Mit lehet tenni a babával, hogy egyedül aludjon el?

Én azokkal érek egyet akik veszik a fáradtsgot és megtanítják a kicisket egyedül elaludni.

Úgyanis erre magától egyetlen emlős sem képes, viszont, ha nem tanulja meg időben a gyerek, hogy egyedül is biztonságban van, akkor könnyen lehet, hogy később alvászavaros lesz. Ezt pedig egyikünk sem akarja gyerekének.

Nálunk minden rendben ment 6 hónapig és kb 2 hétig. Addig ugyanis minden éjszakát átalud kisfiam, egyedül az ágyában. Mellettünk sosem tudott elaludni, kényszerből sem. Azt sem tudtam milyen az amikor a gyerek éjjel felsír, Aztán megtudtam. 4 hónap pokol következett az életünkbe. A végére én nem aludtam éjszaka egyhuzamban többet mint 2 órát, férjem alig aludt, pedig neki reggel dolgoznia kellett menni. Ha odvettem magam mellé, akkor aludt szépen, aztán nyaggatott, reggel a fejünkön mászott keresztük, amikor már felébredt, éjjel rugdosott álmálban, keresztbefordult, szó szerint kitúrt az ágyból. Akkora karikák volak a szemeink alatt, hogy alig látszottunk ki mögüle. Nem kívánom senkinek.

Elolvastunk egy raklap szakirodalmat. Hogy kiderítsük mit ronthattunk el, és egyáltalán helyre lehet-e még hozni.

Végeredmény: kezdtünk mindent előről. megtanítottuk magától elaludni. A gond csupán az, hogy amikor még pici, ez a folyamat sokkal gyorsabb, amikor meg má fel tud állni az ágyban, neki is rosszabb!! három napba telt, de azóta (most már fél éve) ha beteszem a kiságyába este vagy nappal, nyugodtan csendben elalszik, és mosolyogva ébred. Ébredés után meg még eljátszik az ágyában. Ő is sokkal nyugodtabb, és mi is. (éjjel 11 órát alszik egyhuzamban, napközben pedig 2-3 órákat).

Ha köztetek alszik, nem csak,hogy nem tanul meg egyedül elaludni, de veszélyben is van. Nem egy esetről hallottam már, hogy éjjel véletlenül megfulladt a pici, mert rágurult az apuka, vagy a paplan alatt nem kapott levegőt... Én nem ajánlom senkinek, hogy a nagy ágyba odavegye a gyerkőcöt. Tudom jó érzés, hogy ragaszkodik, és ott szuszog, de higgyétek el, neki ez valójában nem jó! csak ő még nem ismer más lehetőséget, hogyan ismerhetne??

Azt ,hogy a szülők mit csinálnak éjjelente azt meg el sem tudom képzelni... mozdulatlanul aludni, azért, hogy egy csöppség nyugodtan aludhasson?!? a többiről nem is beszélve.

Ha érdekel, szivesen küldök mailben infokat, de helyedben meganítanám neki a kiságyát szeretni, és ott aludni. Mindenkinek ez a legjobb, Főleg a babának, nappal is sokkal kieegyensúlyozottabb lesz, és Te is nyugodt lehetsz, hogy biztosan nyugodtan alszik a pici.

Én csak sajnálni tudom azokat a szülőket,akik könyvekből akarnak gyereket nevelni.

Nekünk sem pszichológusra,se szakkönyvekre nincs szükségünk a gyerekeinkhez.Egyszerűen rájuk vagyunk hangolódva,az ő igényeiket igyekszünk kielégíteni,és összeegyeztetni a normális élettel.Mégis ki tudná nálunk jobban,mi a jó nekik???Belőlünk vannak.

A 5-6 válaszoló.

Hát én ezt a mellkason alvást pedig egyszerűen el sem tudom képzelni hogy kivitelezhető,hogy közben te is alszol.Szerintem így egyáltalán nincs biztonságban a baba.

Nem félsz,hogy leesik?Netalán még az ágyról is?Végül is,ha alszol,esetleg a sírására ébrednél fel.

Nálunk is voltak kisebb zavarok nagyobb korban.

Pl:mikor beteg volt,az ágyunk mellé tettük az ágyát,pár napig ott aludt,de csak mert nagyon aggódtam,lázas volt,nagyon náthás,tehát éjszaka is felébredt.

Utána természetesen nem akart a szobájába aludni,de pár nap hiszti,és megint helyreállt a rend.És igen,én is megemlíteném,hogy össze is zavarta a gyereket,mert volt pár éjszakánk amit nem aludt végig.Ez is csak azt bizonyítja,hogy ez csak szoktatás kérdése.

Azóta is úgy van,ahogy az egyik válaszoló írta,hogy egy huzamban alszik 10-12 órát,mosolyogva ébred,eljátszik az ágyikójába is...stb..szóval nincs ezzel semmi problémánk.

Egyébként is,szerintem aki nem következetes a gyereknevelésben,az nem hiszem,hogy a gyereke javát tartja szem előtt,inkább a saját kényelmét.

Az úton sem engedjük futkosni,pedig szívesen tenné azt is.

Sőt egy csomó dolgot nem engedünk a saját érdekében.

A majomszeretet nem válik a gyerek előnyére.

Az összebújásnak,a testi kontaktus megteremtésének is megvan a maga ideje,és jó ha a baba is megtanulja.

Nem kell semmit megvonni tőle,csak ésszerűen gondolkodni,arra pedig a felnőtt képes,a gyerek úgy tanulja(már ha ezt látja).

Szerintem a kiságyba is bele lehet minden gyereket szoktatni,de nem biztos,hogy van rá jó tanács melyiket hogyan.Egész egyszerűen nem egyformák,mint ahogy mi sem.

Egyikre így lehet hatni,másikra úgy.Türelem,és kitartás mindenképp kell hozzá.

Az első válaszoló vagyok.

Nem tudom hol olvastátok azt, hogy a kisbaba, aki a szüleivel alszik az nyugtalan, sírós, kiegyensúlyozatlan gyerek???

Az én babám az első 6 hétben a kiságyban "aludt" minden este, felváltva a párommal ringattuk, járkáltunk vele sokszor hajnalig, próbáltuk megnyugtatni, de amint letettük a kiságyba szó szerint üvöltött. Ha éjszaka felébredt szopizni mire oda mentem hozzá kivettem a kiságyból, kiültünk a fotelba, elhelyezkedtünk már éber volt és nem tudott visszaaludni. Volt, hogy a fáradságtól majdnem kiesett a kezemből a gyerek, mert elaludtam szoptatás közben. Aztán egyszer az ágyban szopiztunk, elaludtunk közben mindketten és a babám reggelig meg sem nyikkant, békésen szunyókált mellettem. Akkor döntöttem el, hogy amíg szopizik a nyugalma érdekében így fogunk aludni. Azóta nincs próbléma az éjszakai alvással, max. egyszer kel fel, szopizik egy pár percet és már alszik is. Reggel kacagva / nem mosolyogva.../ ébred, kipihent ő is és én is, napközben zokszó nélkül alszik a kiságyában, hosszasan elbeszélget ugyancsak a kiságyban a kis "barátaival", tehát le tudja magát foglalni. Van rendszer az életünkben, mindennap ugyanakkor megyünk sétálni, fürödni aludni. Minden este 8-kor a kislányom kivétel nélkül már alszik, nem közénk teszem, hanem mellém, mert a férjem sokat forgolódik, én viszont a születése előtt is abban a pózban ébredtem mindig reggel, amiben lefeküdtem, nem félek, hogy ráfekszem.

Természetesen nem akarom ezt csinálni 18 éves koráig, de amíg ez mindkettőnknek jó, addig így fogunk aludni. És még annyit, hogy engem nagyon kicsi koromtól külön szobában altattak anno a szüleim, ugyanazon földhözragadt elveket vallották, mint sokan akkoriban és most, nem alhattam velük ha féltem, mert a gyereknek a saját ágyában a helye, nem kapcsolták fel nekem a villanyt / akkor még nem volt éjszakai fény /, mert sok lesz a számla stb. Imádom a szüleimet, de ennek túlajdonítom azt, hogy 30 évesen még mindig félek egyedül a sötétben, ha a férjem hajnalban elmegy otthonról felkapcsolja a nappaliban a villanyt, hogy szűrődjön be egy kis fény a szobába, mert másképp nem merek aludni. És ha véletlenül egyedül aludtam / mostmár persze nem / mindig rémálmaim voltak. Hát ezt nem akarom a saját gyerekemnek.

Hát igen,mert egyik végletből estek a másikba.

Én sem hagynám a gyerekem üvölteni,de nem is altatnám mellettem.A gyerek igényeihez is kell alkalmazkodni,olyan megoldást találni,ami mindenkinek jó,és nem borul fel tőle a normális élet.Mert én azt semmiképp nem tartanám elfogadhatónak,hogy a gyerekek a szülők között aludjanak.

Valahogy csak rá kell szoktatni,hogy mindenkinek megvan a maga alvóhelye.Én úgy kezdtem,hogy a gyereknek megvolt a saját szobája,benne a saját ágya.Én pedig az első pár hétben,amíg éjszaka is szopott,illetve felébredt,beköltöztem hozzá egy külön ággyal.

Ez kb 8-9 hétig tartott,és átaludta az éjszakát mindkettő.

Ha sírt az ágyban ott voltam,nyugtatgattam,simogattam beszéltem hozzá,ha szükséges volt kivettem.De mindig az ágyába tettem vissza aludni.

Azóta sincs gond az alvással egyik gyereknél sem.

A lányom 2 múlt,most ér majd a félős korszakba,de megoldjuk azt is úgy,hogy a saját szobájában,a saját ágyában marad éjszakára.

nem hizsek az éjszakai fényekben, sem abban, hogy ösztönösen kéne tudnia minden szülőnek nevelnie a gyerekét. Az aki nem olvasott el egy gyereknevelésről szóló könyvet véleményem szerint vagy nagyon öntörvényű, vagy hazudik! kezdő szülőként mondhatom (8 év babysittelés után csecsemőktől kisgyerekig minden korban) hogy igen is szükségem volt arra, hogy szakemberek írásaiból megértsem mi is történik egy újszülött életében, ill egy-két hónapos mit érzékel stb.

Igen is hasznos, ha valaki tudatosan neveli a gyermekeit, és tudja, hogy mit miért csinál. Minden tiszteletem azoké, akik ezt ösztönből képesek csinálni, és jól csinálni. Ettől még a gyermek pszichológia tudomány, és sokan foglalkoznak vele, talán pont azért, mert talán mégsem mindenki számára egyértelmű a "gyermek".

Lehet a gyerekkel aludni, de ez neki nem jó. minél később "választod" el maadtól annál nehezebb mind a szülőnek, mind a babának, de ebben az esetben a baba érdekeit kell szem előtt tartani!

Vajon miért van az, hogy egyes gyerekek a kórházból hazatéve szinte azonnal minden éjszakát átalszanak, és mind ezt egyedül a kiságyukban.... "biztos kegyetlenek a szülők" "azok más gyerekek, az enyém különleges" vagy mi minden zajlik le ilyenkor azokban a szülőkben akik maguk életét háttérbe helyezik (vagy tényleg háttérbe helyezik?)

, és haggyák, hogy egy pár napos csöppség uralkodjon rajtuk...

ha egy kutyáról lenne szó, azonnal kivágnák az ágyukból? vagy azt is bevennék. ugyanis ez ösztön mind az állatoknál, mint az embereknél. De mind a kettőt meg lehet tanítani egyedül aludni, és egyik sem lesz leleki sérült ettől. Viszont mindenki élete kényelmesebb és nyugodtabb. Az ember úgy élheti felnőtt életét, ahogy mások....

Mert ne mondja nekem senki, hogy este 8kor leteszi a gyereket aludni és 10-11 között mellé bújik az ágyba, mire a pici nem ébred fel, csak odaengedi szüleit, akik addig megnézték az esti filmet, vagy megvacsoráztak... vagy a pici is csak 11 körül fekszik mint a szülők? mert ha igen, hát ebből lesznek az alávszavarok!

Egyet tudok minden olyan módszerrel érteni ami a gyermekeknek gyengéden vagy célravezetően megtanítja az önállóságot, és azt, hogy Papa, és Mama szeretete akkor is megvan amikor nincsnek ott vele.

Szerinem kiegyensúlyozott gyerekeket csak így lehet nevelni. Jó érzés a feltétlen szeretet és (majomkodó) ragaszkodás, de nem biztos, hogy egészséges is.