Nem értem mit rontottam el. Vagy ez normális? Elvagyok keseredve.

Hagynod kellene sírni. Tudom, kegyetlen érzés, mert teljesen belelovallják magukat a hisztibe, ordítanak, lilul a fejük, levegőért kapkodnak, de mindez csak HISZTI. Nem lesz baja a gyereknek. Azért értél erre a szintre, mert mindig felvetted, előbb-utóbb elértél oda, hogy nem bírtad tovább, te törtél meg. Így érdemes hisztiznie. Majd akkor hagyja abba, ha látja, hogy nem ér el vele semmit. Ha kezdettől fogva ez lett volna, akkor két perc (vagy annyi se) után leállt volna, mára egy szava nem lenne. De hozzá kell szoknia, hogy nem lehet a nyakadban egész nap, te külön ember vagy, külön feladatokkal, amit el kell látnod. ha most nem lépsz a fékre ebben, nagyobb korában (pár évesen) is ugyanez fog menni. Inkább ilyen kicsi korban szokja meg. Nem természetes, hogy egész nap cipeld, áadásul csak te, mert ahogy írod, az apukájájhoz nem ragaszkodik ennyire :)

Amúgy én is ilyen gyerek voltam, egy ideig engedtek, de aztán anyukám és nagymamám megbeszélték, hogy ennek vége, és vége is lett.

Nem azt mondom, hogy ha sír, ne foglalkozz vele, de ha azért sír, mert letetted, és fel akarja vetetni magát, akkor légy keményebb. Te szabd meg, meddig van a kezedben, és mikor teszed le, ne ő legyen a főnök 5,5 hónaposan.

Sok sikert! Ne keseredj el!

Most jól le leszek pontozva,de muszáj leírnom.Rossz látni,h ennyi anyuka presztízskérdést csinál abból,h KI A FŐNÖK.Ez a "Most mutasd meg mert aztán késő lesz" olyan,mintha nem is egy pici gyerekről lenne szó.

Én felvettem őket mindig amikor kérték.Nem hagytam sírni őket, és mégis,nem lógtak rajtam,nem lettek letehetetlen hisztizsákok,önállótlan,elkényeztetett anyámasszony katonái.Sőt.Mivel biztosak benne,h ott vagyok,és megkapják azt a figyelmet amire szükségük van,nem csinálnak műsort,h kicsikarják maguknak.

Ha a kisfiad ilyen rövid idő alatt ennyire "hozzád nőtt",úgy,h előtte nem is szeretett kézben akkor annak oka van.Lehet,h valami olyan apróság volt,ami neked fel sem tűnt,vagy olyasmi aminek nem tulajdonítottál nagy jelentőséget,de valószínűleg megtörtént.

Valami miatt most nagyon nagy szüksége van rád,én nem keseríteném még jobban azzal,h erőszakkal "lerázom".Próbáld kendőben vagy kenguruban a hátadra venni,úgy lehet házimunkázni,és ő is élvezheti,h együtt vagytok.Ha régebben nem volt ilyen,akkor csak kisiklott a kerékvágásból,de vissza fog találni.

sztem az ösztönödre kéne hallgatnod, nem a külvilág elvárásaira. én ezt tettem, sokat volt kézben a kislányom, mégis, nincs semmi baja, el tud lenni magában, nem önállótlan sőt. én tudtam, éreztem, hogy azért akar kézben lenni, mert szüksége van rá. ezért azért vagy amazért, teljesen mindegy.

19,5 hónapos.

Biztos,hogy van vmi,ami nagyon zavarja.Szerintem sem kellene most "magára hagyni",még ha most úgy érzed is,hogy szinte "palira vesz".Nem egyszerű,de meg kellene keresni az arany középutat,hátha közben kiderül,mi okozta ezt a változást nála.

Kitartást kívánok!!

Én úgy gondolom, az ilyen "jelenségeknek" oka van, figyelni kell, megoldást keresni.

Nálam is voltak ilyen időszakok, én felvettem, magam mellé tettem éjjel, ha úgy jobb volt neki, megszeretgettem, ha arra volt szüksége.

Sokáig 5 percnél tovább nem maradt el, mással meg 20 perc volt a csúcs, ha elszaladtam kozmetikába rohantam haza, fodrász jobb volt, mert az apjával jól elvolt addig.

8 hónapos korától egyre többet játszik egyedül, vagy jön-megy a házban, előtte oda vittem a szivacsszőnyeget, ahol dolgom volt, akkor volt csend.

1 éves koráig velünk aludt. Máshogy nem volt hajlandó. Aztán láttam a jeleket és egyik nap próbaként betettem a kiságyba, amibe addig letenni sem lehetett még játszani sem, mert utálta. Aznap este abban aludt, azóta este bekéredzkedik aludni, nappal bekéri magát játszani kicsit. Most érett meg rá gondolom.

Ezeket azért írom, mert én nem hiszem, hogy a sírni hagyás megoldás lenne, legfeljebb azt tanulja meg belőle a gyerek, hogy ha baj van, nem kap segítséget.

Nehéz megkeresni az okokat, de hosszú távon érdemesebb. Persze biztosan vannak anyukák és babák, akiknél ez nem működik, csak a sírni hagyás, én is láttam már ilyet. Ha tanácsolhatom, előbb próbáld megoldani azt, amiért ilyen "függő" lett.

Esetleg nem vagy idegesebb, feszültebb? Nem változott valami fontos momentum a baba életében?

Ja és még egy gondolat. Ha csak az alvása alatt tudsz bármit elvégezni, az szerintem több, mint elég. Amikor fent van, lelkifurdalás nélkül foglalkozz vele. Ha van pihenőszéketek, tedd bele (bekötve persze), és vidd magaddal oda, ahol éppen dolgod van. Én hónapokig csináltam, ringatni is tudtam benne, el is aludt, ha úgy volt, meg gumikönyvet nézegetett, csörgővel játszott.

Próbáld ki, hátha ezek segítenek. Ne flancos székre gondolj, egy alap elég, nekem az ABC vált be például.

Remélem segítettem, minden jót kívánok.