Akinek volt szülés utáni depressziója?

Első vagyok. Nekem elszivárogtak a barátnők, nem érnek rá soha.

De rátaláltam egy általános iskolás osztálytársamra, akinek nem sokkal idősebb a babája, mint az enyém. Eleinte csak leveleztünk. De aztán elkezdtünk összejárni. Na ez rengeteget segített. Most is úgy vagyok, hogy ha épp rossz napunk van, és tudom, hogy a férjem is későn ér haza, akkor összepakolom a gyereket, kocsiba be, irány a barátnőm. Ott új a környezet, a lányom is lefoglalja magát akkor is, ha nyűgös. De ha nem foglalja le magát, akkor meg legalább van mellettem valaki, és jókat röhögünk egymáson (mikor épp kinek nyűgös a gyereke). :D

15:09-es vagyok.

Nálam is az segített, hogy felkerestem itt a környéken a kismamákat, mondjuk nekem szerencsém van, hisz hirtelen itt elég sokan szültek. Őket nem untatják a kissé beszűkült eszmefuttatások, pl mennyit evett,hgy aludt, kakált e vagy sem...stb :-D

(A barátnőket nem terhelem ilyenekkel, azokat sem akiknek már van nagyobb gyerekük. Látom, hogy egyáltalán nem érdekli őket.)

Séta közben ezeket meg tudjuk beszélni, ha nem is találkozunk mindennap, jó tudni, hogy itt van a telefon, ha bekattanok átmehetek, átjöhetnek, NEM VAGYOK EGYEDÜL. Számomra ez nagyon jó. Próbálom visszafogni magam itthon, a veszekedésekre gondolok, nem kötekszem, én is inkább nem mondom ki amit kimondanék, nem generálom a balhét. Szépen beszélek, mert nem tudom mi lettvelem, de én a párommal mint az utolsó kutyával úgy kezdtem el beszélni, undorító amikor hallom magam. Erőszakolom magam arra, hogy ne legyek ilyen, mert ez nem vezet jóra. A szex nálunk nagyon gáz, de nekem a szülés sem volt egyzserű, erre vezethető vissza, szegény párom tolerálja még ezt is. Ideges vagyok, szinte mindig, frontérzékeny lettem! Sose voltam. Szedek valerianna relaxot, vagy magne b6-ot, mert megijedek néha saját magamtól. Talán most kezdem látni a fényt az alagút végén...Nagyon jó volt 1 hónapja, gyerekkel minden rendben, napirend, alvás, evés, játék, szépen fejlődik, nő..kiegyensúlyozott voltam, és ekkor beteg lett. Minden felborult, se éjjelem se nappalom, gyerek örökké sírt, mindig ölben volt, és így sajnos én ismét belemélyedtem ebbe a rohadt "sötétségbe" és megint úgy érztem nincs kiút, így fogok meghalni, ez lesz ezentúl az életem, szarospelus, etetés,altatás. De már gyógyul...így jobb nekem is. Kedves kérdező...ÍRD KI magadból, ha máshogy nem megy. Sokan járunk ugyanabban a cipőben...:-) Veled vagyunk.