Baba mellett agresszív kutya?

Sajnos a párodnak nem lett volna szabad magához venni a kutyát, mert egyértelműen nem falkavezér a kutya szemében. Ha az lenne, akkor te (hiába kerültél oda később mint a kutyus) a párod "kiterjesztése" lennél, s meg sem fordulna a fejében, hogy bántson téged. Bekerültél a falkába, de a kutya szerint te (és lehet, hogy a babád is) ő utána (a kutyus után) jöttök. Ezért igazából természetes viselkedés a kutya szemszögéből, hogy rádmorog vagy belédkap. :-/ Szakember segítségét kellene kérni. Az elkerítés a kutya szempontjából nem túl jó megoldás, valahogy úgy kellene megoldani a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen. Nem hiszem, hogy kutyasuliba kéne járnia, inkább tényleg csak egy hozzáértő (szak)ember kellene és valószínűleg pár hét alatt rendeződne a helyzet. Nektek (a babának és neked) nem kell a kutyával kokettálnotok, bőven elég lenne, ha tiszteletben tartana titeket, és nem menne közel hozzátok, ha kint vagytok az udvaron.

Mi kutyánk is mások által agresszívnak mondott, mindig meg kell fognom, ha jön hozzánk valaki, különben megharapná. Pedig ezt is meg lehetett volna tanítani neki, és az idegent csak addig tartaná fenyegetőnek, amíg be nem engedem a kapun. Ebből látszik, hogy én sem értek a kutyákhoz. Neki a volt párom a falkavezér, akivel együtt vettük magunkhoz, de később szakítottunk. Az viszont megkérdőjelezhetetlen a kutyám szemében, hogy előtte állok a falkában, ezért alapvetően szót fogad. Egy-két ilyen van, amiben felülírná amit mondok, és inkább nem kockáztatok, jobb a békesség alapon megfogom őt, ha jön valaki. Akit többször lát és megismer, azzal gond nélkül össze tudtuk barátkoztatni.

15 hónapos a kislányom, első perctől kezdve elfogadta. Nem megy túl közel hozzá a kutyus, futólag megszagolja, ahogy szalad el a baba mellett. Semmi problémánk. Természetesen soha nem szabad felügyelet nélkül hagyni egy babát/kisgyereket bármilyen háziállattal, mert félreérthetik egymás reakcióját.

Próbáljatok meg találni valakit, aki tud segíteni! Ha a párod erre nem hajlandó, akkor pedig költözz el, mert tényleg a baba testi épsége az első (és persze a tiéd).

Az elkerítés valóban nem megoldás. A baba valóban csak préda ennek a kutyának.

Egy másodpercre se hagyd felügyelet nélkül a gyereket. Bár mivel rád sem hallgat a kutya, és feltételezem, a férjedre sem, így megvédeni nem tudnád tőle, ha mellette állsz, akkor sem:(

Kérdezd meg a férjed, hogy a kutya kell neki, vagy ti.

Aztán költözz el mielőtt még valakiben kárt tesz ez a dög.

Szerintem sajnos itt csak az elaltatás a megoldás.

Írom ezt úgy, hogy imádom a kutyákat...

Az elaltatás nem megoldás, nem lehet egy másik élőlényt büntetni a saját hozzá nem értésünk miatt. Más megoldást kell találni.

13. válaszoló

szegény! angyon sajnállak és megértelek, nálunk is hasonló a helyzet, csak nem ennyire durva.

én is addig győzködném a férjem, aztán balhéznék, akár elmennék a babával, amíg el nem érem, hogy a kutyát elvigyék. amelyik kutya megharapja a gazdáját, azt el kell altatni. ez a szabály. nem kell megvárni, amíg nagyobb baj lesz. a gyerek az első, és a család. a kutya alárendelt. ha nem tiszteli a szabályokat, akkor nincs helye a családban.

(nálunk az ikerházban lakónak van olyan kutyája, aki apámat harapta meg már 4x. egy kiszámíthatatlan, sunyi dög. annyit elértünk, hogy lekeríthettünk egy részt a kutya elől, de így is találkozunk vele a kapun ki-be járáskor. ha egyszer is megharap valamelyikünket, én viszem el altatni.)

Soha nem kutya a hibás hanem a felelőtlen, ostoba gazdája!

Nem is értem ha valaki egy kutya nevelésében csődöt mond, hogy képzeli, hogy majd a gyerek nevelés megy neki.

Közös udvaron lakunk párom unokatestvérével és annak családjával.

Nyáron az uszkár-tacskó keverékük megkapta az akkor másfél éves gyereket az udvaron, pedig csak meg akarta símogatni.Egy picit vérzett a keze, de nagyobb volt az ijedség.Apuka agyon akarta csapni a kutyát a gereblyével (bocs az állatszeretőktől de ez van), viszont anyuka a kutya pártjára állva közéjük állt az üvöltő gyerekkel a kezében.

Sokáig téma volt ez itthon és anyuka hallott egy beszélgetésemet egy másik rokonnal, hogy az én gyerekemnek egyszer megy csak neki a kutya és már áshatom is neki a gödröt a kertben mert nem fogja túlélni.A párom aztmondta akkor vége a kutyának.

Ezt hallván anyuka kijelentette finoman:Jó de amíg én itt vagyok...

És elhallgatott, mert gondolom belátta, hogy bár az ő kutyája, nem valószínű, hogy már rá lehet nevelni a gyerekek szeretetére, mert fenyegetve érzi magát.

Nekem az első a gyerekem.Persze én nem ütném agyon a kutyát, arra sosem lennék képes, de ha a kutya reakciója a gyerekem felé negatív, akkor bizony elvinném a háztól és nem érdekelne, hogy kié a kutya, mert úgy gondolom, hogy nem nekünk embereknek kell alkalmazkodnunk a kutyához(méghogy nem mehet ki a lányom az udvarra, mert ott a kutya?!), hanem az állatnak hozzánk.Ha erre nem képes akkor találni kell neki másik családot.

Sajnos amúgy is egy neveletlen ebről van szó.Nem tűrném, hogy a gyerekem homokozójában végezze a dolgát és állandó jelleggel jelöljön (pl babakocsit vagy kismotort, vagy egy kintfelejtett játéktraktort is).Utálatos dolog.

11 hós kiscsaj anyuja

Szerintem itt az a baj, hogy egy nagytestű, alapvetően agresszív állatról van szó, aki NEM hallgat SENKIRE. Ha ne adj isten elkapja a babát, ember nincs, aki épen kiszedi a fogai közül.

Nem a kutya a hibás persze, hanem a hülye gazdája, aki nem nevelte meg. Csak sajnos ezen már nem lehet segíteni. Ha harap, támad, akkor el kell altatni, vagy el kell költözni, ha a kedves gazdája nem éri fel ésszel, hogy teljesen komolyan a gyerek életéről van szó. De ugyanígy lehet, hogy a felesége életéről is beszélni kellene, hiszen neki is simán nekimegy.