Baba mellett agresszív kutya?

"81%-os,hogy gondolod hogy a kutyanevelés ugyanaz,mint a gyereknevelés...?Olvasgatom itt már egy ideje az okoskodásodat tegnap este óta,ha csak egy pár együttérző szót írtál volna,többet értél volna mint ezzel a szájtépéseddel..Tudod,nem mindenki jár ám "előadásokra" a témában,valaki egyszerűen csak szereti a kutyákat,és szeretné ha vki őrizné a házat,de nem a kutya az élete,hanem a családja,és emellett dolgozik még naphosszat,se ideje,se energiája a kutyát egrecíroztatni..Látom a kutyák irányában mély együttérzést tanúsítasz,sajnos ugyanez az emberek felé nem mondható el,kicsit e témában is képezhetnéd magad.."

Fogalmam sincs mit olvasgatsz. Az volt az első hozászolásom a témában:)

A gyereknevelésnek tekinthető egyfajta előiskolájaként a kutya nevelés. Mert igenis egy kutyát is felkell nevelni! Megkell neki tanítani mi a helyes és mi nem az. Megkell neki tanítani, hogy kell egy családban élni! Szerencsétlen magától nem tudja, hanem az ösztönei szerint cselekszik!

Én sem járok "előadásokra" csak mielőtt úgy döntöttem, hogy kutyát vállalok utána jártam a témának és minden szempontból felkészültem az új családtag érkezésére. Nem csak hazahoztam a kutyát és kitette az udvarba és hagytam "magától felnőni", hanem terelgettem a helyes út felé. Akinek meg nincs ideje energiája a kutyával foglalkozni az ne tartson! Csak pusztán az állatok szeretete édes kevés. Én szeretem a lovakat. Mégsem tartok mert nem tudom megteremteni neki a szükséges feltételeket. Ilyen egyszerű! Aki nem képes vagy nem akar egy kutyával megfelelő módon bánni/gondoskodni az ne tartson! Együttérzés? Abban igazad van, hogy az állatok iránt határtalan együtt érzésem van- Az emberek felé is, de csak olyanok felé akik megérdemlik. Ebbe a felelőtlen állattartók nem tartoznak bele!

Igen,láttam,ill. sejtettem,hogy nem egy embertől érkeznek ezek a válaszok,mégis mindegyik jellege ugyanolyan volt.

Igazad van abban,hogy megosztod/osztjátok szaktudásotokat a témában,biztosan némileg,(elméletben) segítesz is vele,bár úgy gondolom,érzem,itt ez már nem segítség.

A kérdező nem egy "felelőtlen állattartó",hanem annak felesége,aki most nem több,mint egy gyermekét féltő kétségbeesett anya,aki segítséget ,bátorítást kér tőlünk.A kutyát egyszerűen el kell távolítani a háztól,ezt meg kell értenie a családtagoknak és slussz-passz,ez nem kérdés.

Ő is beletartozik a felelőtlen általtartok körébe.

Vagy ők akkor nem is egy család?

Nálunk úgy néz ki a dolog, hogy vagyok én az apuka, van anyuka, van két pici gyerek és van egy kutya. Ez a mi családunk (falka) és én vagyok a családfő (falkavezér).

A kutya nem egy valakié, hanem a családhoz (falkához) tartozik! Legalábbis így kellene lenni.

Az anyuka épp ugyanolyan felelős a kutyáért mi a férje!

Ez az egész story tipikus esete annak, hogy semmit sem tudok a kutyákról, de azért legyen nekünk is egy. Aztán meg mikor baj van csak szétteszik a kezüket, hogy mi pedig szerettük. Közben fogalmuk sincs még a kutyatartás alapvető szabályiról sem!

Nem a kutya köré építjük a családot hanem a kutyát építjük bele a családba! Ezt kellene felfogni! Mégha nehéz is.

Igen mi emberek vagyunk a kutya meg állat. Éppen ezért nem érti, hogy kell az emberek között viselkedni. Ezért megkell neki tanítani az ő "nyelvén"! A kutyának szüksége van falkavezérré. Tudnia kell kik állnak fölötte a rangsorban.

A kérdezőéknél ez nincs így. A férj a falkavezér, a feleség meg a gyerek vetélytárs. Akik a szemében az ő pozíciójára pályáznak. Ez ösztönös reakció az állatnál. Nincs ezen mit csodálkozni igazából.

Kedves 68%-os válaszoló, szerintem igaza van a 81%-os válaszolónak, és akár elfogadod, akár nem, egy kutya falkában gondolkodik. Ha van kutyád, akkor ő is, csak te családnak nevezed, ő meg falkaként gondol magatokra, amibe ő is beletartozik. Egy kutyának is tanulnia kell a viselkedés szabályait. Nemcsak a nagytestű, de a kistestű kutyának is. Van nagyon jó műsor az egyik csatornán, Csodálatos kutyadoki a címe, ha jól tudom. Ott pont ilyen esetekkel foglalkoznak, és volt már ott kistestű, de zsarnok természetű kutya. Kistestű kutyánál más a helyzet, mert ott erőfölényben vagy. De elvileg minden kutyával kellene kutyasuliba járni, vagy valamilyen könyvet elolvasni, nemcsak úgy magunkhoz venni.

Egyébként igaza van a 81%-os válaszolónak, hogy hogy gondolta a gyereknevelést az apuka, ha egy kutyával sem boldogul, ugyanis a nemtörődömsége abból is látszik, hogy a saját gyermekének az érdekében sem igyekszik megoldást találni a helyzetre. Nekem ebből az jön le, hogy nem érdekli, hogy mi van a kutyával, nem érdekli, hogy mi van a gyerekkel. Úgy néz ki, hogy ebben a családban csak az anyuka foglalkozik komolyan a dologgal. De a megoldás akkor sem a kutya elaltatása. Igazából ilyenkor 99%-ban mindig a gazdákat kéne megnevelni. (Nem ide tartozik, de tudod mennyire bosszantó, amikor a kerítésünk előtt végzik el a dolgukat a kutyák? A gazdájuk meg megy tovább, kutya póráz nélkül. Nem is érdekli. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan kutyasétáltató van, akinél ott van a zacskó, és szedi össze a kutyapiszkot a kutyája után. És sosem a kutyára haragszom. A kutyatartóknak a hozzáállásukon kéne változtatniuk.)

Legelső válaszoló voltam... én továbbra is azt mondom, h a férjeddel beszéljétek meg. Neki kell elérni oda,h tegyen valamit, mert ha te fogsz, te lépsz, az úgy jön ki, h te vagy az összeférhetetlen, aki utálja a kutyát, stb.

A férjednek kell úgy éreznie, h itt az ideje, h megváljon ettől a kutyától, mert a családja fontosabb... akár adja ajándékba egy jó barátjának vagy vitesse el egy olyan helyre, ahol nem bánnak majd vele rosszul, de senkire sem veszélyes.

Tényleg nem értem az ő gondolkodását, h miért nem bír megválni a kutyától, ha már téged is megharapott egyszer.

Miért nem érzi ennek a veszélyét...?

Szerintem más megoldás nincs. Csak ez. Ezt a férjednek kell agyban eldönteni, hogy ne a kifogásokat keresse, hanem cselekedjen.

Kedves 81 és 90%-os válaszadók,nagyjából arról beszéltem,amit a kérdező is írt,köszönöm a kommentedet kérdező!Amiről ti beszéltek,írtok,mind csak relatíve szeretet kérdése.Ti imádjátok a kutyákat,ennélfogva felruházzátok őt emberi tulajdonságokkal,egyenrangú félnek tekintitek,és beépítitek a családba.Már megbocsássatok,de ez nem mindenhol van így,olyan helyen sem,ahol szeretik a kutyát.Tőlem akár oda is ültethetitek az asztalhoz,meg vehettek neki a kutybutikban kisretikült,nem izgat,egészen addig,amíg nem akarjátok megmagyarázni azt,hogy csakis ez az egyetlen helyes állattartási mód,és semmi más.

Kérdező!

Kívánok sok szerencsét ,és továbbra is csak azt tudom mondani az ügyben,hogy ha a férjed hajthatatlan marad,akkor állj a sarkadra,én akár drasztikusabb eszközökhöz is folyamodnék,ahogyan azt már írtam.Sajnos ez egy nagyon komoly téma,igazából nem is szabadott volna témává válnia,mert annyira egyértelmű lenne a megoldás(ha a férjed nem lenne ilyen sötét),és sajnálom h vita lett belőle,mert itt egy kisgyerek életéről van szó,és nem igazán a kutyáról.Aki ezt nem tudja felfogni,annak az ítélőképessége sajnos jócskán el van ferdülve.

Én nem élek beteges téveszmékben ezért nem ruházom fel a kutyámat emberi tulajdonságokkal. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy az egy kutya. Éppen ezért nem várom el tőle, hogy magától viselkedjen úgy ahogy azt az emberek elvárnák. Mivel szegény állat ha nem kap nevelés csak úgy tudd viselkedni ahogy azt kutyaként normálisának látja. Fingja sincs róla, hogy az emberek mit tartanak helyesnek. Ezért megkell neki tanítani!!!

Nem tűnt még fel, hogy mindig azokkal a kutyákkal vannak problémák akikkel nem foglalkoztak megfelelő módon. Akiket neveltek na adj Isten kutya iskolába járattak legtöbbször probléma mentesek?

Biztos nem tűnt fel, hiszen az értelmezési képességeiddel gondok vannak. Hiszen az általam eddig leírtakat sem tudtad pontosan értelmezni és csak a hülyeségeidet hajtogatod most már kiegészítve kutyaretiküllen is.

Ebben a beszélgetésben a továbbiakban nem kívánok részt venni, hiszen abszolút értelmetlen árral szemben úszni az értetlen hülyékkel.

A kérdezőnek meg sok szerencsét a probléma mielőbbi megoldásához, lehetőleg úgy, hogy senki se igya meg nagyon a levét.