Szívtelen anya az, aki külön gyerekszobában hagyja aludni a gyerekét?

13 hetes kismama vagyok és már most téma a környezetemben a gyereknevelés. Főleg, hogy a barátnőmnek van egy 4 hós kisfia. Ők úgy alakították ki a szobát, hogy egy pici helyen alszik Ő és a Férje, a babaágyban a kicsi és a kutya is bemehet a szobába.

Én úgy gondolom, hogy teljesen természetes, hogy nálunk egy külön szoba lesz berendezve Neki, ahol lesz éjszakai fény, sólámpa, felhúzható játék, amit már a pocimban is hallhat, esti simi, puszi, és szépen kimegyek. Egy relaxfotelt szeretnék csak betenni amiben szoptatok és majdnem vízszintesig dönthető, így ha mégis elszunnyadok, arra jó, de NEM akarom rászoktatni magam és a kicsit arra, hogy együtt alszunk!!

Nem gondolom, hogy korrekt, ha valamit engedek pár hónapig évig, majd utána már nem szabad.

Hogy élünk szexuális életet? Ha jön a tesó, már két gyerek alszik majd az ágyban, mint sok családban??

Van kutyánk is, imádom, sokak szerint már túlzottan is, de bármennyire is szeretem, nem jöhet be a hálónkba, higiéniai okok miatt. (pedig havonta fürdetjük, séta után lábtörlés, negyedévente féreghatás, szóval tiszta kutya, de mégis kinnt szimatol és játszik a többivel)

Ti hogyan oldottátok ezt meg?

Kegyetlen az, aki nem hagyja hogy a házassága és a magánélete is rámenjen a baba kiskorára???

Szeretem a Kicsit már most, de a Férjemet is és nem engedhetem meg magamnak, hogy azért a 10-15 évért, ameddig a gyereknek nagyobb szüksége van az anyára, minden figyelmét és az ideje 100%-át csak Neki szentelje, mialatt a házassága tönkremegy, hiszen sok helyen látom, hogy ahogy a baba megszületik az anya és az apa is csak a gyereket "nézi"... Egymásra többet nem néznek, vagy nem "úgy"...

Nektek mi a véleményetek ezekről?? :)