Miért érzi sok ember úgy, hogy becéznie kell egy szinte becézhetetlen nevet?

Ezt én sem tudom.

A második fiamnak a Szilárd nevet néztem ki. Mindenki el van ájulva hogy: jajistenem, ezt nem lehet becézni!!

Szerintem meg pont az a jó benne. Ilyen még pl. a Bulcsú, a Botond.

Igen, bosszantó! A lányom Lara, mert azt sem lehet becézni. Gondoltam én. Anyósék Larácskának hívják. :(

De ismerek olyan anyukát, aki a Lara nevű lányát Larikának, meg Larcsikának hívja. Szóval nincs becézhetetlen név!

hát, kedves kérdező, én úgy vagyok vele, hogy élete 100 évéből az a szerencsétlen gyermek lesz éppen eleget felnőtt, legalább az első években hadd lehessen gyermek. Ezért is becézem a fiamat és a lányomat is fogom. Bár én kimondottan olyan neveket választottam, amelyek nagyon szépen becézhetőek (Sebestyén- Sebő, Sebi, Sebici, Sebike; Eszter - Eszti, Esztike).

Az ismerettségi körünkben volt egy kislány, a szüleinek az volt a heppje, hogy nem szabad becézni. Erzsébet volt a kislány, a földből alig látszott ki, de úgy kellett vele beszélni, mint egy királynővel, az volt az érzésem, nem lehetett gyerek, koravén felnőttet akartak belőle csinálni. Talán rossz hasonlat, de ha ránézel egy édes kutyakölyökre, önkéntelenül jön, hogy babusgasd, dédelgesd, becézgesd. Mivel másabb ez, mint ha egy édes gyermekhez szólsz? A felnőttek nagy része talán úgy érzi, felnőttet akarnak csinálni abból a gyerekből, akinek a neve becézhetetlen. Ezért nem bírom én az olyan neveket, mint a Réka vagy a Bulcsú.

Nekem Szonjám van. Én sem becéztem egy ideig,de egyre többször hívom Szoninak.. :)

A Larácskáról meg a Schobert Norbiék gyereke jut eszembe..azt hiszem ők becézik így a kislányukat.