Egy gyerekesek! Mi az oka annak hogy "csak" egy gyereket vállaltok?

De jó hogy mások is éreznek hozzám hasonlóan :)

egy lányunk van, lasan 13 hónapos lesz. sos császárral toxémia miatt 2 hónappal született hamarabb. mai napig hetente kétszer járunk gyógytornára. 3,5 hónapos koráig MINDEN(!!) este hattól hajnal kettőig ordított, nem egyszer férjemet kellett hazaívnom a 3 műszakos munkából mert nem bírtam idegileg, összeomlottam, zokogtam én is. a PIC-en kívül még kétszer volt kórházban. Félrekezelték, majdnem megműtötték hülyeségből. ma már gyönyörű szép, okos lányka, imádjuk és szerettem volna tesót neki, de már örülünk annak is hogy mi ketten élünk. sajnos orvosi felelőtlenség, nemfigyelés miatt lett koraszülött a lányom és én is majdnem az örzőben maradtam. féltem őt nagyon, mert ő a mindenünk s ráadásul már bizony a 30-as évek közepén járunk.

És Te kedves kérdező?

14.57-es vagyok

és ti "csak" egy gyerekesek, nem érzitek hátrányban magatokat? azaz nem érzitek úgy hogy kirekesztenek mert CSAK egy gyereket vállalsz? pl: adó, támogatások...stb. anyósom bár tudta jól hogy majdnem mindketten meghaltunk, mégis azzal szekál hogy miért nincsen kistesó...mert neki az számít mennyi unokája van hogy a számokkal dicsekedhessen.

de néha mintha szégyellnie kellene magát az embernek mert nem vállal több gyereket. vagy csak én látom így? mindezeken túl ismerettségi körömben szinte csak egy babások vannak.

szintén 14,57-es

kedves előttem szóló, kimondtad amit én nem írtam le: miért gondolják azt sokan hogy akarunk mégegy babát? s legfőképpen ha eü. oka van hogy nem lehet, nem akarunk másikat nem jut eszükbe hogy ezzel a kérdésel a szívünkbe vájnak?

Mi már 7 éve voltunk házasok és 14 éve voltunk együtt a férjemmel, mikor megszületett a kisfiunk, az első és egyetlen, akit én szülök.

Én alapjáraton sose akartam gyereket, meg is mondtam a férjemnek, hogy úgy házasodjunk össze, hogy kicsi az esély egy gyerekre. Engem tökéletesen kielégített a munkám (gyerekek között dolgozom), anyai ösztöneimet kiéltem az osztályaimon, mert egyébként tyúkanyó osztályfőnök voltam.

Aztán azt mondtam 32 évesen, vagy most szülök vagy sose, mert már így is öregnek éreztem a testem a szüléshez és féltem, hogy esetleg 40 évesen jön rám a gyerekvágy, és akkor már késő lesz. Így rábíztuk a természetre, abbahagytam a gyógyszert és ahogy letelt a 3 hónap, rögtön teherbe estem. Aztán egy csodálatos 9 hónap következett, imádtam viselősnek lenni, majd egy borzalmas szülés. Majdnem rámentünk mindketten a gyerekkel, a mai napig nem derült ki, mi okozta a problémát. Ezek után nem javasolnak több szülést az orvosok, de gondolkoztunk az örökbefogadáson. Viszont nem vettek vissza a munkahelyemre, pontosabban GyES-re mentem, mert nem tudtak munkát adni, így egy gyerekes szülők maradunk.

És igen, én is utálom, az egy gyerek, nem gyerek témát, pláne úgy, hogy az öcsémmel nagyon szeretjük egymást. Majd a tesómnak is lesz gyereke, és akkor nem lesz egyedül a fiunk.