Egy gyerekesek! Mi az oka annak hogy "csak" egy gyereket vállaltok?

Nekem még nincs gyerekem, de anyu testvérének az érveit leírom. Ő nem akarta mégegyszer átélni a szülést, őt megviselte, neki azóta sem szépültek meg a rossz élmények, pedig sima- egyszerű szülése volt komplikációk nélkül. A másik érve pedig, hogy inkább legyen csak egy, de azt rendesen jó körülmények között tudja felnevelni és elindítani majd késöbb az életben.

Én amúgy kettőt szeretnék mindenképpen, mi is ketten vagyunk öcsémmel, a férjem is kettőt szeretne.

Háromszor vetéltem el. Eléggé megviselt a dolog, mert nagyon szerettünk volna gyereket.

Nem volt semmilyen orvosi segítség, hogy megfoganjon a kislányom. Egyszerűen isteni csoda volt, hogy megmaradt!

Ma 7 hetes. Tündéri, aranyos, olyan, mint bármelyik másik csecsemő. Egészséges és élettel teli.

Terhesség alatt gondolkoztunk rajta, hogy lehet megpróbálunk majd még egy babát évekkel később, de ez abban a pillanatban megváltozott, mikor balesetünk volt és sürgősségi császárral hozták világra a kislányunkat.

Azt hittem, hogy elvesztem, de szerencsére minden rendben volt!

Úgyhogy, részemről nincs még egyszer. Minden pillanatot kiélveztem a terhesség alatt, átmentem egy nem egyszerű és komplikáció mentes szülésen.

Nekem az a fontos, hogy a kislányomat feltudjam nevelni. Semmi pénzért nem cserélnék senkivel sem.

Az utóbbi másfél év megtanított 1-2 dologra ..

Nekem egyelőre ezek az indokaim: komplikáció miatt császárom lett, nem akarom még egyszer átélni.

Lányom 6-7 hónapig végigüvöltötte a napokat, azt hittem begolyózok. Ne tudom, hogy mit csinálnék, ha a második babám is ilyen sírós lenne.

Nem tudom, miként alakul majd az anyagi helyzetünk, de jelenleg egy babát merek csak bevállalni.

a 3 vetélésen túli anyukánál végig libabőrős voltam.Sajnálom...

Először is most veszünk házat ami nem lesz két fillér felújítani.Van egy2 éves fiam neki próbálunk mindent megadni amit én nem kaptam meg.Látszik is mert nagyon el van kapatva...(amit ezerszer megbántam már mert nem vigyázz a játékokra)

2.nagyon eleven,minden napom küzdelem a rosszaságával,hisztijével.

3.nagyon anyás!!ami ha lenne még egy baba nem tudom hogy viselné el

4.párom nem is szeretne többet:((ő egyke mindig azt mondja hogy tök jól megvolt egyedül.Nekem 3 tesóm van és imádtam hogy volt kivel beszélgetni,játszani

5.Talán megváltozik minden és egyszer csak lesz egy hugcája:))))))))))

Le leszek pontozva, de én nem vagyok jó anya... Sokszor elfogy a türelmem, és nagyon nehéz kiegyensúlyozott boldog anyukát játszanom, mikor nem mindig érzem magam annak. Pl. tegnap este 1,5 órába tellett mire elaludt a 1,5 éves fiam. Pedig a szokott időben történt minden, ugyanúgy, mint bármelyik este. De napok óta nehezen alszik. A csúcs tegnap volt, 11 után pár perccel aludt el. Aztán éjjel is fent volt 2x is, és negyed 8-kor már kukorékolt. Pedig most még a foga se jön...

Aztán az is ki tud készíteni, mikor ezredjére is elmondom, hogy nem szabad, és csak azért is azt csinálja. Szégyellem, de volt már, hogy rácsaptam a kezére, de 5 perc múlva ugyanúgy azt csinálja. Egész egyszerűen mintha a falnak beszélnék.

Lényeg, hogy nagyon úgy tűnik, hogy nem vagyok kimondottan anya típus, nem értek a gyerekekhez és nem szeretnék még egy gyereket kitenni annak, hogy ilyen sz@r anyja legyen mint az én kis drágámnak. Merthogy ugyanakkor imádom, és nagyon sokszor elkap a rosszkedv, és sírhatnékom van, hogy miért nem tudok jó anyja lenni, miért nincs hozzá nagyobb türelmem, sokkal jobbat érdemelne, hiszen olyan kis imádni való!

De én nem vagyok rabszolga típus (merthogy olvastam már ezen az oldalon, olyan megjegyzést, hogy "Ha úgy gondolkozol,hogy nem vagy a gyerek rabszolgája,és hogy neki meg kell tanulnia aludni,akkor ordíttasd egész éjjel." Soha nem ordított egész éjjel a fiam, de igenis megtanítottam kevés sírással egyedül elaludni)

Az már számomra mellékes, hogy egyelőre 40 m2-es albérletben lakunk csak, saját házunk még odébb van...

nekem nem 1 van, de 9 évig egy volt, csak utána született a második

az okok:

-nem volt tervezet baba, nem akartm még gyereke(ke)t

-örökmozgó, leevn volt kisfiam, 5 évesen kiderült, hogy hiperkatív

-soha nem is akartm kis korkülönbségte, számomra riaszt, ak mikor sorban jönnek gyerekek, egyik kicsi, másik pici

(csak azért nem szülte, gyorsan másodikat, hogy letudjam, majd eljátszanak egymással, nem kell vissszamenni dolgozni...)

- amikor vissazmentem dolgozni, kimondottan élvetme, hogy emberek között vagyok

-fiammal sokat volta egyedül, mert a párom sokat dolgozott és/vagy külföldön volt

14:19

Én felpontoztalak:-)

Legalább bevallod és nem mondod az okosságokat!

Nekem ikreim vannak, hihetetlen türelem kell mindegy gyerekhez. Valai jobban bírja, valaki kevésbé. Aki kevésbé, az is szereti a gyerekét, legalábbis remélem.

Néha nekem is van olyanom, hogy a hajam tépem, de közben meg megőrülnék, ha nem lennének. Érdekes dolgok ezek!

A kérdére a válasz:

Mi egyet akartunk, de kettő lett belőle, mivel ikrek.

TÖbb semmiképpen nem kéne, tisztességben fel akarom őket nevelni, amit lehet, megadni nekik, persze nem elkényeztetni őket.

Így is egy szobájuk van, mert két szobás a lakásunk, azon vagyok, hogy vehessek egy háromszobásat, hogy külön legyen kis életük!

Tehát az anyagiak!!!!