Fordult elő, hogy mások etették/akarták mindennel etetni a babátokat?

Ahhhh, állandóan tömték volna anyósom+apósom mindenféle vacakkal, ha nem vagyok résen, akkor már 4 hósan belediktálják a mogyorós csokoládét... és hasonló dolgok, fél évesen epret adtak neki a tudtom nélkül és súlyos ekcéma lett belőle stb. Nagyon kemény harcokat vívtam velük emiatt, odáig jutottunk, hogy nem bíztam rájuk, hanem csak akkor lehettek az unokájukkal, ha én is ott voltam :s Mostanra már javult a helyzet, a nagyobbom 3 éves, a kicsi 1.5, mostmár el merem engedni hozzájuk őket, bár tudom, hogy a papa így is drazséval tömi őket sutyiban - de legalább csak ebéd után. Már ez is nagy-nagy haladás, és mivel tudom, hogy ez a gyengéjük, hát úgy készülök, hogy miután hazajönnek, barackot meg szilvát faljanak itthon, hogy megússzuk a szorulást.

Nem értem, miért nem lehet elfogadni és FELFOGNI, hogyha egy anyuka nem-et mond valamire... anyukám pl mindenben elfogadja az én álláspontomat nem csak evés terén, hanem nevelés napirend stb, de anyósék egy külön történet sajna :-( hát ez van

A saját anyám próbálta a tejfehérje allergiás gyerekemnek a szájába nyomni a tejeskávéjába mártott kristálycukrot! (Azzal a szöveggel, hogy: "Én is utáltam, amikor a nagyszülők ezt csinálták, de olyan jó...") Épp el tudtam kapni a kezét.

Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy SOHA nem hagyom a gyerekeimmel egyedül. Így járt...

Nemrég rokonoknál voltunk szülinapozni. Az akkor 7 hónapos lányomnak nyomták a szájába a sütit. Megnyalta, majd látszott rajta, hogy nem ízlik neki. És ki voltak akadva, hogy milyen gyerek, aki nem szereti a tortát? Én meg mondtam, hogy nem is baj. Megnyalta, tudja mi az, de nem kell rögtön megtömni vele.

Abból nem csinálok problémát, ha épp csak belekóstoltatják valamibe (pl. francia saláta-evett már tejfölt), de attól ki vagyok, hogy olyankor vérszemet kapnak, és rögtön egy egész adagot beletuszkolnának.

Ilyenkor szólok, hogy köszi, de elég lesz neki.

Ó, kinek nem?! :)

Anyós folyton, ő már úúúúúgy összetörné a leveskéből a répát... Ezzel nincs is baj, de egyelőre külön főzök a gyereknek és nem a mi ételeinkből veszek ki. Az ő főztje egyébként is zsíros, a levesen 3 cm-es zsírréteg van, mert hát ugye csak a házi pipikéből van jó leves. Na, meg a hülye sztorijaival nyír ki, hogy a Lacika már 4 hónaposan ette a pörköltet nokedlivel... és mindenki kezéből kivette az ételt...

Hiába mondom neki, hogy most majd Mikulásra is inkább gyümölcsöt kérünk, de az úgy nem jó, mert csokit kell adni az akkor 8 hónapos gyereknek.

Nálunk még nincs nagy gond ebből, mert én már a gyerek születése óta kiosztottam párszor az egész családot, hogy nem kérek a hozzászólásokból, megjegyzésekből, kéretlen jótanácsokból, stb - mivel a terhességem alatt már bőven kijutott belőlük, olyannyira, hogy mire megszületett a babám (első unoka mindkét oldalról) addigra már tikkelt a szemem ha csak kinyitották a szájukat.

A babám lassan 7 hós, pár hete már elkezdtük a hozzátápit, na a hétvégén már mondta is apósom és anyám is, hogy ugyan már a krumplipüréből mér nem adunk neki egy kicsit, hisz csak egy kis tej meg egy kis margarin van benne. Mondtam hogy nem, van saját kajája.