Na ehhez mit szóltok?

Nekem is mindhárom gyerekem velem aludt. Hiába volt a kiságy, kipróbáltuk de se nekem se a babának nem jött be. Én nyugodtabb voltam hogy közöttünk alszik és persze kényelmesebb is mint kikelni folyton az ágyból. A legkisebbiket próbáltam a mellettem levő kiságyba szoktatni, hogy hadd legyen már a kiságy kicsit kihasználva :), de amint beletettem rögtön kinyiltak a szemecskéi. Most 17 hós és természetesen még mindig velünk alszik a pici. Kapott egy saját ágyacskát amit a miénkkel összetoltunk és igy neki is kényelmes és nekünk is. Ha felsir cumiért csak odanyúlok és beadom neki.

Szerintem azért aludták át hamar az éjszakát is (1,1,3 hósan) mert érezték a biztonságot mellettem.

És mert annyira jó érzés érezni a közelségüket...:)

A cikket nem tartom tudományosan megalapozottnak, 16 fős vizsgálati minta egyáltalán nem reprezentatív. Másrészt amit a végén írnak: nem támogatják az együttalvást, ha a szülő pl. túl kimerült. Mutassanak olyan anyukát, aki az első hetekben (de írhatnék hónapokat is) nem túl kimerült időnként.

Az én kislányom 10 hós, külön alszik, de ha nagyobb lesz és igényli, bejöhet a nagy ágyba. Szerintem is minden szülőnek joga van eldönteni, hol aludjon a gyerek, ha mindkettőjüknek kényelmes az adott helyzet. A közös szülői ágyban alváshoz pedig fontos az apa beleegyezése is, az nem jó, ha az anya odaszoktatja a babát, miközben az apa emiatt nagyon frusztrált. (Sajnos ismertem ilyen családokat, egy ilyen "apró" nézetkülönbség idővel óriási vitákat váltott ki.)A családtagok igényein múlik, legyen úgy, ahogy mindannyiuknak kedvező. Ne sérüljön se a szülő-gyerek kapcsolat, se anya-apa kapcsolata.

Mindkét gyermekünk velünk alszik.

3 éves, 9 hós.

2,5 eves lesz a fiunk januarba. Nem alszik velunk egy agyba viszont egy szobaba alszunk. Az O agya nagyon kozel van a mienkhez. Amugy ha barmi baja van akkor velunk alszik.

Most koltoztunk nem reg, ido kellett neki mire megszokta az uj lakast es kornyezetet. Igy majdnem 1 honapig velunk aludt. Aztan O maga kivankozott a sajat agyaba.

Nekunk igy jo :)

Én is azt mondom, hogy mindenki érezze a saját gyerekének mi a jó. De a lényeg, hogy pihentek és kiegyensúlyozottak legyenek. De erőszakkal semmit sem szabad. Gondolok itt a külön szobába megy akko is.

Fontos még az apa beleegyezése is, ez biztos.

Amúgy nálunk 8 hónapos koráig kiságyban volt, apa oldalán, mert enyémre nem fért. Bár jó kislány volt. Én nem arra ébredtem, hogy sír éjjel, hanem hogy olyan síri csönd van, lélegzik még? Hál istennek soha nem volt baj. De anyai ösztönből én felébredtem, meg apa is nézte ha úgy volt. Aztán 8 hónaposan nagyon beteg lett, kórházba került. amikor hazahoztuk magunk közé tettük. Ottragadt. :)

De olyan jó volt hogy éreztük az illatát. Ha köhögött, baj volt, egyből emeltük fel ha fulladt. Ha lázas volt egyből éreztem már éjjel a kis kezén, testén. Tehát vannak dolgok amik tényleg ősi érzések. Érdekes dolog ez. Megfogalmazhatatlan mikor ott érzed magad mellett. Ráfeküdni meg nem fogsz, megérzed. Persze nem pár hónapos picikéről van szó. Hanem mikor már forgolódik, mozog. Amikor nagyobbacska akkor azt vettem észre, hogy nem férek el az ágyban, apa is, de ő olyan jót aludt középen. Olyan édes volt. Mostmár viszont 4 és fél évesen eljutottunk oda, hogy kap ágyat. Az én oldalamon aludt, odatolva az ágyamhoz. Így ott van egy karnyújtásnyira, ha van valami akkor félálomban megsimogatom, ha kitakarózik betakarom. Nem kell felkelni se neki, se nekem, alszunk tovább. Viszont mindenki tud kényelmesen aludni. Így kicsit apa marad ki a gyerkőcből. De azért néha aludhat köztünk, de inkább pénteken, amikor nincs másnap ovi, munka. Közöttünk valahogy sokkal jobbakat alszik, öröm nézni. De azért igyekszem tartani, hogy a saját ágya azért van, azért kapta. meg mostmár nagyobb ágyat kapott, mert ő már nagylány. Ha szerencsénk van kiszolgálja felnőtt koráig. Igaz a szobában kevés hely van a két ágy mellett, de együtt vagyunk. Ez nekem nagyon fontos. Aztán gondolom úgy is eljön az az idő mikor kérni fogja a külön szobát. Örökre úgy sem fog ott aludni. Addig meg imádjuk.

Bár akinek van több nem tudom hogy bírja. :) Azért akkor már nehezebb lenne, vagy egy extra nagy ágy a megoldás.

Amúgy azt tapasztaltam, hogy annyiból volt rossz kicsit amíg közöttünk aludt, hogy nem tudtunk úgy egymáshoz bújni este a párommal. Úgyhogy most néha ezt kiélvezzük. Nem szexre gondolok, hanem tényleg szeretgetésre, ölelésre, jó egymás közelsége. Miközben a kicsinket látjuk, jót alszik, szuszog. Imádjuk!