Akinek volt szülés utáni depressziója?

Akkor kezdett el kijönni rajtam, amikor a férjem visszament dolgozni, és én kettesben maradtam a babával. Akkor olyan 3 hetes lehetett. Semmi segítségem nem volt, a rokonok is letudták az első két hétben a látogatást, nagyszülők amúgy sincsenek.

A tünetek? Folyton ingerült voltam, feszült, ideges. Sokszor veszekedtem a babával is. Idegesített, amikor sírt, amikor meg elaludt, akkor én bőgtem, hogy mekkora sz@r vagyok.

Nálam ez olyan 4-5 hónapos koráig tartott. Nem tudtam élvezni a vele töltött időt. Amint megnyekkent, már a plafonon voltam, hibáztattam magam, hogy rossz anya vagyok. Pedig ritkán sírt a kicsim, nagyon nyugodt baba. Nem bírtam az éjszakákat, pedig a férjem is segített. Nap közben, ha aludt a kicsi, nem pihentem, hanem főztem, mostam, takarítottam, mert féltem, hogy mit szól a férjem, ha elhanyagolom a lakást. Amikor vásárolni mentünk, folyton rettegtem, hogy nehogy elkezdjen bőgni, mert mit szólnak az emberek? Á, borzasztó volt. :(

Aztán ahogy nagyobb lett, és érdeklődőbb, egyre jobban élveztem a vele töltött időt. Rájöttem, hogy milyen kedves, milyen okos, milyen aranyos baba, és nem is értettem, miért nem tudtam teljes odaadással szeretni előtte. Sokat sétáltunk, rengeteget mozdultunk ki onnantól kezdve. Csavarogtunk nagyokat.

Most már majdnem egy éves, és annyira szeretem, hogy elmondani nem tudom. :)

Kórházból miután hazajöttünk, mindenen csak sírtam. Első pár hétben azzal veszekedtem aki itt volt nálam segíteni(anya, férjem)miután egyedül maradtam a babával utána féltem hogy mi lesz, nem szerettem vele kettesben maradni, kiabáltam vele és nagyon rossz dolgokra gondoltam, hogy kárt tegyek benne. Féltem ha kettesben vagyunk akkor vmit csinálok vele. Állandóan sírtam. Így elkezdtem nagyokat sétálni vele, szinte csak szoptatni voltam itthon amikor a férjem nem volt itthon. Amúgy a babkocsiba aludt, nézelődött a babám. Még a bölcsit is felhívtam elkeseredettségembe, hogy vegyék be, de azt mondták, h csak 20 hetes kortól veszik be. De aztán valóban jobb lett, mire 20 hetes lett sokkal jobban voltunk.

Tervezett és nagyon várt baba.

szülés után kb egy hónapja kezdődött minden. Folyton kiakadtam, szemrehányást tettem a férjemnek mindenért, feszült voltam nagyon. Vagyis ez az állapot még mindig tart sajnos. 5 hónapos a kisfiúnk, aki egy nyugodt, jó baba. Imádjuk! De a férjemmel a kapcsolatunk katasztrófa sajnos, és az én hibámból. :(

Ajánlottak egy könyvet, nagyon jó és most én szeretném nektek is ajánlani!

BROOKE SHIELDS - ÉS HULLOTT AZ ESŐ

Nem gondoltam volna hogy ennyi nőt érint a téma. Ez olyan szomorú. Mi is úgy vártuk a bébit és most meg a kapcsolatunk megy tönkre, miattam?! Én nem akarom! Van erre valami gyógyszer? :(

Tervezett baba, 35 éves felnőtt nő vagyok. És teljesen ugyanaz mint az első hozzászóló. Már 7 hónapos, de én még mindig nem tudok kikapcsolni. Találkoztam egy anyukával ma, 2 hónapos a kisfia, láttam rajta azt amit magamon is láttam 5 hónapja. Nem csinálnám végig mégegyszer. BORZALMAS volt idószak volt, még most sem érzem magam teljesnek. Remélem idővel rendeződik a dolog a fejemben.

Te hogy vagy kérdező?

15:09-es vagyok, igen a mi kapcsolatunk is megsínylette a dologot. Egy teljesen elmebeteg nő lett belőlem, aki folyton dorgálja, vagy szidja, vagy ordibál a párjával. Soha semmi nem jó.

És nálam a szex sem megy!