Baj, ha nem tanítgatom a gyermekem?

az utolsó kommented előtti vagyok.

A kommentjeidben nem pontosítottad a kérdésedet, hanem össze-vissza védted magad, ami nem ugyanaz. Hozzáteszem most olvastam a kommentjeidet, mert nekem meg arra nincs időm, hogy két oldalt átnyálazzak mielőtt válaszolok, azért lehet a kérdést indokolni a feltett kérdés alatt, hogy elkerüld a félreértéseket.

Egyébként meg ha ennyire biztos vagy abban, hogy a gyereked ettől nincs lemaradva, mert ellenőrizve van, stb-stb. akkor minek kérdeztél? És ha a más véleménye nem egyezik a tiéddel miért nem fogadod el, nem engem kell meggyőznöd, hanem saját magad, majd legközelebb írd a kérdésed alá, hogy csak "bólogató, helyeslő, igenlő válaszokat kérek" és akkor azt fogsz kapni. De ha más véleményét kéred, akkor fogadd is el, még ha az nem is fedi a tiédet.

Hozzáteszem a védőnők 99%-a nem ér semmit, csak odamegy és nézelődik, aztán beszél össze-vissza, természetesen olyan dolgokat, amiket hallani akarsz. Ha bizonyosságra vágysz akkor olvass inkább utána a neten, hogy miket kell csinálnia a gyermekednek ennyi idősen, vagy kérd a gyerekorvos válaszát, mert a védőnő nem orvos, nem neurológus, és nem gyermekpszichológus. Teljesen más a szerepe, csak sokan összekeverik a dolgokat, aztán amikor valami nem úgy jön össze, akkor jönnek a "miért hittem a védőnőnek, félrevezetett a védőnőm, hiába látta a védőnő" kezdetű kérdések és válaszok.

Egyébként amit írtam fenntartom és nem is változtatok rajta. Csak majd amikor a gyereked nem úgy viselkedik társaságban, nem bír majd másokkal játszani, mert nem érti a közösségi viselkedést akkor gondolj rám... ennyi.

Az előzőnek maximálisan igaza van, te is tipikusan azért jössz ide, hogy megerősítést várj-kapj, és amikor olyan dolgot írnak neked, ami nem tetszik akkor rögtön felkapod a vizet, meg vagdalkozol.

Ha véleményt kérsz fogadd el, hogy nem mindenkié egyezik a tiéddel!

egyébként meg valaki írt neked, időt szakított rád, és erre mit kap: "sic!" hát nem semmi!

itt senki nem ismeri a másikat, és látatlanban mondunk véleményt, erről szól ez az oldal.

A "sic!"edre pedig annyit, hogy az előző két válaszolónak igaza volt, az, hogy óvodai követelmények vannak is szerepelt több hozzászólásban és létezik is ilyen!

Sok minden esik szarul a másiknak, mégsem kezdik el érte a válaszolókat lehordani és mindenféle sic-ekkel dobálózni.

Ha nem tetszett a válasz akkor is fogadd el, itt senki nem órákat tölt az oldal előtt hogy órákig kommenteket olvasson. Tömören is meg lehet egy kérdést indokolni.

- a kommentjeid pedig valóban nem magyarázatok, hanem mentegetőzések, vagy támadások, illetve a te igazad bemagyarázása a válaszadóknak.

Kedves kérdező, igazat adok az utolsó három válaszadónak, valóban a mostani kommented se más, mint jó kemény beszólás a válaszadóknak, meg megmagyarázása minden mondatuknak és rákontrázás, amit írtak neked. Pedig nagyon sok igazság van abban, amit írtak.

A mostani kérdésedre a válasz: nem tanulnak meg mindent maguktól spontán játékkal, hanem mi anyák azért vagyunk, hogy megismertessük velük a világot és ha játékosan is, de tanítsuk őket, akár direkt tanításnak nevezed ezt, akár spontán játéknak, tanítani kell az élet dolgaira.

- és valóban 2 éves korukig fejleszthetők jól ALAPVETŐ dolgokra a babák.

Légyszíves, ha olvasol valamit ne szó szerint értelmezd, senki nem mondta, hogy 2 év felett butulnak a gyerekek. A babák 2 éves korukig alapvető reflexekben, érzelmi állapotok kifejezésében, és más alapvető dolgokban taníthatók. És ez igaz. Keress jobban kifejtős oldalakat, vagy olyanokat, ahol kérdezni lehet a szakértőktől, ha valami nem világos. - lehtőleg a szakértőket ne siccekkel izélgesd, mint itt a segítőkész anyukákat!!!

Mindig őszintén megmondtam mindenkinek, hogy én nem ültem le soha a gyerekemmel úgy játszani, hogy na ez a játékidő és direktbe tanítottam volna hogy ezek a színek ezek a számok stb, hanem csak napközben ha játszik bekapcsolódok ha kedvem van, vagy ha ő akar valamit akkor válaszolok beszélünk sétálunk.

Mikor 10 hónapos volt sokat játszott egyedül a járókában míg én főztem vagy hajat festettem vagy porszívóztam stb de 3 percenként benéztem rá beszéltem neki. Az én gyerekem soha nem igényelte hogy a seggébe legyek egész nap.

2 éves csak nyáron kezdett el beszélni, nem bölcsis és 20ig elszámol, angolul magyarul, angolul a számokon kívül 10 15 szót ismer és el tud mondani egy két mondatot is.

ismeri az alapszíneket, 10 15 mondókát tud és sok éneket is. Egy két rövid mesét képes elmondani.

Soha nem tanítottam neki direkt semmit, úgy ahogy te is írod ez az idomítás nálunk is kimaradt és mindenki el van ájulva, hogy milyen okos, mennyivel megelőzi a korát. Kiscsoportos óvodás szinten van sokak szerint.

Pedig 10 hónaposan csak figyelt, talán integetett de semmi különös, a többi anyuka már regélt, hogy az ő gyereke ezt tudja meg azt az enyém csak ment /akkor kezdett el önállóan járni/ és felfedezett mindent. érdekelte.

Nekem erről a témáról elég "társadalmi" véleményem van.Manapság már mindenben és MINDENKITŐL hatalmas elvárások vannak.Így a gyerekektől, és babáktól is.Minden szinte kötelező jelleggel létezik.Nekem még csak 9 hónapos a lányom, de direktbe én sem ültetem le magam mellé és utánzok állathangokat,mutatok színeket.Minden spontán, alkalom szerűen működik.Ha cicát látunk nyávogok neki, és mutatom, hogy ott a cica, ha kutyát akkor meg jön a vau-vau...Ha megjön apa, mondom neki, és már rohan is az ajtóhoz, és édesen üdvözlik egymást.Lányomnak ilyenkor telimosoly a feje, párom pedig köszön neki, és ölelgeti csókolgatja.Lányomnak ez a köszönés..néznék is, ha leülne a szőnyegre, azt mikor apa haza jön csak integetne neki..

Ha a szülők ennyire görcsölnek ezeken a dolgokon, akkor a gyereknek eltűnik a szabadsága, a gondtalan játék öröme.Én örülök, hogy lányom el van egyedül, ha hívom jön, ha nem, tudom, hogy rosszalkodik! :) Jön velem főzni is, ott van körülöttem.De nem fogok minden zöldséget, gyümölcsöt megmutatni neki...

Nem kell ezen ennyire görcsölni.

Aki meg könyvből neveli a gyerekét annak csak gratulálni tudok...ne, hogy már 100oldal mondja el nekem, hogy mit csináljak a gyerekemmel, hisz én vagyok az anyja, én látom, érzem, hogy mi kell neki!!