Kétségbeesetten tettem fel egy kérdést, de lehurrogó, nem segítő válaszokat kaptam. Akkor nagyon padlóra küldött, de most megfogadtam, hogy minden ilyen kérdésre megnyugtató választ fogok adni?

Hát én is néha elgondolkozok rajta, hogy minek járok ide, mert az élet sokszor megcáfolja, amiket itt olvasok. Hányszor és hányszor volt, hogy amit itt kaptam tanácsot egy sem vált be a lányomnál. Sokszor veszekedek a férjemmel is, mert én azt mondom hogy azt kell tenni amit pl itt olvasok, ő meg pont az ellenkezőjét mondja, és a végén elég sokszor van, hogy a férjem tanácsa jön be.

Ne vedd szentírásnak amit itt mondanak neked, kik ők, így névtelenül azt sem tudod hogy aki tanácsokat osztogat neked egyáltalán van-e gyereke, vagy ő is csak egy nevelő könyvből olvasta az egészet. Én már csak így járok ide föl, lazításképpen, elolvasom a véleményeket ami érdekel, de semmi több.

Teljesen együttérzek veled. Én is sokszor jártam már így.

Én szívesen írok példákat nektek:

1. Van egy lányom, hogy csináljuk, hogy a második fiú legyen?

5 válaszból 5 lehordott, hogy mekkora egy szemét vagyok, az a lényeg, hogy egészséges legyen. Persze, én sem egy fogyatékos kisfiút szerettem volna. Fiam lett, egyébként.

2. 1 napig hányt a gyerekem, mikor vihetem oviba?

Úr Isten, mekkora egy felelőtlen anya vagyok, hogy 1 héttel ilyen komoly betegség után még oviba akarom vinni!

3. 8 hónapos a lányom, és nem nagyon fogadja el a bébiételt, inkább csak szopna.

Úr Isten, éheztetem a gyereket! Szerencsétlen. Minek vállaltam én gyereket, ha nem akarom megetetni?!

4. Hol találok angol gyermekdalokat?

Ha olyan béna vagyok, hogy nem tudok rákeresni a neten, nehogy már angolul kezdjek gügyögni a gyerekemnek, mert szellemi fogyatékos lesz tőle.

Na, most hirtelen ennyi jutott eszembe, de volt sok. És nem túlzok, valóban ilyeneket írnak az emberek.

Az empatia itt nem ismert fogalom.

Ne haragudjatok, kicsit off is, de ezzel nem értek egyet, hogy "az empátia itt ismeretlen" lenne.

Millió olyan kérdést olvasni, ahol kétségbeesett anyuka kér segítséget és rengetegen írnak, tanácsot adnak vagy csak együtt éreznek, sőt, sokan személyes segítséget is felajánlanak. És ne mondjátok, hogy ti még ilyent nem láttatok.

Persze, vannak mindig lehurrogók és bunkók, de ez mindenhol így van, egy anoním honlap miért lenne ebben más?

De a dolog kétoldalú, lássuk már meg néha a jó oldalt is.