Hogyan viselitek babás anyukák a magányt, a monoton napokat, akiknek messze van a családja, testvére, barátja sincs sok és a férje is nagyon elfoglalt?

ha így állsz,akkor szerezz barátokat.hamar be lehet így fordulni.ismerkedj kisgyerekes anyukákkal,és járjatok össze.

ha itt kiírnál egy kérdést a lakhelyeddel,biztos lenne hozzád hasonló anyuka,aki ismerkedne.én is ismertem meg itt több anyukát is,akikkel mondjuk nem személyes,de itt neten szinte napi szinten beszélünk,és bár messze lakik egy-kettő,de már találkoztunk is

Én is így vagyok ezzel csak a lányom 5 hónapos.

Azon kívül, hogy emeletes házban lakunk és az 5.-en az anyósék megtalálhatók jelenleg (jövőre költözünk haza), így még 'tűrhető', de nem leány álom.

Hiányzik szépen szólva a régi életem. Félre értés ne essék, nem azzal van gondom, hogy gyerekem van és családom, hanem azzal, hogy egy teljesen másik országban élek/élünk jelenleg. Máshol vannak azok, akiket imádok, szeretek.

Itt Mo-n - legalábbis ahol jelenleg lakunk: vidék - alig van valami értelmes babafoglalkozás vagy bármilyen program.

Itt inkább keseregnek az emberek, gondolom a munkanélküliség miatt.

Mostmár nagyon rosszul. Érzem, hogy kezdek befordulni... Februárban lesz 2 éves a fiam. Szülés óta egyszer látott a fodrászom...

Terhesen költöztünk ide, akkor már nem tudtam eljárogatni ismerkedni, mert végig dolgoztam, ha hazaértem akkor meg inkább pihentem. Egyetlen anyukával barátkoztam össze az utcából, de vele se vagyunk teljesen egy hullámhosszon. Nagyon különbözőek vagyunk...

A párom sokat dolgozik, ha hazaér nincs már kedve beszélgetni sem, nemhogy gyerekre figyelni míg én vacsit készítek vagy elmosogatok.

Egyszerűen nincs senki, akivel beszélgethetnék, és bár van egy tündéri kicsi fiam, mégsem vagyok teljesen boldog. Sőt...

Szia!

Szolnok megyei vagyok,3 gyermekes (4,2 éves és egy 3 hónapos),messze lakó szülőkkel,akiket nagyon ritkán látunk- eleinte 2-3 havonta,de most már még ritkábban.

Rokonom itt csak a gyerekeim- már vér szerinti + a Párom. Neki van itt rokonsága,de az az övé és nem az enyém.

A "buli" az egészben az,hogy itthon is egyedül vagyok a csajokkal. A szüleimmel levelezni szoktunk,de ez havi 1 levelet jelent,az viszont nagyon tartalmas! Nővéremmel is Neten tartom a kapcsolatot (3 testvérből 1-el),napi szinten írunk egymásnak! Ha Vele nem tudnám így tartani a kapcsolatot,nem tudom hogy viselném!

Borzasztóan hiányoznak!! Lelkileg nem valami király dolog így!

Barátnőt nem igazán szereztem,aki régen volt,elpártolt,aki pedig itt a barátnőmnek mondta magát meg átvágott...

Egy anyuka van,aki néha lejön-babázni,de neki is nagyon örülök!!

Nappal lekötnek a gyerekek,éjszaka az alvás. Néha vannak szabad perceim,ilyenkor javarészt a gondok jutnak eszembe...aztán jön valami ünnep,vagy csak Nővérem írja,hogy mennek (pl.holnap is) a szülőkhöz,és máris mehetnékem támad és egyedül érzem magam... de most még a Párom is dolgozik.

Üdv:3 lányos

Én is Dunakeszin lakom:)

Szívesen ismerkednék, sőt, én az utcán olyan vagyok mint a vénasszonyok, mindenkit leszólítok, mindenkivel szóba állok. A minap mondtam a férjemnek, hogy szóljon rám, ha már cikinek tartja a viselkedésemet. Valószínű ez a társaság hiánya miatt van:)

Azért így egy kicsit nehéz barátkozni, nem? Itt vagyok, legyünk barátnők:)))

Na meg lehet, hogy én már nem vagyok a korosztályod, mindig ettől tartok, hogy már öregnek tartanak, ezért inkább a játszótéren sem nyomulok a többi anyukára. Nekem a 3-ik lányom a picike, ő lassan 2 éves lesz én meg 42!, vele vagyok itthon és bizony nagyon nehezen telnek a napok, egyik a másik után.

Már sehova nincs kedvem menni, a környező utcákat már agyon sétáltuk, nincs egy lélek soha kint, ettől én is olyan depis leszek.

A Szolnok megyei vagyok.

Én 25 vagyok,aki hozzánk jár,pedig 40 :-)

Élvezem a társaságát!! Az igazat megvallva, sokkalta jobb nálam évekkel idősebbekkel leállni beszélgetni! az utcánkban van egy nyugdíjas házaspár... Velük szoktam nagyon ritkán,a legjobbat beszélgetni!- leszámítva a hozzánk járó anyukát! Az ovis anyukákkal nincs közös téma.

Na,lehet csak én vagyok hibbant,de nálam tényleg így van!!

Üdv:3 lányos