Hogy tanítsam? Annyira elvagyok keseredve!

Szia, megnyugtatlak, az én fiam és a keresztlányom is ég és föld! A fiam pl. 14 hónapos, mutogatja az állatokat, ha kérdezem hol a paci, cica, vau, stb. de a keresztlányommal ugyanannyit van foglalkozva, mutogatva neki, mégsem érdekli. És itt a kulcsszó: ÉRDEKLI.

Ez kb. olyan, mint hogy vannak humán és reál beállítottságú emberek, vannak elméletiek - mint én - és gyakorlatiak - mint a nővérem, aki ha lenne rá lehetősége már biztos rallyversenyző lenne, vagy utasszállítókat vezetne, ameddig én örülök, ha a boltig eljutok kocsival.

Egy gyereket hiába ültetsz le magaddal szembe tanítgatni, könyvezni, mondókázni, ha mást akar éppen csinálni.

Jól írta valaki, hogy ha befejezte az önálló dolgokat odamegy és "szól", akkor kell ilyesmiket csinálni, ha csak úgy in medias res odamész és elrángatod a szentnek nem fog leülni mondókázni az tuti. Majd amikor úgy látod, hogy jó lenne egy kis közös foglalkozás ültesd le, mutogasd neki a könyvet, állatokat, faleveleket, kavicsokat, mindent, mert nekik még minden érdekes.

De azért azt ne várja el senki, főleg ne az érdekes rokonság, hogy 1 évesen zongoraelőadásokat komponáljon.

A férjednek meg annyit, hogy amikor az én párom egyszer előhozta, hogy a gyerkőc miért pakolja szét a fél fürdőszobát én csak annyit mondtam neki: mindennel tanul, de ha nem tetszik, vidd be a szobába és foglalkozz vele te, ameddig én főzök-mosok-takarítok. Soha többet nem szólt!

Én egyébként mindig ajánlgatom az "anya taníts engem" c. könyvet, nagyon jó dolgok vannak benne, amik lekötik a kicsit, egy része tényleg ösztönből jön, de azért vannak benne jó ötletek. Le lehet ingyen tölteni, nem is kell érte pénzt adni.

Nem kell tanítani. Az a lényeg, hogy érezze, hogy szereted, és ott vagy, ha szüksége van rád. Beszélj hozzá sokat, énekelj neki, mondj mondókákat, rövid verseket, még ha úgy is látod, hogy nem figyel, azért hallja a hangodat. Hagyj neki elég felfedezni való teret, ne kényszerítsd járókába, kiságyba. Nevezd meg a lakásban a tárgyakat, a játékait, amit megfog, séta közben azt, amit lát, a hangokat, amiket hall. Én is csak ennyit teszek a babámmal, kiegyensúlyozott, jókedvű, és csak úgy lesi el tőlünk a dolgokat, egyre többet utánoz.

Anyukádnak és a férjednek pedig mondhatod nyugodtan, hogy üljenek le és tanítsák, ha meglátják, mennyire nem egyszerű ez, abba fogják hagyni a piszkálódást.