"Csodagyerekek" anyukái és anyukák! Miért nem értitek meg hogy mindenkinek a saját babája a különleges és minden baba más ütemben fejlődik?

Abszolút egyet értek veled!

Nekem egy teljesen átlagosan fejlődő kisfiam van. 5 hónaposan fordult át, 13 hónaposan indult el, 15 hónaposan pápázott, most 19 hónapos, egyre több szót mond. Mindig nagyon büszke voltam rá, milyen kis ügyi. :) Erre olvasom itt az olyan kérdéseket, hogy "A 14 hónaposom integet, tapsol, 8 szót mond, és mindent megért, szerintetek le van maradva???" - és akkor elönti az agyamat az ideg.

Természetesen eszem ágában sincs hasonlítgatni a fiamat másokhoz, hiszen szerintem és a környezetem szerint (a védőnőt is beleértve) teljesen normálisan fejlődő, értelmes gyerek. De amikor ezek az anyukák ebben élik ki magukat, mert semmi mást nem képesek felmutatni az életben, mint azt, hogy a gyerekük két héttel előbb utánozta a macska hangját, mint a szomszédé, az igenis kiborít. Nem tudom, miért. Zavar és kész.

Máshol már leírtam, de nem győzöm ismételni, hogy anyukám elmondása szerint én olyan voltam, mint az itteni "csodagyerekek": másfél évesen mondatokban beszéltem és stabilan szobatiszta voltam. Dicsekedett is fűnek-fának. Azt azonban kifelejti, hogy olyan beszédhibákat szoktam meg, ami miatt még felsőben is logopédushoz jártam, és 18-20 éves koromig szorulásos voltam, idegen helyen napokig nem mertem elmenni vécére, ez tett tönkre minden osztálykirándulást és tábort, gondolom, összefüggésben van a frankó korai szobatisztaságommal.

Úgyhogy én nem sürgetem a babámat, engem nem zavar, ha 3 évesen beszél csak mondatokban és lesz szobatiszta, ha utána hibátlanul mennek majd neki ezek a dolgok.

Én írtam ki a kérdést!!!!

És nem tudom elolvstátok-e a végét,hogy tulajdonképpen miért is voltam kíváncsi a véleményetekre.

Én igen is büszke vagyok a lányomra,de nem értem miért vettétek támadásnak. Nem szoktam lenézni,lekezellni senkit,és a babák eltérő fejlődéi ütemével is tisztában vagyok.

Most látom,nem ment el az egész válaszom:

hol érezted dicsekvőnek a kérdésemet, ha végigolvasod,látod,hogy engem is pont egy anyuka beszélt ki a hátam mögött:):) Én nem tehetek arról,hogy a lányom 10.5 hónapos korában elindult, büszke vgayok rá és pont. A Tied 18 hónaposan, na és akkor mi van??? Foglalkozom a gyerekemmel,beszélgetek vele,mondókázunk,bevonom a takarításba,pakolásba, stb.. Gondolom te is. Az enyém fogékonyabb most ezkere a dolgokra, de nem emelem ki más gyerek mellett. Ha megkérdezik mit tud, elmondom. De nem szokásom, rápirítani az anyukákra,hogy : "jéé, a tied még nem tudja??? az enyém már réges régen"...

Most kicsit ez a "támadás" rosszul esett...........

Nem bántani akarlak, de az a kérdés számomra is elég dicsekvős volt, vagy legalábbis annak hatott. Láttam a magyarázatot, hogy miért írtad ki a kérdést, és még az sem győzött meg az ellenkezőjéről, sőt, pont hogy még inkább ellenszenves volt, ahogy azt ecsetelted, hogy még a 2 éves kislány is kevesebbet tudott a tiédnél, mert hogy csak lökdösődött...Pedig az előbb meg azt állítottad, hogy nem nézed le más gyerekét, aki kevesebbet tud, de ebből meg az jön le, hogy mégis.

Mikor már elkezdtem olvasni a kérdést,nem tippeltem, de tudtam, hogy 1 éves körül van, mert látszott rajta a "dicsekvés". Bocsi, de nem tudom másképp kifejezni. Mert érted, ha mondjuk 1,5 éves lenne, akkor nem kérdezted ezt volna meg, mert akkor ezek már átlagos dolgok. És ezt te is tudod, hogy korához képest igenis sokat tud a lányod. Büszke lehetsz rá, tényleg nagyon ügyes meg okos, ezzel tisztában is vagy, és ilyenkor egy ilyen kérdés kiírása tényleg fellengzősnek hat. Mert ha megkérdezik, akkor elmondod, ok, de így? Lehet, hogy nem ez volt a szándékod, de elhiszem, hogy egyes emberekben ez negatív érzelmeket indított el, mert bennem is.

Hát sajnálom.

Valóban nem dicsekvés akart lenni, 2 éves kiscsajszit pedig azért írtam,mert ne is haragudjatok, még ha nem is hasonlítgatunk gyerekeket egymáshoz,egy ennyi idős gyereknek 3 szónál többet "kellene" tudnia.

Arról pedig végképp nem tehetek,hogy anyuka emiatt rosszul érezte magát.

Valóban nem szabad a gyerekeket egymáshoz hasonlítani, de azt el kell tudni fogadni,hogy esetleg más babák hamarabb kezdenek bizonyos mozgásfejlődési formákat, hamarabb beszélnek.

De attól még a te babád is ügyes,számodra legszebb,legfontosabb,legügyesebb, leglegleg

Én ezeken nem szoktam fenn akadnak, a kérdést olvastam, nekem nem tűnt dicsekvőnek, feltett egy kérdést az anyuka, és azért az esetek többségében idősebbre tippelték a babáját, és miután elárulta a korát, csak dicsérték,nem igen kapott rosszalló szavakat.

Kérdező ez nem rád vonatkozik, de sajnos sok olyan anyuka van,aki berakja a gyereket a szobába,és majd eljátszik egyedül,majd megtanul egyedül beszélni stb... És akkor csak kerekedik a szeme, amikor vele hasonló korú gyerekek sokkal fejlettebbek,ügyesebbek. Példa erre az egyik ismerősöm,akinek 9 hónapos a kisfia, és egész álló nap a babakocsiban van,és csodaálkozik,hogy nem mászik, nem csinál semmit,amikor hasra teszi,csak sír,szegény ksifiú. NO COMMENT

Három gyerekes anyuka vagyok. Mikor még csak terhes voltam az elsővel, azt hittem/gondoltam, hogy majd én megmutatom, hogy hogyan kell gyereket nevelni mindenkinek. Aztán mikor megszületett a gyerekem olyan burkot varázsoltam köré, hogy még véletlenül se férkőzzön hozzá túl közel senki, csak én. Ki nem bújtam a fenekéből, agyon foglalkoztattam szegényt. Alapjában véve egy nagyon szép kislány (anyósomra hasonlít, neki köszönheti), amiért sokan állítottak meg minket idegenek. És mivel folyamatosan a sarkában voltam és mindenre tanítottam, így a korához képest nagyon jól fejlődött. Rohadtul dagadt a mellem. De közben szaladt a háztartás, szaladt a házasságom, és csináltam egy tök barátságtalan, elkényeztetett, sírós kis békát az én csoda gyerekemből. Most 3,5 éves. Még mindig gyönyörű, még mindig nagyon okos/jó eszű gyerek. Megtanult időközben egyedül is elleni, hiszen 14 hónaposan megszületett az egyik tesója, 32 hónaposan a másik. De annyira szégyenlős, barátságtalan, hogy irtó nehéz vele. Most már tudom, mindez azért van, mert elnyomtam szegényt.

A másodikam már másmilyen. Vele sokkal kevesebbet tudtam foglalkozni, sokkal többet foglalkozott a nagytesó. Ennek ellenére nagyon jól fejlődött, van amit csak időben, van amit hamarabb tudott. Nyílt, mosolygós kis vadóc.

A harmadikom még csak 8 hónapos. Vele most lenne időm megint sokkal többet foglalkozni, de annyira jól eljátszik egyedül, hogy feleslegesnek tartom. Vele már két tesó is játszik. Szinte mindent hamarabb csinál, mint ahogy az elvárható lenne tőle, pedig nem "gyakoroltatom". Sokkal bátrabban hagyom másokkal ennek köszönhetően egy igazi kis társasági lény, aki a nagycsoportos óvodások között is ki tudja harcolni a magáét. Egy szó, mint száz. már rájöttem, hogy tök felesleges trenírozni a gyereket, mert vannak képességeik, amiket vagy tudnak kamatoztatni és kicsit jobbak lesznek a társaiktól, vagy szépen megtanulnak dolgokat, ahogyan mindenki más is. Nekem csak a lehetőséget kell biztosítani minderre. Én is büszke vagyok a jó tulajdonságaikra és szomorú vagyok, ha rosszalkodnak, ha nem azt mutatják, amit tanítottam nekik, amilyen példát mutattam nekik. Én már nem keresem a különbségeket más gyerek és az enyéim között, mondjuk jobban szeretem ha legalább hasonló képességűekkel barátkoznak, de a legjobb, ha még néhány dologban ügyesebbekkel, hiszen így tanulnak. Amúgy minden egészséges baba tud fordulni, járni, enni, beszélni, ezek nem különlegességek, csodák. Csak mi akarunk belőlük azt csinálni.

Hát én fordítva látom és tapasztalom, azok a szülők csodagyerekeznek és lesznek agresszívak, akiknek a gyerekük átlagosan vagy az átlagtól kicsit lassabban fejlődik. Persze nem egyáltalán, csak anyuka a sárga irigységtől ezt észre sem veszi. Illetve el sem jut az agyukig, az a gyerek is átlagos aki egy évesen felsorolja az autómárkákat. Mégis kérdező, mitől lenne csodagyerek?

Úgyhogy én is gondolkodtam, miért nem lehet elfogadni, hogy vannak gyerekek akik nem csodagyerekek, attól, hogy nem olyanok, mint a te gyereked kérdező.

Úgyhogy pont a te fajtád kérdező, akinek egyszerűen felfoghatatlan ez, hogy nem egyforma ütemben fejlődnek a gyerekek, és nem csodagyerek az, aki 1 évesen felsorolja

az autómárkákat. És nem normál vagy visszamaradott, aki nem tudja ezt.

Sajnállak kérdező és főképp a gyerekedet, mert máshoz hasonlítgatod és ledegradálod TE saját magad, azzal, hogy más gyerekeket felértékelsz.

De egyébként tényleg, miért kell lecsodagyerekezni meg szuperezni az átlagos, normál gyerekeket? Ez pont olyan sértő és bántó.