Miért vállaltok/vállaltatok egy gyereket?

Szia!

A lányom 1 éves lesz nemsokára!Én nagyon nagyon szeretnék még kisbabát....De sajna elég rossz a helyzetünk, csődhelyzet van!Így Apa azt mondta,amíg nem jövün egyenesbe addig ő nem szeretne kistesót!Amit megértek,mert nagy nyomás nehezedik rá,de nem hagyná hogy én visszamenjek dolgozni ovi előtt,mert a lányunknak rám van szüksége!Ezt ő mondja mindig!De ha sikerül 3-5 éven belül helyreállnunk,akkor még jöhet egy kisbaba!

Lehet nem ilyen válaszra vártál, de én még reménykedem,hogy szülhetek még egy kis Életkét!

1.Anyagi okok miatt.Albérletben élünk,és bár nem élünk rosszul,sose lehet tudni mit hoz a jövő.lásd az albi mellett jól élünk,de mégse saját lakásban

2.A kis korkülönbségbe én bolondulnék bele(éjjeli kelések,hasfájós időszak és még most jön a fogzás és társai,hát nem biztos,hogy máris szeretném újrakezdeni),viszont nagy korkülönbséggel meg nem tudom akarnánk-e.Ez majd kiderül,most azt mondom,nem.Ha már van tesója akkor gyerekként is élvezze az előnyeit,tudjanak együtt rosszalkodni :)

3.Imádom őt,és nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel,hogy kevesebbet foglalkozok vele.(most nem kell támadni,lepontozni stb.nem azt mondtam,hogy akinek több van,az elhanyagolja valamelyiket,én a saját érzéseimről beszélek!)

4.Iszonyat nehéz szülésem volt,szárazon szültem,hamarabb a kiírtnál,hát senkinek nem kívánom,és a hazaengedésünkig lévő pár napot se!Ennyit sose sírtam még életemben,mint azok a napok alatt...Azt hiszem ez is épp elég visszatartóerő,ha a többi nem lenne az.

Na nekünk ezért sanszos ,hogy marad az egy gyerek! Persze van egy csomó mellett érvem is,amik lehet,hogy később győznek majd,de a kérdés itt nem az.. :)

1.nagyon nehezen viselem az éjszakázást!

2.tudom magamról,hogy nem a megtestesült türelem vagyok és nemtudom,hogy bírnék kettővel(én legalább belátom,hogy kevés a türelmem,nem úgy mint egyes anyukák akik sorra potyogtatják egymás utánba a gyerekeket aztán sírnak,hogy nem bírják!A szívem szakad meg mikor megyek valahol és látok egy olyan anyát aki üti-veri,üvölt a gyerekeivel és látszik rajta,hogy már tiszta idegbeteg!Akkor inkább legyen egy de azt szeretetben,odafigyeléssel neveljem fel!)

3.Várnak vissza a munkahelyen,ami helyi viszonylatban jó munkahely,szerintem a mai világba ezt is meg kell becsülni!

Szóval ezek nem azt jelentik,hogy én vagy mi teljesen kizártuk a lehetőségét a kistesónak csak majd később olyan 5-6 év múlva!Még korilag is belefér,meg nekünk szerencsére az anyagiak nem kizáró ok!

Mindig is egy gyereket akartam. Szerintem nem is lehet két gyereket egyformán szeretni, legalábbis én nem tudnék.

A több figyelem és törődés mellett anyagilag is sokkal több mindent tudunk megadni egy gyereknek, mint kettőnek. És nem utolsó sorban eléggé megviselte az egészségemet a szülés, sürgősségi császárom volt, majdnem belehaltunk, nem is nagyon ajánlják a második gyereket.

a fiam másfél éves volt, mikor autóbalesetünk volt, 2.5év alatt jöttem helyre, de mire újra lehetett volna elvesztettema férjemet....

midnig akartam testvért neki, de sajna a sors nem úgy gondolta

1. 32 évesen szültem az elsőt. Én öregnek érzem a testem egy másik babához. Minden tiszteletem azoké, akik 38-40 évesen gyermeket hoznak a világra!

2. Szülés alatti komplikációk miatt sem ajánlja az orvosom a 2. terhességet. A baba meg én is majdnem meghaltunk.

1. Anyagiak miatt. 1 babaval kenyelmesen elunk de kettovel mar nehezebb lenne. Persze tudom, hogy a szeretet a legfontosabb, csakhogy a gyerek sem marad mindig csecsemo, kikerul a vilagba (ovoda, iskola) es megtanyul kulombseget tenni. Anyagias vilagba elunk sajnos. Inkabb ugy mondanam, hogy egy gyerekkel legyen minosegi eletunk es eljunk, elvezzuk kozosen a jot minthogy kettovel eppenhogy csak tuleljuk a honapokat fizetestol fizetesig.

2. Hasonlot helyzet mint a 18:52-es valaszado. :) Ha lenne meg egy babam akkor nem tudnek a kisfiammal annyit foglalkozni mint most. Nem lenne ra idom. Abba biztos vagyok, hogy a szeretet sokszorozodik a gyerekek irant de sajnos az ido nem. Egyedul vagyok, nincs igazan segitsegem. Nagyszulok nagyon messze.

3. Karrier. Nem vagyok mar fiatal, 33 leszek lassan. De a munkahelyemre visszavarnak (2,5 honap mulva kezdek, akkor lesz a kisfiam 1 eves). Nagyon hosszu evekbe tellett amig ezt kialakitottam es szeretem amit csinalok. Tudom ha feladom akkor ilyen lehetosegem tobb nem lesz es ilyen fizetesem sem. Kulfoldon elek es egyelore a fiztesem fele a bolcsode, ahoz, hogy 2 gyerek mellett visszamenjek dolgozni oda is adhatom a fizetesem es akkor elunk majd a ferjemebol 4!!!-en. :( Ez nem mukodne sajnos, azert ennyire nem vagyunk eleresztve megsem. Ha meg maradok a babakkal otthon, akkor nem kell fizetni a bolcsit de bevetel sincs. Szoval visszaterve megint visszakanyarodtunk az 1. ponthoz, az anyagiak.

4. Sokszor ugy erzem, hogy a mi csaladunk igy teljes harmasban. :))