Mi a kötődő nevelés lényege?

Aki szót fogad ennek az elvnek,nagyon elkényeztetett gyereke lesz. Ami miatt nem lesz ideje semmi másra.

Szeretni kell a gyereket,törődni vele,de nem állandóan babusgatni. A kettő nem ugyanaz.

Hu, rengeted "okosság" van ott leírva, én inkább úgy mondanám, legalábbis magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy ha a baba rajtam kíván lógni, akkor miért ne. Sokkal szívesebben csinálom bármit fél kézzel, mint hogy azt hallgassam ahogy ordít. Nyilván nem minden körülmények között, mert vannak helyzetek, amikor ez kivitelezhetetlen.

Pl még nem végeztem a vécépucolással, ő meg hamarabb ébredt, hát szegény kénytelen megvárni, míg befejezem, megmosakszom.

De ettől még nem lesz lelki beteg. Meg elkényeztetett se attól válik, hogy az ölemben altatom el. Volt időszak, mikor jobb szeretett magában lenni, akkor nem erőltettem.

Én így értelmeztem a magunk számára.

Első vagyok.

Kedves 2.! Elég értelmetlen, amit írsz. Én eszerint nevelem mindhárom gyerkőcömet, és egyikük sem elkényeztetett, sőt. Bárki vigyázhat rájuk, eljátszanak egyedül, érdeklődőek. És nem jönnek egész nap utánam, nem lógnak rajtam, nem hisztiznek, ha fél percre el kell mennem otthonról, és másra bízom őket.

Meg kell találni az aranyközéputat. Nem szabad sírni hagyni, ha igényli, akkor igenis fel kell venni, meg kell vigasztalni, babusgatni kell. De nem kell minden nyöszörgésre felkapkodni.

De egyébként minden baba más. Van, aki nem nagyon igényli baba korban a testközelséget annyira nagyon, míg vannak olyanok, akiket alig lehet letenni.

És szerintem az lesz elkényeztetett gyerek, akinek mindent a feneke alá tolnak, a boltban rögtön megkap bármit, amit kiválaszt , az van, amit ő akar. De ez csak nagyobb korban alakul ki (1-2 évesen). Egy kisbaba nem irányít, nem hisztizik. Neki még csak szükségletei vannak (és a testközelség is az egyik szükséglet). És hagyhatod sírni a babát, és lehet, hogy abba hagyja egy idő után, de nem azért, mert megnyugodott, hanem azért, mert rájön, hogy senki nem foglalkozik vele, hiába sír keservesen. És ez sem lelkileg, sem idegileg nem jó neki...

De egyébként nem az volt a kérdés, hogy a mi a véleményünk róla, hanem hogy pontosan mi is az...

Amiről a második ír, az a totál félreértelmezése az elvnek. De sajnos ez az átlag elképzelés. :(

Az a lényege, hogy olyan stílusban neveled, hogy a gyereked egészséges mértékben(!) kötődjön hozzád. Azaz, nem távolságtartóan (pl. sírni hagyod, nem fogalkozol vele eleget stb.), de nem is túlzott "majomszeretettel" (pl. okkal, ok nélkül a kedvére teszel, helyette csinálsz dolgokat, folyton kiszolgálod stb.). Hanem, igyekszel megtalálni az arany középutat: először is alaposan megismered és megfigyeled a gyereked viselkedését, jellemzőit, hogy később megértsd, mit hogyan közöl veled, mik az igazi igényei stb. Ezután pedig konzekvensen, de rugalmasan(!) reagálsz a jelzéseire: ha alapvető szükséglet iránti igényt jelez, akkor ezt kielégíted, ha pedig önállósodni szeretne, akkor engeded. De mindennek a figyelem az alapja; ha ő még nem kész valamire, azt nem erőlteted, de ha igen, akkor támogatod őt.

Mindez ideálisan azt eredményezi, hogy a gyerek megtanul először benned, később pedig önmagában is bízni. A figyelem és támogatás során megtanulja, hogy figyelnek rá, hogy fontos a szüleinek, ezáltal kialakul az Én fontosságának érzése, ami ugye alapvető a fejlődésünk folyamán. Ez a magabiztosság pedig segíteni fogja őt abban, hogy akkor és úgy lépjen előre az önállóságban, amikor annak ideje van - tehát nem szükséges ezt kívülről külön forszírozni.

A fentieket pedig természetesen a normális határokon belül kell érteni! Azok a (nagyobb) gyerekek, akik tényleg lógnak a szüleiken, mindent kihisztiznek maguknak stb., már nyilván nem egészségesen kötődőnek kell tekinteni. De, maga az elv se ezt tekinti célnak.

Egyébként ajánlom olvasni ezügyben Csóka Szilvia: Korai kötődés c. írását, vagy Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodását.

Meg halkan, de borzasztóan halkan a Suttogó első kötetének első fejezetét, de csakis azt! Mert az összes utána lévő dologgal szembe is megy saját magának. :S