Anyukák, Ti, hogy viselitek az ilyen beszólásokat?
Vásároltam kisfiammal, aki 2 éves. Ha izgatott, vagy nagyon jókedve van, akkor néha sikkant egyet. Na, ma pont iszonyat fel volt dobva, mert Nagyi is velünk volt, és boldogan sétált mellettünk, majd néha eleresztette a hangját. Ilyenkor mindig odahajolok hozzá, és elmagyarázom neki, hogy legyen kicsit csöndesebb, mert a nénik, és a bácsik megijednek, mert a pénztáros néni elszámolja magát...stb. De leszidni, vagy ráripakodni eszembe sincs.
Erre ma hallom, hogy egy nő fröcsög a hátam mögött, hogy ha neki ilyen gyereke lenne.... Nem tudta, hogy én vagyok az anyuka, mert a kisfiam a másik soron volt a nagyival.
Megfordultam, hogy pár szót intézek hozzá, de aztán végig néztem rajta, és rájöttem nem érdemes. Ápolatlan, szürke arcú, mosolytalan nő volt, akin látszott, hogy az élet is fáj neki.
De, akkor is rosszul esett, mert igyekszem mindig, mindenre odafigyelni, hogy normálisan éljem az életem. Ha vásárolni megyünk mindig van nálam enni, inni való a kisfiamnak, hogy ne a boltit kívánja meg, nem hagyom, hogy szétpakolja az üzletet, összefogdossa a pékárut (amit sok felnőtt megtesz), ha játékot viszünk be mindig kérek rá a biztonsági őrtől matricát, nehogy félreértés legyen...
Tudom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, de miért kell beszólogatni egymásnak? Azért mert neki rossz napja van, tényleg bele kell kötni másokba?
Ami a vicc az egészben, hogy pelenkát vett. Tehát lehet némi fogalma milyen gyerekkel vásárolni...
Köszi a válaszokat. Igyekszem jól csinálni, és ezért esik rosszul. Mert, ha ráhagynám, és nem törődnék vele, akkor jogos lenne, de mikor látják, hogy az ember igyekszik, akkor nagyon bántó a beszólás. És, hát egy 2 évesnél ez még nem akkora bűn.
Ráadásul olyan büszke vagyok rá, mikor vonul a kezében a Kinder tojásával, és amíg ki nem fizettük esze ágában sincs kibontani. Ezt is olyan szépen meg lehet vele beszélni, hogy csak akkor bontjuk ki mikor a pénztáros néninél kifizettük. Olyan kis öntudatosan tud vonulni a pénztárhoz, hogy meg kell zabálni...:)))
Az az igazság, hogy annyira (bocs) bunkók tudnak lenni az emberek, hogy nem igaz. És ők már felnőttek tudniuk kellene az illemet, erre jönnek az ilyen szövegekkel. Ráadásul elvárják a 2 évestől, hogy produkáljanak többet, mint ők.
Nekem is volt néhány szitum, abszolut alaptalan, kibírtam szónélkül, de sík ideg voltam, pedig nem érdemlik meg hogy a nyugtomat pazaroljam, de felhúz. Nekem olyan szitum is volt, hogy én kértem bocsánatot az esetleges nem helyes dologért amit a kicsim csinált, és ekkor estek nekem, meg hogy az övé sose lesz ilyen. Micsoda türelem kell ilyenkor, hogy megbeszéljem magammal, hogy hagyjam, ne szálljak be, mert az ilyen szócsatát úgyis a bunkó nyeri meg, és úgysincs igaza.
Sok sok türelmet neked !
na velünk is ez van, én hülye mindig magamra veszem...a férjem mindig mondja, hogy próbáljak már meg úgy élni hogy nem folyton azt nézem hogy MINDENKINEK megfeleljek mert ez nem fog sikerülni sose!!! És mindig belátom hogy igaza van.
Nekem 3 kicsim van és egyiket bizony lehetett úgy "nevelni" hogy elég volt egyszer kétszer rászólni hogy nem sikítozunk mondjuk (és 2 évesen is megértette) de a másik bizony impulzívabb személyiség és IGEN előfordult /előfordul hogy hangoskodik.
Sose hagyom rá mindig szólok neki, elterelem a figyelmét, beszélgetni kezdünk vmi érdekesről stb. Mégis előfordul.
Elhiszem hogy ez másnak idegesítő de nem értem meg akkor se hogy miért nem lehet tolerálni ha látom a szülőn a szándékot hogy akarja és neveli azt a gyereket, nemcsak mosolyogva hallgatja hogy ordít ...
Bárki bármikor kerülhet ilyen helyzetbe és gondoljon arra hogy neki hogy esnének a bunkó beszólások és a feddő tekintetek.
Azt viszont semmilyen indokra hivatkozva nem tudom elfogadni én sem mikor üvölt hisztizik visít a gyerek és anyuka mosolyogva mondja hogy jaj hát olyan akaratos...ilyen a természete nem tehetek róla....
és nem is szól rá a gyerekre...
mert ilyen szerintem nincs...
Kedves kérdező meg kell próbálni elengedni az ilyet a füled mellett mert a hülyék úgyis mindig erősebbek és agresszívan addig nyomatják neked a dumát hogy végén te jössz ki rosszul belőle úgyhogy szerintem ha "csak" ilyen sorban való beszólás a dolog és nem konkrétan a gyerekedhez szól és nem őt szúrják le, akkor hagyd a fenébe.
Te tudod hogy jól neveled és kész, igazából ez a fontos.
Én az ilyenekkel azért nem foglalkozom mert tudom hogy az ilyennek nincs gyereke és fogalma sincs hogy milyen az és meg van róla győződve hogy ő majd sokkal jobban fogja csinálni.
Én ezt saját magamról tudom, amikor még nem volt gyerekem és olyankor hallotam gyereket sikongatni, sírni, hangoskodni amikor rossz passzban voltam, én is morgolódtam magamban (hangsújozom hogy magamban), be soha nem szóltam senkinek, és nem is éreztettem a nem tetszésemet.Amióta van gyermekem ez teljesen megváltozott bennem.Ha egy hisztizős, hangoskodó gyereket látok, akkor is megmosojgom még ha rossz passzban is vagyok, és csak kedvesen odaszólok a szenvedő anyukának hogy "Kitartás, ismerős"
Ha meg ilyen jókedvű picurit látok akkor elmosolyodok hogy milyen édes hogy ilyen jó kedve van.
"Engem is rettentően zavar,ha síkogat egy gyerek a boltban vagy szaladgál. Pedig 2 gyermekem van,de ilyet sosem engedtem nekik,mert biztos màst is zavar. Arra tanítottam őket,ùgy kell élni,hogy ne zavarjunk másokat."
Kedves Válaszoló! Látom Te is csak belekapkodtál a szövegbe, mert, ha figyelmesen végig olvastad volna, feltűnt volna mennyire igyekszem úgy nevelni a gyermekem, hogy másokat ne zavarjunk. DE! A nevelés egy folyamat, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra megvalósítani. Arra viszont nem vagyok hajlandó, hogy egy ragyogó szemű gyermeket leordítsak, megfélemlítek, hogy a száját ne merje kinyitni, nehogy mást zavarjon. Szép szóval, folyamatosan oda figyelve próbálom elérni a célom. És még valami. Ha megfeszülsz is lesz olyan szitu, hogy zavarni fognak másokat. Akkor jusson eszedbe amit írtál nekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!