Baj, ha nem tanítgatom a gyermekem?

Kedves Kérdező!

Ne foglalkozz az itt válaszolt szuper anyukákkal.Ők úgyis mindent le fognak hurrogni amit nem úgy csinál a másik ahogy ő.

Én sem foglalkoztam soha a fiammal dirketbe.

A fiam 9 hónaposan már egyedül ment...mozgás terén mindent jóval hamarabb csinált mint a korosztálya.Beszélni viszont későn kezdett el.2 éves volt mikor már volt pár szó amit tudatosan használt.Apa, anya, mama, baba, stb...alapvető szavak.26 hónaposan került bölcsibe.Az első héten a bölcsibe 3 mondókát tanult meg és nagyon édesen mondja őket.Most 29 hónapos összetett mondatokba beszél, számol mondókázik,énekel,táncol...nagyon okos értelmes gyerek.Szinte mindent utánoz.És a gondozónők azt mondták,hogy a korához képest fejlettebb a mozgása és az értelmi szintje is.Mondták is nekem,hogy látszik,hogy sokat volt foglalkozva a gyerekkel....és ezt csak én tudom,hogy nem igaz.Úgyanis mint már mondtam én soha nem ültem le vele diktbe foglalkozni.Mindig ott volt velem mindenhol 7 hónapos koráig ölbebaba volt letenni nem lehetett.Aztán elkezdett felállni és onnantól nem volt megállás.Mindig ott volt ahol én...segített betenni a mosást, teregetni, porszívózni, amíg én mosogattam kipakolta a konyhaszekrényt majd vissza.A játékok szinte soha nem kötötték le a figyelmét.Imádja a zenét és baromi jó ritmusérzéke van.Erre se lett tanítva soha.Csak a terhességem alatt szinte állandóan zenét hallgattam, meg egészen 8 hónapos koráig amit szoptattam egész nap zene szólt.

A legutolsó válasz tetszett nekem, most, hogy így végigolvastam. Mi is így szoktuk, ha jön egy cica-kutya, nyávogok, vauzok, a fán megmutatom az almát, odamegyünk a pipikhez és hívjuk őket, ha elmegy mellettünk egy autó berregek és mondom, hogy egy autó volt és igen, amikor jön Apa az ablakból nézzük és együtt örülünk, és mikor bejön Apa, kislányom vigyorog. A könyvben ő is csak egy széttépni-bekapni való dolgot lát, nem a cicát, vagy a kutyát, persze, ha nem adom neki csak lapozom és minden állatnál utánzom a hangját, az is nagyon tetszik neki. De nem fogok kétségbe esni, hogy 9 hónaposan még nem a lapozni/olvasni valót látja egy könyvben, ha ekkor már ezt kellene. (Ezt nem tudom, mert nem szoktam utánanézni, hogy hány hónaposan miket kell csinálnia. Én magamból indulok ki, úgy vettem észre, hogy mindent 1,5 hónappal később csinál, mint az "átlag", például mászás, átfordulás, ilyesmi, akkor meg mit aggódjak?!) Szerintem a mai világban az a rossz, hogy egy alapvető dolgot nem vesz senki figyelembe: "Minden ember más, és ebből kifolyólag, minden baba/gyerek is más, nem lehet összehasonlítani senkit és egyformán elvárni tőlük bármit!!!". Szakkönyvek ide, vagy oda!

Egyébként egyik anyósom állandóan tanítgatja, hogy tudjon pápázni, meg hogy hol vannak a testrészei, másik meg csak figyeli és beszélget neki, és mutat, teljesen máshogy csinálják, én meg örülök neki. Azt is megfigyeltem, hátha ez segít a kérdezőnek, hogy amikor én kiskorában szomorú, nevetős, mérges, csodálkozó arcot vágtam, nem utánozta, de magától sokszor látom, hogy csinálja, vagy rázza a fejét, hogy nem-nem, de soha nem akkor mikor én valami vicceset kérdezek, hanem csak magától, ha eszébe jut, és a nyelvkidugást is megtanulta,ezt is én mutogattam neki, mert nagyokat nevetett rajta, de magától csinálja, amikor kedve van, amikor én kidugom, akkor sosem utánoz. Én tudom, hogy ügyes, és ennyi bőven elég. És gondolj azokra a dolgokra, hogy te mit tartasz jónak! Én 30 éves vagyok és 30 évig úgy voltam/vagyok vele, hogy sosem fogom produkáltatni, mint egy bazári majmot (mert szerintem akkor lesz belőle bazári majom, ha társaságban, mindenkinek be akarod bizonyítani, hogy milyen ügyes!), hanem elmondom, hogy ezt és ezt tudja, de majd ő csinálja, ha akarja. Ha nagy társaságban hirtelen mindenki csöndben marad és őt figyeli, akkor úgysem fogja csinálni. Kicsit elkanyarodtam a témától, csak azt akartam mondani, hogy amit te jónak érzel, azt tedd. Ha nem akarod direkt tanítani, akkor ne tedd, azzal csak te leszel feszült, ha nem fogja csinálni. A kérdésedre ezeket akartam válaszul. Még egy vicces dolgot elmondok, hogy egyszer kérdeztem kislányomtól valamit és véletlenül pont akkor rázta a fejét, hogy nem-nem és annyira tetszett mindenkinek, nagyon jól esett, és még a babanaplójába is felírtam. Sokkal jobb volt, mintha az okosságát próbáltam volna produkáltatással bizonyítani, pedig mondtam is, hogy csak véletlen volt és ő még nem tudja erre a kérdésre, vagy egyáltalán más kérdésre azt, hogy "igen" vagy "nem", de mégis olyan jól jött le. És mindig mosolyog mindenkire kislányom, és akkor mondják, hogy biztos sokat van foglalkozva vele, pedig nem tanítottam neki "direkt", hogy mosolyogjon, csak úgy, ahogy te. Figyelem a konyhából és ha igényli foglalkozom vele, ha elvan, akkor hagyom, ne hidd, hogy rosszul csinálod!

Kedves kérdező!

Nem olvastam el minden választ, de szerintem az én gyerekeim a példa rá, hogy nem kell direkt tanítgatni, úgyis ellesi a gyerek, ami érdekli őt.

Van egy 4 éves lányom. Ő baba korában nagyon jól elvolt egyedül, mindenki csodálkozott, hogy eljátszik magának. De miért? Azért, mert megmutattam neki "hogy kell játszani". Pl néhányszor kiraktuk a montessori tornyot, utána már tudta egyedül, stb. Ugyanez volt a könyvekkel: pl az állatos könyvet néhányszor elolvastam neki, utána már ő mondogatta az állathangokat és mutogatta a képeket. Én meg közben főztem, vagy akár neteztem. A köszönést is hamar megtanulta, de szerintem a 4-5 évesek nem- köszönésének semmi köze ehez. Pl tavaly még gyönyörűen köszönt mindenkinek, megkülönböztetve az időseket, de mostanában nem akar, hiába mondom neki. Viszont a 1,5 éves öccse fűnek, fának köszön. A fiam tudja a testrészeket, pedig soha nem tanítgattam, csak fürdés közben elmondtam, hogy mit mosunk meg, meg öltözködésnél, hogy "dugjad a lábad" stb. Ha a gyerek egészséges 8úgy értem nem sérült) akkor elég neki ennyi, hogy megtanuljon dolgokat. A színeket sem kell tanítani, elég pl rajzolni, vagy legózni a gyerekkel és közben mondani, mi milyen színű. Ezt én nem nevezném tanításnak.

Most volt szülői értekezlet a lányom ovijában és mondták az ovónők, hogy sok gyerek nem tud villával enni, sőt van aki azt mondta, hogy otthon soha nem kap villát. Na, hát ezt biztos nem az én gyerekem mondta, mert ha olyan kaja van, akkor még a 1,5 évesnek is villát adunk és elboldogul vele, pedig soha nem tanítottam. Csak látja, hogy mit csinálunk.

Szerintetek nagyanyáink idejében ráértek színeket, formákat tanítani a babákkal? Mégsem lettek írástudatlanok a szüleink, nagyszüleink sem. ( tisztelet a kivételnek)

A direktben tanítgatás újkeletű dolog, régen nem volt ideje ilyesmire az anyukáknak. Vagy a földeken dolgoztak, vagy mint anyáinknak, hamar vissza kellett menniük a munkahelyükre. A gyerekek pedig a szüleiktől, testvéreiktől lesték el a dolgokat.

Nálunk 5 gyerek van. Az első kettővel még volt időm odaülni, tanítgatni, utána már nem annyira. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem foglalkoztam velük, de szerintem a gyengédség, az ölelés fontosabb volt, mint bármi más, és arra mindig szakítottam időt. Közben meg amíg végeztem a dolgomat, vagy szoptattam, pelenkáztam a kicsit, folyamatosan beszéltem.

Az eredmény pedig az, hogy a gyerekeim fejlődésében nincs különbség.

Nálunk 2 éves kor körül kezdődik a tényleges tanítgatás. Mi a neved, mi anya neve, színek, állatok. De addigra, talán meglepő módon már ismeri a testrészeit, megcsinálja amit kérek tőle. Ugyanebben a korban van az is, hogy már időt szánok arra, hogy leüljek gyurmázni, rajzolni, de csak rövid időre, mert amikor belejön, folytatom a főzést, és csak szóval irányítom. Lehet, hogy ettől nem vagyok egy szuperanyu, mégis kiegyensúlyozott, értelmes gyerekeim vannak a sok szeretet miatt, amit kapnak.

Csak az első oldal hozzászólásait olvastam. Szerintem tanitgatni kell a babákat, mert ha most nem tanitgatod nem fog kialakulni az a kapcsolat köztetek, hogy ő pl. odahúzzon téged a könyvespolc elé a könyvekre mutogatva, hogy mesélj neki, stb. Én sokat fogok foglalkozni a babámmal és most is sokat foglalkozom vele, mert anyukám is így tette velünk. Mikor a bátyámmal oviba kerültünk anyukámat nagyon megdícsérték az ovónők, mert nem volt olyan mondóka amit ne fújtunk volna kívülről a tesómmal. Pár hónapos kortól már lehet kukucs játékot csinálni, lehet süti süti pogácsázni, kerekecske gombocska, hóc hóc katona, csomó minden van amibe bele lehet vonni. Én pl. tanítom integetni a fél éves babámat, úgy csinálom, hogy mindig ha valakitől elköszönünk mert kilép az ajtón akkor a karomban van, és a kis karjával integetek és közben mondom hogy pápá-pápá. Ebből egy idő után érezni fogja azt is, hogy most valakitől búcsúzunk, kimegy az ajtón, és egy darabig nem jön vissza (pl. apa megy munkába). Szerintem ettől még nem lesz cirkuszi majom a gyerek.

Szóval velünk kiskoromtól nagyon sokat foglalkoztak. Ellentétben ismerek olyat aki egyetemet végzett szintén, de vele a szülei nem foglalkoztak, csak a veleszületett szorgalmának köszönheti, hogy egész életében eminens tanuló volt. Meg is látszik, hogy ezzel az ismerősömmel nem foglalkoztak a szülők, alapvető gyerek meséket nem ismer, mondókákat, dalokat nem ismer, étkezésnél nem várja meg amíg jó étvágyat kívánnak, de már beleeszik az ételbe. - Mert az ő szülei úgy nevelték őt a testvéreivel egyetemben, hogy csak nőttek mint a kis gaz.

Nem állítom, hogy a te nem foglalkozol a babáddal, csak annyit mondok, hogy szerintem kell velük foglalkozni. A mesélés, közös játék, stb is a nevelés része!