod idegesítőnek vagy miért mész el gondolatban addig hogy lenyomod a víz alá... mert ha azt írnád hogy a kisfiad állandóan kikészít és már nem bírod és ilyesmiken képzelődsz, az megint más... persze akkor sem jó.

Én nem írom azt hogy szabadulj ki néha, mert szerintem az csak részben segítség, hiszen utána újból indul a mókuskerék.

Nekem régebben az segített átjutni a sok idegeskedésen, hogy nem tudok főzni, takarítani, aludni éjjel... hogy elfogadtam hogy ez a dolgom, a munkám - lehet hogy amikor bevállaltam a gyereket nem tudtam hogy mit vállalok pontosan, de ő az én gyermekem, én akartam, az én döntésem - és a legjobbat kell adnom neki, nem haragudhatok rá csak mert engem akar, őt nem érdekli hogy te főzöl, mosol, stb. Ezt próbáld meg elfogadni, persze ezek után is lesznek "piszkos" gondolataid, de ezeknek egyáltalán ne tulajdoníts nagy jelentőséget, csak nevesd ki magad ezek miatt.