Szívtelen anya az, aki külön gyerekszobában hagyja aludni a gyerekét?
13 hetes kismama vagyok és már most téma a környezetemben a gyereknevelés. Főleg, hogy a barátnőmnek van egy 4 hós kisfia. Ők úgy alakították ki a szobát, hogy egy pici helyen alszik Ő és a Férje, a babaágyban a kicsi és a kutya is bemehet a szobába.
Én úgy gondolom, hogy teljesen természetes, hogy nálunk egy külön szoba lesz berendezve Neki, ahol lesz éjszakai fény, sólámpa, felhúzható játék, amit már a pocimban is hallhat, esti simi, puszi, és szépen kimegyek. Egy relaxfotelt szeretnék csak betenni amiben szoptatok és majdnem vízszintesig dönthető, így ha mégis elszunnyadok, arra jó, de NEM akarom rászoktatni magam és a kicsit arra, hogy együtt alszunk!!
Nem gondolom, hogy korrekt, ha valamit engedek pár hónapig évig, majd utána már nem szabad.
Hogy élünk szexuális életet? Ha jön a tesó, már két gyerek alszik majd az ágyban, mint sok családban??
Van kutyánk is, imádom, sokak szerint már túlzottan is, de bármennyire is szeretem, nem jöhet be a hálónkba, higiéniai okok miatt. (pedig havonta fürdetjük, séta után lábtörlés, negyedévente féreghatás, szóval tiszta kutya, de mégis kinnt szimatol és játszik a többivel)
Ti hogyan oldottátok ezt meg?
Kegyetlen az, aki nem hagyja hogy a házassága és a magánélete is rámenjen a baba kiskorára???
Szeretem a Kicsit már most, de a Férjemet is és nem engedhetem meg magamnak, hogy azért a 10-15 évért, ameddig a gyereknek nagyobb szüksége van az anyára, minden figyelmét és az ideje 100%-át csak Neki szentelje, mialatt a házassága tönkremegy, hiszen sok helyen látom, hogy ahogy a baba megszületik az anya és az apa is csak a gyereket "nézi"... Egymásra többet nem néznek, vagy nem "úgy"...
Nektek mi a véleményetek ezekről?? :)
válasza: válasza:Nem attól vagy szívtelen, hogy külön szobában akarod altatni a babádat. Akkor vagy szívtelen, ha neki rád lenne szüksége, mondjuk éjszaka is, de te ragaszkodsz a terveidhez. Persze rá lehet nevelni, hogy ne legyen rád szüksége, csak hát hm-hm.
Mindenestre remélem összejön úgy, ahogy nem, mert ha esetleg kilóg majd az elképzeléseidből a baba, akkor mit fogsz csinálni? Hogy akarsz egy újszülöttet nevelni?
Amúgy mintha magamat hallanám, amikor még terhes voltam. Majd én, majd nekem máshogy lesz, majd megmutatom neki, rászoktatom! Aha... Most épp itt aldzik a mellkasomon, mert két napja nyűgös és csak velem nyugszik meg. Egyrészt a szívem szakadna meg, ha hagynám nyűglődni, sírni, másrészt kettő perc alatt őrülnék tőle meg. Az éjszaka felét is nálunk tölti az ágyban, a másik felét a kiságyában. Mert így mindhárman nyugodtabban alszunk. És nincs a világon szebb érzés, amikor rajtad szuszog békésen, mosolyogva a gyereked. Pedig én sem gondoltam volna terhesen a felét sem ennek, nem vagyok egy romantikus, érzékeny alkat.
válasza: válasza:Én is nagyon sok mindent terveztem terhesen. Hát a felét sem tudtam megvalósítani, mert a babám mindent felrúgott.
Amúgy 3 hónapig közös szobában aludtunk, de külön ágyban. Már 1 hónapja van külön szobája. Mennyivel könnyebb volt az élet amíg együtt aludtunk! Elég volt csak kinyújtani a kezem, ha nyöszörgött és meg tudtam nyugtatni. Most meg ki kell kelnem a meleg ágyikóból, átmenni a másik szobába és ott állni a kiságy felett amíg biztos nem leszek abban, hogy alszik. Mert kinek van kedve bebújni az ágyba és 2 perc múlva újra felkelni. Sokszor aludni sem tudok, mert azt hallgatom, hogy nyöszörög-e vagy sem. Mert a bébiőr csak a hangosabb zajokat közvetíti. Néha hajnalban ha nagyon fáradt vagyok, magam mellé veszem a nagyágyba és alszunk 9ig :) Na de ez van, már nem férünk el egy szobában.
válasza:Hajrá,hogy a terveid megvalósuljanak!
Szülés után is jelentkezz be pár hónappal,hogy az összes tervedből mindet sikerült e megvalósítani!Kíváncsi lennék rá.
Nekem két gyerekem van.A lányom nagyon nehéz szülés után lett meg.Másfél évig 2 óránál tovább nem aludt egyfolytában még éjszaka sem.Először hasfájós volt,utána a fogzás kínozta.Szopott 2 éves koráig,nem bírtam volna elválasztani.Anyás volt,rajtam csüngött,velünk aludt.Babakocsit nem tolerálta,kézbe volt csak hajlandó lenni.Most 9 éves,már saját szobája van,amibe hajlandó egy éve aludni is.
A fiam 4 hónapos.Nagyon könnyen született.De egyáltalán nem volt hajlandó szopni egyik mellemből sem(okát nem tudjuk)Tápszert kap születésétől fogva.
Első perctől kezdve önállóan elalszik a kiságyában,ha nem fáj az ínye, nem szereti,hogy sétálok vele.
Órákig lehet vele babakocsival sétálni,most már csak egyszer ébred fel hajnalban enni.
A két gyerek teljesen ellentéte egymásnak!
Szerintem ne támassz nagy elvárásokat a gyerekeddel szemben,mert az a gyerekednek lesz rossz!
A lányom osztályelső,nyugodt,kiegyensúlyozott gyerek.Egy-egy náthán kívül más betegsége nem volt.Szerintem megérte az a sok átvirrasztott éjszaka.
válasza:Huhhh... Nem is hittem volna, hogy egy ilyen kérdés ennyi indulatot hoz ki az emberekből/anyukákból.
Ismét mondom, higyjétek el, én szívesen elmodnom majd a tapasztalataimat, már több témában meg is tettem itt, mert kérték és éppen ott is azt mondogatták, hogy majd meglátjuk (más téma volt) ÉN megosztottam a (POZITÍV) tapasztalataimat, de már senki nem reagált rá... De itt is megteszem majd, hátha... :)
Természetesen NEM arról beszéltem, hogy ha a babámnak rám lesz szüksége és pár hetes nem megyek be Hozzá, nem veszem fel. Fogom hagyni, hogy a mellkasomon nyugodjon meg, megpuszilgatom, leülök Vele, biztosítom Róla majd mindig, hogy ÉN ottleszek Neki!! :)
DE azt sem fogom hagyni, mint nagyon nagyon sokat a környezetemben, akik közlik velem, hogy ohh.. nálunk a gyerek irányít.. arra megyünk, amerre Ő akar, azt csináljuk amit Ő akar, addig állok az ágy mellett, amíg Ő akarja.. Na EZT nem fogom engedni magunknak!
ITT már nincs család és nő meg férni, hanem egy rabszolga anya van, aki ennek hosszútávon majd csak a levét issza meg. Az én édesanyám is részben elkényeztetett engem és ma már nem így csinálná.
Ha az ELSŐ próbálkozásnál, hogy a mamánál hagy sírtam, Neki jól is esett, hogy Őt akarom és többet nem is próbálkoztunk!!! (EZT nem lett volna szabad itt abbahagyni! Imádtam a nagyijaimat, megszoktam volna, ha megfelelően szoktatnak és akkor kettesben is lett volna magánéletük!!)
Ő is csak engem figyelt és nem is tudták megőrizni a NŐI és FÉRFI képeket a másikról.
Elveszett.. Szeretik egymást, együtt élnek, de más lett, minta ezt külön szem előtt tartották volna.
Szóval kérlek anyukák ne keverjük össze a szeretetmegvonást, attól, hogy a gyerek madzagon rángat minket!
Mert mint mondtam, mindig ottleszek Neki, de ha érzem, hogy át akarja venni az "irányítást" akkor mondom, hogy ÁLLJ! De szeretnék odaadó, szerető, megérető, nyugodt és kiegyensúlyozott anyuka lenni és emellett, figyelmes, erős, kitartó, igényes, ötletes és csinos NŐ és Feleség maradni a Férjem számára!
Meg lehet csinálni, HA akarjuk és eltökélkjük!
Én hiszek benne... :))
válasza:Az a baj, hogy olyanról alkotsz konkrét véleményt, hogy így meg úgy lesz, amiről még fogalmad sincs. Ez nem hasonlít egy munkahelyhez, egy kutyához (mániákusan a kutyához hasonlítgatod a gyereket hát hmm... egy kutyát tudsz idomítani, egy gyereket nem kéne), még egy pasihoz sem! De nem baj, ámen legyen, ahogy akarod. Csak ne neveld ki már idő előtt abból a szegény kisbabából, hogy valaha neki is önálló akarata legyen, ne csinálj belőle idomítható bazári majmot. Azt meg kár ötvenedszerre is leírnom, hogy a baba úgyis mutatja majd az utat, úgyse vagy ezt hajlandó megérteni. Nem is lehet, amíg az ember nincs benne. Ez nem jelenti azt, hogy valaki, rabszolga anya lesz, ám az sem jó kilátás, ami felé Te haladsz, hogy a babából idomítasz valami akarat nélküli rabszolgát.
Nekem még csak 5 hónapos a kislányom, rengeteg dolog van, amit most valahogy elképzelek, hogy fog történni, de tudom van rá esély, hogy minden fortélyomra szükségem lesz, ha meg akarom majd oldani az adott helyzetet.
Épp ezért megtanultam meghallgatni tapasztalt anyukák tanácsait, leszálltam a magas lóról. Persze ez terhesség alatt épp az ellenkezője volt. Pont, mint Nálad! :))))
válasza:?!! Ki beszélt ilyenekről?
Ha lenne kutyád (olyan amivel foglalkozol is) pontosan tudnád, hogy mire gondolt a kérdező amikor párhuzamot állított.
IGEN, köszönöm 10:02-es :)
Ha lenne kutyája, tudná azt is, hogy egy állatszerető ember nem IDOMÍTJA a kutyáját, hanem tanítja, neveli, foglalkozik Vele...
De nembaj, Ő csak a saját sztoriát tudja leírni. Mindenki másképp csinálja és azt tartja jónak.
:)
Nincs ezzel baj... És ismétlem, hogy nem azokat tervezem el és látom előlre, hogy a gyerek hasfájós lesz-e, szopik-e vagy nem, milyen gondok lesznek... Persze, lehet adódnak olyan nehézségek, amire nem is számítottam és nagyon nehéz lesz.
DE vannak alapvető dolgok, amit fontosnak tartok és nem engedek belőle. Ez nem is feltétlen a kisbaba, csecsemő korban jön majd ki, hanem kicsit időseb korában, amikor majd jönnie kell a következetességnek és a határozottságnak a szeretet és biztonságérzet megadása mellett!! Hiszen ilyenkor rontják el főleg az anyukák, hogy nem alszik éjjel?? Nembaj, kimegyünk tv-zni! Hát akkor miért érné meg neki aludni??? :D
Vagy mennek vhova és mondogatja, gyere már, gyere már.. nem jön a gyerek.. na jó, addig anyuka beszél egy másikkal... de ha nem követeli meg apró dolgoknál, amit kér/mondd, hogy várja el, hogy kedves, szófogadó gyerek legyen majd belőle.. És itt kezd majd a gyerek irányítani!! :) :D
És szegény mártír szülő meg majd mondja a másiknak.. Nézd meg, nem fogad szót... :)
Háááát igeeen... Időben kell tudni mit hogyan kell csinálni... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!