Mit ereztettek mikor a szuloagyon meglatattok eloszor a babatokat?

Nekem is nagyon hosszúra sikeredett a kitolási szakasz, meg a vajúdás is nagyon intenzív volt, az egészet úgy vészeltem át, hogy szinte egy másik dimenzióba kerültem. Fizikailag magamnál voltam, követtem az utasításokat, de lelkem valahol egész máshol járt a szülés alatt végig. Nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy milyen állapotban voltam akkor. Ez még akkor is tartott, amikor a babámat a pocakomra tették (még nem volt elvágva a köldökzsinór sem), én meg fogtam, megpusziltam, néztem, néztem és néztem. Nem sírtam, nem mosolyogtam, csak hallgattam és néztem, öleltem.

Lehet, hogy kívülről úgy tűnhetett, hogy üres a tekintetem, de szó sem volt erről, egyszerűen annyira sok és mély érzelem kavargott bennem, hogy azt fizikailag nem tudtam kifejezni, teljesen lefagytam.

Pedig azt hittem, hogy sírni fogok, meg kiabálni a boldogságtól, vigyorogni, de semmi ilyen nem történt.

Kb fél órán át cicin volt a fiam, majd elmentem zuhanyozni és akkor tértem vissza teljesen a testembe, egy pillanat alatt befejeztem a zuhanyzást, odarohantam a babához (már aludt), meg a férjemhez, épp ott volt a szülésznő, aki gratulált és abban a pillanatban úgy elkezdtem sírni, mint még soha. De közben vigyorogtam, de mégis akkor szabadult ki belőlem minden könny, amit a szülésre tartogattam. :-)