Fiatal, egyedülálló anyukák, hogy vagytok?
Tudom, hogy sok ilyen kérdés van, de én olyan kismamák válaszait várom, akik jelenleg vannak ilyen helyzetben.
Mit gondoltok, sikerülni fog így is párt találni?
És hogy boldogultok a mindennapokban?
Én 21 éves vagyok és egyedül nevelem a 3 hónapos gyönyörű kisfiamat
Nagyon jó érzés olvasni, hogy mások is mennyi erőt merítenek a gyermekeikből.
A te kisbabád apukája is egy kalap alá vonható az enyémmel meg a másik válaszolóéval...sajnos.
De én már úgy vagyok vele, hogy ilyen világot élünk, a férfiak manapság csak hírből ismerik a felelősség szót. Persze, nem azt mondom, nők közt is van ilyen. Viszont a mai napig képtelen vagyok felfogni, hogy őket miért nem változtatta meg az apaság...
Nálunk a kicsi apja heti egyszer benéz max egy órára, akkor is leginkább velem van elfoglalva( van-e már valakim...) és eközben előadja h ő hogy imádja a fiát és milyen jó apa!!
Hát ilyenkor legszívesebb összeverném, annyira felidegesít. Közben szerintem azt se tudja pontosan mennyi idős.
Sokszor azt gondolom, jobb is, hogy nem közösen neveljük, mert ilyen apapélda inkább ne legyen előtte...
Én próbálok tudatosan figyelni, hogy minél többet legyen a bátyámmal és apukámmal, tőlük tanulhat legalább értelmes dolgot is.
A család, ismerősök egyébként hogy reagáltak nálatok ?
Nekem elég nehéz, mert a környezetemben csak én nevelem egyedül a babámat( szóbeszéd tárgya is volt egy jó ideig...)
Viszont sokszor örülök neki, mert mikor látom, hogy rengeteg párt csak a gyerek tart össze és folyamatosak a viták, megcsalás meg a lelki terror, na olyankor belegondolok, hogy inkább egyedül, mint így
Utolsó válaszoló te egyébként mennyi idős vagy?
válasza:Én egy picit idősebb, 26. :) A reakció nálunk (az első sokk után) meglepően jó volt. Szüleim régen elváltak és új párja van már mindkettőjüknek, de a picúrt mindkét oldalon imádják és segítenek nekünk amiben tudnak. Ugyanez az apai nagyszülőkről már nem mondható el, meg sem akartak ismerni, látatlanban ítélkeztek fölöttem, hogy tönkreteszem a drága kisfiuk életét. A baba születése után még tettem egy próbát, hogy megadjam a lehetőséget a kisfiamnak, hogy megismerje a nagyszüleit, konkrétan SEMMIT nem válaszoltak a megkeresésemre...szóval részemről ennyi, én úgy érzem megtettem amit kell.
Még azon agyalok néha, hogy mi lesz ha jövő ősszel az apa hazajön külföldről és úgy dönt, hogy mostantól majd ő igényt tartana a babával való kapcsolattartásra...harag, meg méreg már nincs bennem iránta, mert eszembe sem jut ilyenekre fecsérelni az energiáimat, de eszemem ágában sincs egy olyan embert közel engedni a kisfiamhoz, akit ötödik hónapja az sem érdekel hogy él-e és ha igen miből...
hát, nehéz dolgok ezek, de bízom benne, hogy minden jól alakul. De a lényeg úgyis az, hogy egészségesek, vidámak, erősek és boldogok vagyunk...
Mesélj Te is a körülményeitekről ha van kedved, olvasom amint tudom :)
Szép napot!
Család frontot nagyjából ugyan ez a helyzet:)
Én családom eleinte az mondta, h nem kéne...még fiatal vagyok, nem elég erős a kapcsolatunk(nagyon nem szerették a kicsi apját) stb.
Aztán mikor kezdett nőni a pocak már kezdtek felengedni, mióta megszületett a szüleim, testvérem mindennél jobban imádják( még most is elérzékenyülök, ha beszélek róla, mert nagyon féltem, hogy nem fognak hozzá kötődni)
Gondolom látják rajtam, hogy fiatal korom ellenére elég jól csinálom a dolgokat és élvezem az anyaságot.
Viszont az apa családjából konkrétan senki nincs jelen az életében. Az anyja nem akarja látni, azt mondja akit én szültem az nem az unokája, nem kellett volna megtartanom...ő is szintén úgy érzi ezzel tönkretettem a fia életét.
Erre nem tudok már mit mondani. Már nem vagyok ideges ha erre gondolok, de látni soha többet nem akarom azt a nőt és megbocsátani sem fogom. Úgy vagyok vele, hogy nem tudja mit veszített, kimarad ennek a gyönyörű kicsinek az életéből.
Valamennyi harag még azért van bennem, mikor az apa heti egyszer idejön, kicsit játszik vele és ettől meg van győződve róla, hogy jó apa. De mindegy, majd kiderül később milyen lesz a viszonyuk. Én neki már azt se hiszem el amit kérdez, majd az idő bebizonyít mindent.
Sziasztok :)
Én 18 éves vagyok és van egy 2 és fél honapos babám.Spanyolba lakok szüleim által 13 éves korom ota
5 honapos terhes voltam /21 hetes/ amikor kiderült ez az egész mert odáig jele se volt azzal emntem az orvoshoz h 2x mejött és elküldott uh-ra h biztos minden rendben van e(a terhességi teszt negativ lett xD) és ott megállapitották h mi van hát nem tudtam h örüljek vagy sirjak (semmi hasam nem volt egyébként)Mindegy nem lényeg :)
Szoval elmondtam az apának elég jol fogadta de aztán 2 hét mulva összevesztünk mert megsértödött egy hülyeségen hogy a pittbul fiu kutyáját akit mellesleg nem annyira szeretett el kell tölük vinni emrt bánthatja a picit és azt mondta hogy elrontom az életét mert nem akar ilyen hamar apuka lenni és hogy ö ezt a picit nem is akarja. Ezek után ugyvoltam hogy jo mostmár elég(elött is rengeteget veszekedtünk és nem bánt jol velem) jött bocsánatot kérni másnak és nem boláltottam meg neki és elopta a lakás kulcsunkat és azt mondta hogy hasbarug és hogy reméli hogy a pici fogyatékos is marad és hogy ezért rengeteg problémám legyen vele...
És nagyon szégyenlem magam mert ujra kapcsolatba léptem vele mielött a pici megszületett és nagyon ugytünt hogy megjött a jozan esze stb. de nem... és 2 hete végleg végeztem vele (a kisfiam csak az én nevemen van és ö csak 3x látta mert nem szertném ha nagyon megszeretné pont ezért ami történt gondolom ti meg´rtitek)
És ahogy mondtátok jo olvasgatni ilyet hogy lehet valakit találni mert én picit el vagyok keseredve mert arra gondolok hogy "és ha nem?" egyébént a sráccal már fél éve nem vgayunk együtt de aztért adtam egy esélyt még neki ugye háta bizonyit... de mondta h nem ´rdekli a agyerek se én.. 1 ora mulva felhivott bocsánatot kérni XD és ugyvoltam vele hogy szorakozzon akivel akar de ne velem meg a gyerekével mert ez a baba nem öt érdemli meg :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!