Hogyan élitek meg / viselitek el babátok szeparációs szorongását / félelmét?

Nyugi, majd múlik, akkor jön a hisztikorszak :) Ez még messze nem az.

Én a wc-re menést úgy oldottam meg, hogy kukuccsot játszottam vele. Nyitott ajtó és sűrűn kinéztem (majd becsináltam, de hát muszáj volt) aztán ritkítottam. Erre mindig vigyorgott. Aztán két nyújtott kukuccs között elintéztem a dolgomat de folyamatosan beszéltem hozzá.

Egyébként pedig vittem magammal. Főzéskor bele a székébe, kezébe egy műanyag keverőtál vagy éthordó, a másikba műanyag lapát és főzőshow :) Még mondókáztam is neki, hogy anya a boszorkány és hókuszpókusz mittudomén :)

Nekem annyival könnyebb volt, hogy este el tudtam menni zuhanyozni, mert akkor az apja nyakán lógott ezerrel. :)

21 hónapos miniszörnyeteg boldog anyukája

Én egyáltalán nem hagytam amgára ekkor!Mindehova vittem magammal (intéznivalókra gondolok!)

Bár sokszor wc-re is! :( De már megszoktuk :)

Nálunk az éjszakai tartott nagyon sokáig a sokszor kelés...De a nappali dolgai engem nem viseltek meg annyira, vagyis ígyis úgyis vele vagyok, és ha alkalmazkodok az igényeihez akkor gyorsabban elmúlik az aktuális időszak!

Nekem sokkal sokkal durvább a mostani hsztikorszak, ezt sajnos nagyon nehezen viselem :(

Kitartás napról nspra jobb lesz!Próbáld elfogadni a helyzetet, és viccesen hozzáálni, így gyorsabban eltelik!

De tudom mondani könnyű :)

15 hós kislány anyuja

Ja én 4 hós korától nem hagytam másra 14 hós koráig, addig minden percet együtt töltöttünk! :)Még most is szopik

Első vagyok...hát nálunk a hiszti ezerszer rosszabb. De úgy kell felfogni, hogy hát istenem ezen is át kell esni.

Ne ess kétségbe ha nyilvános helyen jelenetet rendez...akkor jönnek ugye a beszólogatások. Én kb észre sem veszem. Ha közönsége van annál jobban csinálja :)

Ma pl ugye esik az eső. Kimentünk pocsolyázni...gumicsizma, esőkabát és hajrá. De amikor mentünk a boltba akkor én minden szívbaj nélkül ráadom a babahámot. Persze akkor meg az jön, hogy úgy vezetem mint a kutyát.

Teszek rá, nekem ne fusson ki az útra, mikor tele vagyok pakkokkal, mert nem tudok utána futni sem. (kisfokú sántaság amióta ripityára ment ősszel a lábam)

Nem szégyen az, és nem is neveletlenség. Meghatározod a szabályokat korlátokat. Azon nem léphet át. De akkor aztán tényleg nem. Viszont próbálkozik :) s valljuk be azt kell is neki, azért gyerek. Ráadásul nincs veszélyérzete még kicsiként.

Úgyhogy kitartás :) én hetente "mondok fel".

Szia!

Második vagyok!

Ne keseredj el! :) minden nappal közelebb vagytok a végéhez (a szeparációs végéhez) :) Én is azt hittem annál nincs rosszabb, mikor úgy kell pisiknem, hogy a áll a WC ajtóban és röhögve kukocsol :) De rájöttem majd ha szokik a bilire akkor is így csináljuk!

Én is ki voltam sokszor!Főleg hogy nekem sem volt segítségem (már van 14 hós korától) és annyira összenőve éreztem magunkat, főleg hogy még sírt is ha nem lát! Nálunk akkor lett sokkal könnyebb mikor elindult!

10,5 hós volt, és az első járkálós hét után már akár 2 órát is elbóklászott a lakásban nélkülem!Sőt akkor meg nem mehettem a közelébe mert azt hitte meg akarom fogni a kezét :)

szóval átestünk a ló másik oldalára, de nekem nagyon jól esett! :)

Aztán jött a hiszti...Járunk úszni és egyszer mikor már felöltözve kint álltunk, hogy egyen valamit, meglátott egy babakocsit és tolni akarta ( a sajátját is ő tolja) de nem lehetett lehajtani a krfát mint a miénknél,így nem érte el!15 percen keresztül fetrengett a földön a hátán...De mindenki cska nyugtatott, bár nme voltam ideges, mert itthon már csinálta és ha nem fiygelünk oda akkor egyszer csak jön és megölel, és akkor vége!De azért nyilvános helyen kellemetlenebb!De egyik anyuka sem foglalkozott vele így ugyanúgy vége lett, mint ahogy itthon szokott!

ÉS max (ilyen nagyon durván) 4 hétig csinálta!Azóta már kb 2 perc egy hiszti, csak ki kell tombolnia magát! Néha nekem is ki kell sírnom magam és akkor feltöltődöm :) Ők is így működnek csak a saját nyelvükön!!!!

Légy következetes mindig!Akkor minden kellemetlenség hamarabb véget ér!

Kitartás!

nálunk nagyon korán kezdődött és skoáig tartott a szepa. szor. engem nem zavart, lehet azért, emrt alapből is nyöszizős típus volt. megszoktam már addigra. :)

aztán elmúlt.

azt maximálisan aláírom, hogy a dackorszakhoz képest (itt nem az 1 évesen jelentkező akaratosságra gondolok, hanem arra ami majd olyan 2 éves kor körül jön), a szepa. szor. kismiska. vissza fogod sírni. :))))

2 éves 3 hónapos kislány anyukája + 16 hetes km.