Csak én vagyok ilyen maradi? Vagy megint én látom rosszul?

Nem akarok beléd kötni (biztos lepontozol majd ezért), de nem 6 hónapos korra alakul ki, érik meg, hanem 4-6 hónap között valamikor. Ha éretlen az emésztőrendszer 6 hónapos korig, akkor a tápszeresnek miért lenne érett 4 hónapos korban?

Tápszeres fiamnak elkezdtem 4 hósan, láttam, hogy a gyomra nem érett rá, bár ügyes volt a kanállal, inkább leálltam. Majd' 5 hónaposan kezdtem újból, amikor már simán ment minden, nem fájt a hasa semmitől.

Persze tök jó az anyatej, ha csak azt kapja 6 hónapos korig, de vannak babák, akiknek hiába van mennyiségileg sok tej, már nem elegendő tápanyag.

És az szerinted normális, hogy a barátnőm teje egyre fogy a baba igényeihez képest, 5 hónapos, de szerinte 1. a tápszer méreg, úgyhogy nem pótol, 2. csak szoptatni szabad 6 hónapos korig, nem kezd el hozzátáplálni. Remek, a gyerek 2 és fél óránként éhes (éjszaka is!), anyuka hullafáradt, de majd elmondhatja, hogy ő 6 hónapig nem adott mérget a gyereknek. És ez így szerinted jó?

Kicsit elkanyarodtunk a témától, bocsi.

:) Én nem értem kedves kérdező, hogy miért vagy kibukva! Téged senki sem akar arra kényszeríteni, hogy kezd el a gyermeked hozzátáplálását 4 hónapos korában! Innentől kezdve, azt hiszem a többi anya akaratához nincs közöd ugyebár, és nem is értem, hogy miért érdekel, hogy Ők mit csinálnak.

Engem személy szerint hidegen hagy, hogy ki, mit, és hány hónapos korban ad, vagy nem ad a gyermekének.

Ez szerintem ugyan olyan, mint a főzés.. Rengetegen elkészítik ugyan azt a fogás, mégis ezer féleképpen. Attól, mert Te máshogy látod jónak, az csak 1 vélemény, más pedig máshogy látja jónak.

Azt pedig ugyebár te is belátod, hogy még sok orvos is más-más véleményen van ezzel (és sok más) témával kapcsolatban is.

Lásd, pl nem kötelező oltások..

Ez is ilyen téma, hisz, pl a mi gyerekorvosunk azt mondta, hogy néha a babámnak adhatom a kifli csücskét 4-5 hós korban. Másik doki pedig váltig állítja, hogy nem szabad.

Ez nekik is saját meglátásuk... Kapunk/kapnak bizonyos információkat, azokat egy csokorba szedjük, mérlegelünk, és saját belátásunk szerint döntünk, hogy szerintünk melyik a jobb megoldás.

Itt az a probléma, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy a másik anyuka nem úgy gondolja, ahogy mi.. :)

Pl nagynéném 3 éves koráig szoptatta a kisfiát. Nekem erről megvan a saját véleményem, de különösképpen nem érdekel, hisz Ő így látja jónak, én pedig ezt elfogadom. Én adtam a kifli csücskét az 5 hósomnak, a nagynénémnek biztos megvolt róla a véleménye, de igazából nem érdekelte.. :)

A gyereknevelés is hasonló téma... Én elvárom a gyermekemtől, hogy a saját ágyában aludjon, és reggel, mikor felkel odabújhat apu és anyu közé, nagynéném és a férje pedig engedi, hogy a kissrác minden éjjel az ágyukban aludjon.

Én és a férjem annak a hívei vagyunk, hogy ha érkezik egy baba, akkor a picinek kell felvennie a család szokásait, neki kell úgymond "alkalmazkodnia", nagynénémék pedig úgy gondolják, hogy a szülőnek kell teljesen a kicsihez alkalmazkodniuk, még akkor is, ha az teljesen megborítja a család szokásait. Hogy példát is mondjak, pl náluk csak a nappaliban(szülők szobája) van Tv. Mivel Ők ott alszanak, és a kissrác is ott alszik velük, a Tv miatt a kicsi nem akar aludni, mert nézni szeretné. Így a Tv-t átköltöztették a gyerek szobájába. Így, amikor a kicsi alszik, mindenki alszik, nincs más választás, senki nem néz tv-t.

De ez csak egy példa.. :)

Nekem nincs bajom azzal, hogy Ők így nevelik a gyermeküket. Tökéletes szívük joga! Ők sem fújnak ránk, mi sem rájuk.. Szimplán csak elfogadjuk, ahogy a másik csinálja a dolgokat.