Anyukák, akik vittétek/ viszitek tornára a babátokat! Írnátok felülésre gyakorlatokat?

Szia, a fejlődésneurológus majd megmondja neked részletesen, hogy hová kell vinned és milyen gyakorlatokat kell akár otthon is végeznetek - én 3 hónapos korában vittem magán gyerekorvoshoz és magán fejlődésneurológushoz a fiamat, mert a gyerekorvosom és a védőnőm hiába mondott akármit, én mentem a fejem után, mert 3 hónaposan nem nyomta ki magát a kisfiam, csak ejtette a fejét, és a gyerekorvos szerint ez teljesen normális volt! az eredmény: 4 hónapon át tornáztattam, hogy helyrejöjjön.

Fejér és Somogy megyében tudok neked segíteni magán fejlődésneurológus ügyben, nem olcsó, de ha úgy érzed, hogy inkább talán az jobban megérné, írj nyugodtan!

- hozzáteszem, hogy amikor a kapott leletekkel mentem a gyerekorvoshoz státuszvizsgálatra még a vállát se rándította meg, holott a neurológus is megmondta, ha hasra fordította volna a fiamat látta volna, hogy baj van, mert látnia kellett volna!, én meg hiába dumáltam.

Szóval írj, ha erre laksz, segítek nagyon szívesen!

Szia, az első vagyok.

Én kétszer kérdeztem rá a fiam mozgására, mert egyszer státuszra vittem, másodszorra oltásra és úgy jött ki, hogy 3 hét volt a kettő között.

Amikor mondogattam, hogy szerintem valami nem stimmel először normálisak voltak, másodszorra amikor megint mondogattam, hogy de a fiam nem tudja a fejét sem szinte megemelni, a karjait derékszögnél jobban nem emeli, stb. nemhogy kinyomni magát hát nekemtámadtak mindketten, hogy mit siettetem, minden gyerek más, majd diszlexiás, diszgráfiás lesz, meg hogy pont az ilyen anyák miatt van ennyi eröltetett gyerek, stb-stb-stb. Teljesen lezsibbadtam, meg sem bírtam szólalni, csak álltam ott, mint egy ledermedt szobor. Hiszen én teljesen normálisan kérdeztem, beszéltem, hát az ember nem bunkó a gyerekorvosával meg a védőnőjével.

Aztán másnap amikor magamhoz tértem - mert bevallom rengeteget sírtam, már akkor elbőgtem magam, amikor öltöztettem kint a fiam, a párom is ott volt, hallott mindent, ahogy a váróban ülő kb. 4-5 anyuka is, ők is csak nézek rám.

Szóval másnap felhívtam azonnal egy magán gyerekorvost, aki még aznap fogadott is minket. Megnézte A-Z-ig a fiamat, még a torkát is, mindenét! - ilyeneket a gyerekorvos nálunk sosem csinált, néha még a hosszúságát se mérték meg, vagy én szóltam, hogy a súlyát meg kéne ám mérni! - és hasrafordította. A fiam ordított, mint egy kismalac, vérfagyasztóan. A doki azonnal megnézte a hátizmait és közölte, hogy szerinte a csuklyásizmai és az alsóbb nyakizmai olyan szinten le vannak ragadva, hogy nem is tudja, mit csináljon. Azonnal magán fejlődésneurológushoz küldött, mert a rendelésre 1 hónapot kellett volna várnunk, és nagyon szorított minket az idő. A neurológus is majdnem elájult, hogy miket beszéltek, azt mondta, hogy tornáztassam, vagy műtét lesz és kész. Úgyhogy ne hagyjam el, és ha sír is a gyermekem, akkor is csinálnom kell! Szóval lelkileg is felkészített.

És igaza volt, a fiam minden áldott nap üvöltött, ha nem is tornáztatni akartam, csak tisztába tenni már sírt, néha elég volt, ha csak a hátán feküdt és közeledtem hozzá...szerintem ez egyébként a lelki kapcsolatunkat is nagyon befolyásolta, mert a fiam egész idáig apás volt, kb. 2 hónapja lett az én fiam IS. - 14 hós -

A gyerekorvosunkat elfelejtettük, az oltásokat csak ő adhatja be, legutóbb, amikor voltunk akkor mondta, hogy nem látta, csak régen a gyereket, én meg beválaszoltam neki, hogy a magángyerekorvos látja havonta. És ezzel el is intéztem! A védőnői szolgálatról pedig lemondtam, írásban a polg. mest. hivatalban, egyszer kijöttek a gyámosok, olyan rendesek voltak, amilyen a védőnőm soha, és azóta sem láttam őket. Szóval ez az én történetem, és a válasz a kérdésedre csak nagyon kinyújtva sajnos - és ezért ne haragudj, remélem nem pontozol majd le. A gyerekorvos cart a fiamra...mert amit nem ír le, az elszáll és azzal már nem is lehet mit kezdeni, feljelenteni nem lehet, mindenki őket védi, max. váltani lehet, de itt csak ez az egy orvos van. Úgyhogy én váltottam, igaz 20 km-re van, de nem érdekel, csak a fiam.

Szia, én vagyok a sokat írogatós :-)

A magán dokink folyamatosan a fiamat figyelte, amikor az ölemben volt, nem engem nézett, csak hallgatott engem, azt nézte, hogy a fiam mire kapja fel a fejét, mennyire nézelődik, meddig terjed a mozgása. Aztán le kellett teljesen vetkőztetnem, még a pelust is, mindent le kellett vennem róla - minden vizsgálaton is - és elkezdte "tekergetni", előszőr sikítva ordított a fiam, aztán amikor már használt a torna, rájöttem, hogy nem is olyan vészes volt, amit először láttam, csak ugye a beteg fiamnak fájt, amikor úgy ért hozzá az orvos, hogy az neki volt rossz. - hozzá teszem, nem vadállat volt az orvos!

Aztán nekem jött a hidegzuhany, bevallom azt sem tudom, hogy tartottam magam a székben...talán azért nem estem le és kaptam sokkot, mert a fiamat tartanom kellett.. - hozzáteszem én Hellp-szindrómás voltam és abba a kevés százalékba tartozom, ahol a gyermek és az anya is megúszta épen - éppen feldolgoztam volna, hogy 20 percen múlott a fiam élete, az enyém pedig kb. 1 órán, amikor kiderült, hogy a gyermekorvos a védőnővel kánonban inkább elszúrta a fiamat, mint sem odafigyelt rá...nekem ezért is volt nagyon nehéz az az időszak, amikor a kisfiam sírt tornánál, én teljesen összetörtem, minden áldott nap sírtam-zokogtam, anyukám néha itt aludt nálunk, mert tényleg tönkrementem...ezt tényleg csak az tudhatja, aki éveket vár egy babára, aki majdnem meghal a hasában és utána még...ezt teszik vele...aztán fájdalmában sír a kezei között... - nem sajnáltatni akarom magam, de hidd el nagyon nehéz volt, a te kislányod már nagyobb, érteni fogja a dolgokat, nem fog vádlón rád nézni fájdalmában minden nap több alkalommal és nem fog elhúzódni tőled ahogy a fiam tette hónapokon keresztül...hidd el mindennek jó vége lesz!!! a legfontosabb az, hogy nem dugtad a homokba a fejed, ahogy sok anyuka teszi, hanem igenis te a sarkadra állsz és harcolsz, mert tudod, hogy a gyermeked érdekében teszed! Úgyhogy fel a fejjel, és így tovább előre a lányodért! :-) hidd el meglesz az eredménye!