Egyes anyukákat miért nem érdekel más is a gyerekeken és a háztartáson kívül?
31 éves vagyok, van egy 8 hónapos kislányunk:
DE JÓ VOLT (28-31 ÉVE), HOGY ANYÁM:
szinte csak velem foglalkozott, nem érdekelte a politika, a gazdaság, a stb.ja, nem lettem egy hülyegyerek..."Beleestél" (és aki beleesik, meg is érdemli) a "trend"-be, légy minden területen (terület:ne látszódjon rajtad szinte, hogy anya vagy, ugyan az vagy aki voltál, csak a karodon lóg még egy gyerek, ami mindenáron kell, mert már elmúltál "x") toppon-a napi politikában? :D.Ki nem sza... le.Nekem az a fontos NAPI kérdés-téma, hogy evett rendesen-aludt eleget-játék közben fejlesztettem...De ha valamivel is szeretnél foglalkozni és nincs bajárónőd,akkor téged megesz a RETEK otthon.
:D nem, én nem ismertem magamra, de te kevés vagy ahhoz, hogy magyarázkodjak. Érdekes, azt se tudod ki az a Proust, mégis roppant büszke vagy az eszedre.
Annyit sem vagy képes felfogni, hogy az embernek az élete szakaszokból áll és amikor gyereke születik, minden más a háttérbe szorul. Az, hogy te ezt képtelen vagy elfogadni és felfogni legyen a saját bajod.
Amúgy meg te egy rosszindulatú, cinikus ember vagy. Örülök, hogy nem ismerlek.
Maradjunk annyiban, hogy bőven elegendő és kielégítő választ kaptam. A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy minden anya úgy érzi nem csinál valamit jól...
Egyáltalán nem magamat akartam öntömjénezni.
Egy dologban igazat adok, hogy a kérdést egy sokkal pontosabban szövegkörnyezetben kellett volna megfogalmaznom, de a reakciók magukért beszélnek.
Az általánosítás lehet nem túl optimális de reális, a két végletből szokták "kiszámolni" ... így tehát nem lehet olyan nagy hiba. De lehet nem személyre szabott. Én egy általános kérdést tettem fel. Amit ha most tennék fel valahogy úgy kérdezném hogy Kedves Anyukák, nektek hiányzik valami az életetekből, mitől lennétek boldogabbak? Ez gondolom kevésbé bántó és kevés negatív kritikát kapnék. Viszont emberből vagyok, és tegnap mélyponton voltam, így gondolom elnézhető. Ez csak egy kérdés volt, senki élete nem függött tőle, nem tudom miért kell háborús indokként felfogni.
Bombát robbantottál kedves kérdező:)
A kedved,gondolom nem lett jobb ezektől a válaszoktól!
A kérdésedre az én válaszom a következő:akinek nincs napi szinten kivel beszélgetni(mert még a férje is 8-9 körül ér haza a munkából),annak felgyűlnek az apró-cseprő dolgok,és ha találkozik valakivel akivel szóba elegyedhet,akkor kirobbannak belőle.Mert nagyon jó dolog másnak elmondani a saját örömödet,büszkeségedet-szemed fénye éppen mennyit evett,hány foga van,végig aludta az éjszakát...
Mikor még nem volt gyerekem nagyon zavart,hogy az egyik kolléganőm állandóan csak a gyerekéről áradozott.Akármiről kezdtél vele beszélgetni,mindig a gyerekéhez lyukadt ki.
Mikor nekem is lett gyerekem,sokszor eszembe jutott,hogy váltsak témát,mert akivel beszélgetek,nem biztos hogy folyamatosan ez érdekli.
Másik válaszom:itt is vidéken nagyon jellemző,hogy amiatt szülnek 3. és 4. babát,hogy ne kelljen visszamenni dolgozni.Közel 20 évet itthon lehet lenni,mert 3 évente szülnek,a 3. gyerek míg be nem tölti a 8. évet, gyesen itthon lehetnek, és azután születik meg a 4. gyerek.Nem egy ilyen anyukát ismerek.Igaz,mindenkinek a magánügye.
Neked mennyi idős a gyermeked?
Boldog számomra ez a mai nap, mert kiderült, hogy milyen boldog és gondtalan anyukák válaszolnak itt ma nekem.
Örök, hogy a válaszolok boldogak, mert: babájuk mindig akkor és azt eszi meg amit adtok nekik, mert van rendesen tejetek, és mert a babátok szépen szopizik - vagy mert simán elválasztotta magát, mert babátok mindig hagyja hogy nyugodtan takarítsatok, főzzetek és közben nem zavar benneteket, sőt mindig akkor és annyi ideig alszik, amíg nektek időre van szükségetek, és mert a boltban egyáltalan nem pakol és nem sír amíg ti bevásároltok, minden bizonnyal elégedettek vagytok a testetekkel és a magatokra fordított idő mennyiségével, és érzitek hogy férjetek odavan értetek, minden valószínűséggel a szex is nagyon élvezetes lehet és babátok mindig időben alszik el, így tudtok egymással foglalkozni, a ház biztos patyolattiszta, mindig rend van, sehol egy piszok - a ruhák élére állítva a polcokon. Biztos mindig biztosak vagytok benne hogy jól csináltok, máskülönben biztos aggódnátok valami miatt, hogy esetleg valamiben hibáztatok. Nem aggódtok, hogy gyermeketek rendben nevelitek-e és hogy eleget foglalkoztok-e vele. Nem érzitek rosszul magatokat, amikor más anyukák kérkednek hogy az ő gyerekük mit tud már. Nem érzitek rosszul magatokat, amikor látjátok hogy más anyák milyen jó öltözködnek, vagy tudnak jobban nálatok valamit. Nem kételkedtek a nevelési technikátokban vagy bármiben akkor gyermeked boldogtalannak látod és biztos vagy benne hogy te mindig mindent jól csinálsz.
Nem aggódsz amiatt, hogy mi lesz ha vissza kell menned dolgozni, hogy fogsz helytállni ugyanúgy mint mikor otthon voltál, biztos vagy benne hogy lesz munkahelyed, sőt jól fizető munkahelyed lesz. Nem kételkedsz férjed hűségében, vagy nem zavar ha pornót néz, csak mert te nem állsz rendelkezésére annyiszor és úgy ahogy neki jól esne.
Nyilván a fentiek tekintetében csak véletlen hogy a gyakorin több száz kérdés íródik nap mint nap, hogy miért nem szopizik rendesen / miért nem eszik rendesen a baba, vagy mert miért nem néz a férjed rád egyáltalán, stb....
Remélem értitek már végre hogy miről szól ez az egész kérdés amit feltettem. Bár el tudom képzelni hogy még mindig kényelmesebb engem szapulni.
Visszatérve rám, nem olvasok nap mint nap híreket, sőt nem foglalkozom egész nap és minden nap azokkal a dolgokkal amiket írtam, egyszerűen csak fenntartom magamban az érzést hogy ezek igenis érdekelnek - érdekeljenek. És az egész kérdésem lényege csupán annyi lett volna, hogy kiderüljön hogy más anyukák idő hiányában nem tudják megtenni vagy bármi miatt de szívesen foglalkoznának vele.
De mégegyszer mondom, csodálatos hogy itt minden válaszoló anyuka élete rendben van, sőt boldogok is, és soha nincsenek mélyponton, és csak én vagyok az egyetlen elcseszett szülő/anya akiben néha felmerül, hogy vajon egy gyermek után másról is szólhat-e az élet vagy csak a háztartásról és a gyerekről.
"A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy minden anya úgy érzi nem csinál valamit jól... "
21:39 vagyok. Egyáltalán nem érzek ilyet, sőt egy csomó válaszból nem éreztem ilyet.
Sokan vagyunk úgy, hogy az első huszon..-harminc.. évben az érdeklődésünknek valamint a munkáknak éltünk. Majd eljött a gyerekvállalás ideje és ezt teljes erőbedobással akarjuk kihasználni, legalábbis az első pár évet. Ekkor háttérbe kerül a tudomány, gazdaság, politika. Ez így természetes. És sokunkat ilyenkor a gyerek érdekel csak és kizárólag. Nyilván a háztartás egy szükséges "rossz", hisz ha az embernek nincs segítsége kénytelen kelletlen megcsinálni és akárhogy is nézzük a gyerekek számának növekedésével egyre kevesebb idő jut az egyre több háztartási munkára, és ez az életünk része ha tetszik ha nem.
Én otthonról azt hoztam, hogy anyukám a szabadidejében velem játszott és tanult. Akkor még számítógép se volt, tv-t inkább nem nézett csak ha aludtunk. Biztos rossz lett volna nekem, ha látom anyukámon, hogy alig várja, hogy mással is foglalkozzon.
És én szeretek fanatikus anyatípus lenni, mert a gyerekeknek ez jó! Emiatt senkit nem lehet elítélni. Én egy miatt ítélek el szülőt, mint a szomszédom is, aki egész nyáron átpasszolta a gyerekét az én gyerekeim mellé, mert nem volt türelme hozzá. Én pedig sajnáltam a lányt, így elvállaltam.
Ez a "fanatikus anyatípus"-ság csak pár évig tart egyébként is, amíg minden gyerek el nem kezd bármilyen intézménybe járni és a nap nagy részét ott tölti. ekkor újra van idő visszatérni részben a régi élethez.
Tény, van az ember mélyponton, de ilyenkor is meg kell gondolni mit mond az ember, mert ez abszolút lenézőnek tűnő kérdés volt. A hozzászólásodból már többé-kevésbé látszik, hogy rosszul fogalmaztad meg a kérdést. Van ilyen. Viszont meg kell értened, hogy az ember nem azért háborodik fel, mert az inge és magára ismer, hanem azért, mert provokatív volt a kérdés. Nem csak az igazságtól háborodik fel az ember, hanem az igazságtalanságtól is.
Mindenki jó anya, mindenki jól csinálja a dolgokat, mindenki a saját belátása szerint nevel és éli az életét. Legyen ez az a fajta típus, aki este olvas, vagy komolyzenét hallgat, vagy vasal. Mindeki jól csinálja. Csak másképp.
Lehet téged már nem elégít ki a gyereknevelés és valószínű neked hamarabb van szükséged felnőtt társaságra. Te ilyen vagy és ezzel sincs gond. De azzal sincs gond aki tökéletesen elvan a gyerekeivel az első pár évben.
Nekem is van olyan ismerősöm aki azért szült, hogy ne kelljen dolgozni, ezt ő maga mondta. De ő az életben is "ilyen"fajta. A férje mosogat munka után, a férje viszi ki a levegőre hétvégén a gyereket, hétköznap nem is szívnak friss levegőt szegények. Azt hiszem ezt se lehet általánosítani. Bízom benne, hogy ez a ritkább típus.
BUÉK!
Én szépen babáztam itthon, közben ténykedtem a háztartásban, plusz próbáltam túllátni a kiskacsafürdiken, ha tehettem egyedül Nőcisen csavarogtam, férjeztem.
No most ott tartunk, hogy túl vagyok egy idegösszeomláson(szenteste azon beszélgetett a család, hogy pszichiátriára bevisznek), igen gyakran megfordul a fejemben, hogy kisétálok az élők közül, pszichésen teljesen kivagyok(picomókushoz kell mennem). És ezek mellett igyekszem játszani tovább a szerepemet, hogy a gyerekek anyja legyek, igencsak sárgalaposan...
Lehet sokfelé osztódni... aztán ki előbb ki később de belehülyül.
Közben írtál!
Minden anya aggódik és szerintem senkinek nem mennek a dolgok gördülékenyen. Van aki megossza a nagyvilágon, van aki nem. Bár ehhez nem tudok hozzászólni, pár hónapja találtam rá erre az oldalra. Válaszokat írok, kérdéseket nem .
De azt hiszem már nagyon eltértél a kérdéstől.
Fáradt vagy, kimerült vagy. Van mélypont, mindenkinél. De azért nem kell minden anyukára rávetíteni.
11:24-es válaszoló: Köszönöm szépen az objektív válaszod. Mi most másfél évesek vagyunk. :) Hát ja bombát robbantottam, bár valóban nem így szándékoztam, és úgy tűnik a heves természetemnek köszönhetően a dolog nem úgy sült el ahogy terveztem. :S Ettől eltekintve nem bánom, mert a válaszokból tényleg egyértelműen kiderült valami, de az hogy mi nincs értelme leírnom, mert megint csak céltábla lennék.
Igen megértem ezt a nézőpontot, hogy valóban vannak anyukák akik otthon a négy fal közül ha kiszabadulnak és találkoznak másokkal akkor örülnek ha beszélgetnek a mindennapos apróságokról. És velem is volt már ilyen. És tudom azt is, hogy háztartásbeliként nekünk ezek a "nagy dolgok" - vagy a munkánk, - mintha párunk beszélne arról mi történt a munkahelyen.
És nem ítélem ezt el. És nem ítélem el azokat sem, akik az életüket a családnak szentelik és nem is akarnak mással foglalkozni, vagy nincs idejük mással foglalkozni. Csak pont van az érmének egy másik oldala - van aki úgy érzi hogy nem ért itt véget a világ a gyerek után ( most itt gondolok magamra ). És tegnap elég sok minden összejött és így született a kérdés. És egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen válaszokat fogok kapni. De valójában jó is hogy így történt. Mert végre el tudom fogadni magamban ezt az érzést, hogy nem kell egyformán csinálnia az anyáknak a dolgokat, csak hogy jó anyukájuk legyenek a gyermekeiknek. És hogy nem vagyok rossz anya csak azért, mert néha szükségem lenne egy kis egyedüllétre vagy mert más a nézőpontom. Én a gyermeket még nem adtam ki a kezem közül, másfél éves és még szoptatom, nem evett meg minket a kosz és még életében nem volt beteg, minden nap főtt ételt eszünk. A kisfiam boldog és szinte minden ember azt mondja rá hogy csodálatos kisgyerek, csak úgy sugárzik - igazi kis gézengúz. Tehát nem hiszem hogy rosszul csinálnék vagy gondolnék bármit. De ehhez hogy rájöjjek, kellett ez a kérdés és kellettek ezek a válaszok.
Köszönöm szépen, hogy elfogadással válaszoltál és nem támadással. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!