Két vagy több gyermekes anyukák, vállalnátok még egy gyermeket ezekben a válságos években?

Válaszolnék,ha nem gond, bár még csak egy gyerek van, az is pici.DE! Engem befolyásolna. Nagyjából átszámoltuk a férjemmel,hogy ha egy normál színvonalon akarunk neki és magunknak is megteremteni mindent, akkor mennyibe kerül mondjuk 24 éves koráig (ha tovább tanul). Hát elég sokba.

A normál színvonal nekem az,hogy el tudunk menni egy évben egyszer egy hétre nyaralni, hogy közepes minőségű ruhákban tudom járatni, és nekem az is fontos,hogy valamennyi magunkra is maradjon. Őszintén én nem értek egyet az olyan felfogással,hogy anyuka szakadt papucsban jár, csak,hogy a gyereknek mindene meglegyen. Nem egy ismerős van, aki bár több gyereket vállal, de a Balatonhoz a férjével nem jutnak el.

Ha kettőt tudok ilyen szinten felnevelni, akkor legyen csak kettő.

A válság nem tart örökké. Utoljára Mo.-on a rendszerváltás után volt egy ilyen periódus, aztán mégis minden rendbejött.

Attól is függ, vannak-e tartalékaitok. Nektek kell tudni, mi az erősebb bennetek, a 3. gyermek utáni vágy, vagy a holnaptól való félelem.

Az én gondolkodásom is olyasmi, mint a 2. válaszolóé. Nekem még beletartozik a felnőtt gyerek lakáshoz segítése is a normál színvonalba. Persze lehet, hogy Nektek is. :)

Az én pénztárcám csak egy gyereket bír el.

A 2. válaszolóval értek egyet. Nagymamám azt mondja ezekben az időkeben lányom hogy egy gyerek örömnek is bánatnak is elég.

Hát egyelőre egy van és nem is tervezünk többet, jelenleg.

Mi nem szeretnénk az igényeinkről lemondani csak hogy nagy családodok legyünk- egy barátnőmnek 3 gyerekük van, 10 év házasság alatt a balatonra sem jutottak el, nemhogy 5en de még kettesben sem. Hát egy párszor jártak már válásközelében...........!

Én szeretném taníttatni, nyeliskola, különórák, szeretném ha cserediák lehetne pl. az USA-ban, mindent meg akarok adni Neki ahhoz hogy itt MO-on minél könnyebben tudjon boldogulni. Ehhez Nekünk lehet hogy "csak" egy gyerek fér bele.

Hát engem nem tudtak lakáshoz segíteni a szüleim, de nem is vártam volna el tőlük. Ők is maguk teremtették meg az egzisztenciájukat, az ő szüleik is, stb.

Értelmesen, szeretettel, odafigyeléssel kell felnevelni a gyerekeket, de nem hiszem, hogy szükséges lenne lakáshoz segíteni őket. Persze ha lesz rá anyagi keret, egészen biztosan meg fogjuk tenni mi is, de nem ez a cél. Most várjuk a harmadik babót, nem kizárt ennél több gyerek sem. Természetesen a józan ész azt diktálja, hogy annyi gyereket vállaljak, amennyit tisztességgel nevelni tudok - de ehhez nem tartozik hozzá feltétlenül, hogy fizessem minden költségét fősulin, hogy autót, lakást vegyek nekik. Én is dolgoztam tanulás mellett, a férjem is, a legtöbb ismerősünk is, ettől nem kevesebbek, hanem többek lettünk szerintem, megtanultuk a dolgok értékét, megtanultuk, hogy mindenért meg kell dolgozni és a legnagyobb örömöt úgyis az okozza, amikor saját erőből érünk el valami.

Egyébként ha mindig azon függött volna a gyerekvállalás, hogy épp milyen idők járnak, már kihaltunk volna. De még a háborús években, vagy a közvetlen háború utáni nagy szegénységben is születtek gyerekek, akiket csak felneveltek a szülők valahogy.

Saját nagyszüleim is a háború után esküdtek, egyetlen helyiségből álló bérelt tanyasi kunyhóban kezdték, de három gyerekük született, egyikük tisztességes szakmunkás, másik kettő diplomás lett... Nem azon múlik az emberség, hogy mit kapunk anyagilag, csakis azon, hogy mit kapunk erkölcsileg és lelkileg.