Külön alvás vagy együtt alvás?

Miért kell ilyen provokativ kifejezéseket használni mint ridegtartás?

Nálunk egyszerűen mindnekinek megvan a saját ágya,és én azon vagyok,hogy ne szoktassam rá a babámat olyan dolgokra amikről később le kell szoktatni.

Hidd el tudom miről beszélek mert 8 (!) éves koromig anyámékkal aludtam,hihetetlen hisztiket vágtam le mikor át akartak szoktatni,elég élénken él bennem az emlék,hogy féltem egyedül a saját ágyamban,szinte rettegtem.

Egy csecsemőt,főleg egy újszülöttet meg már csak a bölcsöhalál miatt sem altatnék magunk között,ne legyne igazam de kétlem,hogy akárki felébred arra,hogy nem lélegzik a gyerek.Főleg ha fáradt és kimerült,ami ugye nem ritka az édesanyák körében valljuk be..ugyanebből az okból én félnék,hogy ráfekszek,felületesen tudnék cska aludni,vagy ne adj isten a nagy takaró vagy apárna rákerül az arcára.... hát én ezt nem vállalnám be,ennek ellenére nem használok degradáló jelzőket rád kedves kérdező,ugyhogy te sem tedd mert csak magadat minősited vele.

Másrészről a szexet meg lehet oldani nappal is,nem csak ágyban ,de kell a nap végén az a kevéske idő (még ha csak alvással is telik) amikor a párommal összebújunk.

Köszönjük szépen nálunk mindenki kipihenten ébred,nem kell aggódnod:)

Nálunk bölcsőben aludt 5 hónapos koráig közvetlenül az ágyunk mellett. Néha előfordult, hogy közöttünk aludt el és ott is maradt 1-1 nyügisebb napon.

Én azért láttam így jónak, mert nem kellett aggódnom, hogy véletlenül rákerül a takarónk vagy véletlenül megüti a párom, viszont elég közel volt hozzánk.

5 hós kora után kinőtte a kiságyat és a gyerekszobába költözött, mi meg a másik gyerekszobába, hogy közel legyünk hozzá. Úgy vettem észre, innentől mindketten jobban aludtunk. Nekem csak ekkor tűnt fel milyen éberen aludtam az elmúlt 5 hónapban. :)

Ennek ellenére a másodikkal pont ugyanígy fogom csinálni,

Két gyermekem van.A kulcsszó, gyerekfüggő a dolog.Én állítom, hogy sok dolog adja össze, hogy hogyan alakul.

1.baba, kis súllyal született, igen sokszor, sokáig, igény szerint szopott-na, őt magam mellé vettem, mert nem bírtam annyiszor kimászni az ágyból-zombi voltam,így volt jó-most 4 éves , mesélek, beszélgetünk, odafekszek mellé (jó nagy ágya van)aztán mehetek a helyemre.

2.baba, normál súllyal jött világra, szopik éjjel 1x, 2x,na ennyit kibírok, aztán büfi és vissza a kiságyba.(más kérdés, hogy néha lustaságból maradok a nagy mellett-mert szoptatás után nincs kedvem visszamenni a helyemre, na meg, a a kicsi miatt mozdulok, a férjem is ébred).

Én mindenkit megértek,mert mindenki maga tudja...sok dolgon múlik-pl.szopik, vagy tápszeres, mennyire lakik jól este, milyen alvó, a férj mennyire ébred, ha mocorog a baba, a mama ...stb.És ugyan már az együttlétek a párral miért csak egy helyen és ágyban valósulhat meg-nálunk nem okozott gondot a külön alvás sem-megoldható.

Bocs, hogy hosszú voltam, de ne ítéljünk el senkit, mert más vált be, másak az igényeik ...stb.

Nekem a rideg-tartásról inkább a háziállatok jutnak eszembe mint a gyerekek, ezért nem szeretem mikor ezt a jelzőt használjuk gyerekekre.

Én nem tartom rossz dolognak a külön alvást, mert így a baba megszokja a saját helyét és később nem lesz az a gond, hogy még 6 éves korában is a szülőkkel alszik. Ha beteg, vagy valami baja van, akkor természetesen magamhoz veszem, és ez azért is jó, mert tudja hogy mindig van egy hely, ahol meg tud nyugodni.

A keresztlányom a szülői ágyat csak "gyógyágynak" hívja, mert ha beteg, akkor ott alhat és akkor mindig meggyógyul. :-)

Szia!

Én a nagyobbik fiammal, most is együtt alszok (3.5) éves, és nem is lehet kiebrudalni nemhogy az ágyunkból, még a szobánkból se. Ő nagyon hasfájós volt, és örültem, ha nem ordított. Eleinte visszavittem az ágyába, de később olyan fáradt voltam, hogy ahhoz sem volt erőm, hogy 2 lépést megtegyek éjszaka, így "ott ragadt". A kicsi 13 hónapos, és azt mondtam, hogy ha térden csúszva félálomba, de akkor is átviszem a saját szobájába a kiságyba. A szobája a mi szobánk mellett van közvetlen, tényleg csak pár lépés, bébiőrző nélkül is tökéletesen hallom éjszaka. Szerencsére ő egyáltalán nem volt sírós, és nagyon hamar (6 hetesen) átaludta az éjszakát. Utólag már nagyon bánom, hogy a saját lustaságomból beszoktattam a fiamat az ágyunkba, nagy hiba volt. Nem tudom mikor tudom leszoktatni róla.

mi hárman alszunk egy ágyban (apa-anya-gyerek), és mi imádjuk, hogy ha éjjel vagy reggel felébredünk, akkor a kicsikénk ott van mellettünk:)

semmi pénzért nem raknám külön szobába aludni, bármi történhet, és egyáltalán nem biztos, hogy felébredek rá. ráadásul az én kislányom affektív apnoe-s, ezért aztán főleg kizárt. 2-3 évesen ráérek külön szoktatni.

Meg persze az utoljára említett kipihentség sem utolsó szempont:)

Mi külön alszunk!

Nem tudom milyen megfontolásból de mikor haza jöttünk a kórházból így kezdtük!

Nem volt kizárva, hogy ha sírós lesz magunk közé vesszük! Szerintem ez a ráfekszek dolog hülyeség, max ha részeg vagy úgy tudod agyon nyomni...!

Nem hiszem hogy itt bárki ilyen lenne :D :D :D

Most 7 hónapos a lányom, de ő nem tud velünk aludni..! :( Párom tv-re alszik el CSAK! Megőrjít vele amúgy !

Szóval 7 hetes volt a lányunk mikor elmentünk pihenni hármasban!

Egy szobában voltunk...! Még a tv-zés csak csak elment de ha megmoccantunk vagy pl. párom elhorrkantotta magát a baba rögtön megébredt :( :(

Én sem aludtam azon a pár napon rendesen mert ahogy ő megmozdult nyílt az én szemem is!

Én nem vagyok egyik mellet sem 100%-osan, de itt is nézni kell mi jó a BABÁNAK!

Azért is írtam naggyal mert tényleg azt kell nézni hogy őt mi pihenteti és nem azt hogy mi jó a családnak!

Reggel pl. mindig átviszem magunk közé, ott eszi meg a tápiját, utána pedig simizi az apja arcát mert kiabál össze vissza !

Meg persze most már bejárja az ágyat!

Én nem hiszem a mi esetünket rideg-tartásnak!

Bébiőrt nem is vettünk, hisz fel voltunk erre is és arra is készülve!

Szobánk egymással szemben van, így nyitott ajtónál olyan mintha egy nagy szobánk lenne! :)